Leszbikus blogok » Egy tálból cseresznyézünk?

A szőke hajúak sem egyformák, (nem "szőke nő"-kre gondoltam, de még ott sem áll meg), a biciklisek, norvégok, ebtenyésztők és sportlövők sem.
Az, hogy valaki leszbikus, nem határozza meg az illető összes többi tulajdonságát, zenei ízlését, dédelgetett álmait, politikai elkötelezettségét, vallásos hiedelmeit, öltözködési hóbortjait, utazási szokásait, kedvenc csokiját, bugyijának színét, de még a szexuális viselkedését sem.

Ha a cikk célja az volt, hogy másokat felbosszantson és kommentelésre késztessen, akkor elérte célját. Egyébként mi ez az "egy tálból cseresznyézés"? Valami szexista hasonlat??? Ha "X" kezdett, akkor nyer, ha "O" következik egyetlen jó lépése van. A közösséget meg az egységben történő fellépés teszi. Kell hozzá valami közös cél + közös ideológia, közös normák + vezetés.

Többnyire hibádzik a dolog, mert célnak az, hogy mindannyian puncit akarunk, nem jó, mert akkor a heteró pasikkal is közösséget vállalhatunk, és egyébként sem ugyanazt a puncit akarjuk. Ideológia? A feminizmus nem törvényszerű. Egységes normák sincsenek, felvállalom-nem vállalom, szabad-e a B betűs szót használni, szoknya vagy nadrág, férjnél-e vagy, akarsz gyereket? Vezetés? Ugyan.

Ha összejön az cél, az egyén szabadságjogainak kinyílvánítása kapcsán, mint norma megjelenik a tolerancia, és akad aki felvállalja szervezést, akkor kapunk egy melegfelvonulást. Aztán mindenki hazamegy és vége a közösségnek. Itt az "L" aloldalon adottak bizonyos lehetőségek, a szerkesztőség jelent valamilyen vezetést, norma, hogy nem fikázzuk egymást, de az, hogy jól akarjuk érezni magunkat, olvasgatni kicsit, ez nem egy közösségteremtő cél. Országomat... izé... lovamat egy CÉL-ért!

Kedves De! Nem Fetisa álláspontja, hanem "akárki" (aki Fetisa szerint kezelendő elmebeteg) véleménye, pontosabban az egyformaság "vádja" kapcsán nyílt ki zsebemben a billentyűzet. Bosszankodni képes vagyok bármin, csak nem mindig van hová írni, ezért ezt ne vedd magadra. (Egyébként is bosszankodni jó. Érzelmeket kelt, gondolatokat ébreszt és cselekvésre motivál.)

A "jól érezzük magunkat" célnak kicsit vérszegény, nem kell hozzá a közösség. Félreértés ne essék, világraszóló nagy élmény volt rálelni erre az aloldalra, hihetetlen jó dolgokat találok, remegő kézzel kattintok egy-egy linkre, hogy jajistenem, hadlám-hadlám. Őszinteség, jókedv, tolerancia, hurrá de jó, a mások véleménye azért érdekel, hogy megismerjem, nem, hogy ellenkezzem vele. De a közösség definíciója (amit nem én találtam ki) ezen túlmutat.

A célt, ami köré Közösség (nagy betűvel) szerveződhetne, nem én fogom előrántani a zsebemből. Ha képes lennék rá, nem nem kiáltottam volna érte. Lovat (fehéret) szakrális célból áldozunk, csupán egy idézetre utaltam: "A horse, a horse! My kingdom for a horse!" (Aki megmondja - Googli nélkül - a szerzőt és a művet, mezei pirospontot kap.)

Fran! Nem lebecsülni szándékoztam a munkátok, amit tisztelek és élvezek. Bontsuk ketté. Ami miatt morogtam, hogy nem szeretek "egy kalap alá véve" lenni. A Közösség (nagybetűvel) szép eszmény, vágyom rá. A közösség (kisbetűvel) ami itt formálódik, szimpatikus, kívánom, hogy váljék nagybetűssé. Szavak szótári jelentése körül bonyolódik a polémia.

Kérdezed a célom. Hogy a hozzászólásommal mi volt a célom? Nem tudom, két pohár bor után mozogtak az ujjaim a billentyűzeten. Az életben mi a célom? "Öröm, bódottá" nekem, szeretteimnek, a világnak. Kiteljesedés, önmegvalósítás, ész, szív, bátorság, hazajutni Kansas-be. Hogy itt az aloldalon mit akarok? Olvasni benneteket, okosodni, más kárán tanulni, együtt nevetni, sírni. Gondolom, nagyjából ezért vannak itt mások is. Igazad van, így lesz/van itt egy jó társaság (kisbetűs közösség, ha ragaszkodsz a szóhoz). A Közösség az én számomra valami nagyobb, komolyabb, határozottabb körvonalakkal rendelkező dolgot jelent, nem lebecsülve egy remek társaságot sem. Ha megadod te is a definícióid, valószínűleg jobban értjük majd egymást.

Kedves Mindenki!Egyetlen célom volt-túl azon,hogy igen rövid idő után megosszam nem túl rózsás tapasztalataimat-hogy megtudjam csak én érzem(látom)ezt így,vagy mást egyáltalán foglalkoztatott-e a kérdés.Egyetértek,ez egy mini társadalom,saját szabályokkal és subkúltúrával.Örülök,hogy részese lehetek és az aloldal révén azt is érzem talán mást is érdekel a véleményem a világról,a sajátomról a meleg világról és az egészről...Köszönöm ez egy jó vita,folytassátok!:-)

Fetisa! Jó vitához kell olyan kérdés, amiben nem értünk egyet, és olyan szavak, amiknek a jelentésében egyetértünk. Itt mintha fordítva lenne. :-)

Fran! Végső soron azt hiszem, talán, egy kicsit lehet, hogy bizonytalan vagyok a post moindanivalójával kapcsolatban. (Vagy mégsem?) A kalapdivatról írottak meg teljesen összezavartak. :-)
Több leszbikus ismerősöm van a netről (pedig egyelőre nem sok van), mint a való életből. Én egy "baleset" vagyok, a "társadalom" peremén, valahol az "alsó középosztály" tájékán. A témát jobbára az "L Word"-ból ismerem, így a hazai kasztok leírásának pontosságáról nem tudok véleményt formálni. (Örülök, hogy kibővült a szöveg.) Mondhatod, hogy akkor minek dumálok bele, és még igazad is lesz.

Tegyük fel, megértettem a cikkben körvonalazott problémát. Kérdezem, mit lehet tenni, hogyan tovább?

Úgy működik ez, mint a Legyek urában a kölykök minitársadalma. Minél kisebb a keresztmetszet, annál durvábban kiütköznek a tipikus rétegződések.
A közös pontjainkat összekötő vonalak mentén ismeretséget kötünk, ez rendben van, hát nyilván szövődnek kapcsolatok. De attól még, hogy én is a tonhalat szeretem meg te is, boldogan utálhatjuk egymást, mert az értékrendünk különböző mondjuk, ezért közös célunk se nagyon lesz.
De kell közös cél ezen vonalak mentén? Mi lenne a cél? Szerintem nem cél kell, hanem funkció.

Azt hiszem, hogy sokan vannak úgy, hogy máshol nem akarnak, nem tudnak barátságot és kapcsolatot keresni, csak a saját szubkultúrájukban, itt meg véges a mennyiség és a minőség is, de nincs más választásuk
Javítsatok ki, ha rosszul gondolom - asszem én is baleset vagyok vagy mi... :)

De hát... ez egy fórum.

Jem,KÖSZÖNÖM!!!Végre valaki ráébredt...

Ez így, nagyon rossz. A mi kis "társadalmunkban" keveredik minden "kaszt", úgyhogy nagyon rossz élményei lehetnek az írónak. Illetve a diktálónak. Hol van ebben a pozitív rész, és Te vajon melyik kedves kis kasztba tartozol? Fogtál három skatulyát, és beletettél mindegyikbe egy csomó dolgot, érdekelt is téged, hogy belefér-e vagy sem. Mindjárt nagyképű is leszek, hogy nem osztályozom a barátaimat, nem kényszerítem őket szerepekre, hanem tök normálisan, élő emberi lényként nézek rájuk, örülve ha jó nekik és segíteni próbálok, hogy jobb legyen. Most mondjam, azt, hogy amit diktáltál, szánalmas?Jó, szánalmas. De csak egy percig, míg nem következtetek ebből arra, hogy mekkora jófej barátaim vannak, és milyen jó, hogy nem élem meg ilyen negatívan a tényt, hogy leszbikus vagyok és minden mást amit ez vonz magához.

Újra elolvastalak, de most rosszabb, mert a végén meg át akarsz lépni a különbségeken, hogy egy közösség legyünk. Amúgy egy közösség vagyunk, tudod. Leszbikusok. Mindegy, hogy az idétlen kasztod vagy a valóság szerint, de azok vagyunk. Ez már egy létező dolog.

Hétvégén pedig újra találkozom a többi elmebeteggel, és beteg módon, újra jól fogjuk érezni magunkat.

Alapvetően jól érzem magam a bőrömben, és fasza szimbiózisban vagyok a legjobb buzibarátaimmal. Annyifélék a leszbikusok is, mint az össztársadalom különböző csoportjai, szubkultúrái, igen, éppen olyan színes minitársadalom, mint az, amelyiknek része. Annyiféle környezetből és családból jövünk, annyiféle foglalkozást űzünk, annyiféle lehet az anyagi helyzetünk, és ez is alakulhat folyamatosan, hol jobban megy a szekér, hol rosszabbul.

Én érzek az általam ismert leszbikus ismeretségi, baráti körök tagjai között szolidaritást, szeretetet. Valódi mikro- és makroközösségek alakultak ki, és alakulnak folyamatosan. (Igen, több ismeretségi köre is lehet valakinek, aki nem egy papucsállatka vagy egy szobanövény szintjén létezik, hanem nyitott marad, még akkor is, ha találkozik néha trollokkal, akik az megpróbálják bedarálni.)

Tudom, hogy ha baj van, leszbikus barátaim közül kire számíthatok, ha segítség kell, ki lesz, aki viszonzás nélkül ott lesz velem, ha bulizni akarok, kiket hívok, ha szakmai kérdésben keresek egy választ, ki felel majd a kérdésemre és a többi. Szerencsés ember vagyok, de nem soha nem felejtem el, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Nem várom ölbe tett kézzel, mi történik, hanem magam is teszek azért, hogy a többiek jól érezzék magukat velem, és ők is kapjanak tőlem. KÖZÖSSÉG VAGYUNK. Azzá váltunk.

Egyébként meg azt sem érzem, hogy egy elszeparált, konkrétan megfogható, definiálható valami ez a leszbikus létezés, valamiféle buborék vagy üvegharang, mert az élet számos területe csak a heteroszexuális, biszexuális, meg mindenféle ilyenolyan identitással EGYÜTT megy. Ha például az egyik munkahelyemre megyek, akkor ott is vannak buzik, ha a másikra, akkor ott is vannak, sőt, a harmadik munkahelyemen is van egy még rajtam kívül, de nem identitások mentén barátkozunk és dolgozunk együtt, hanem attól függően, hogy ki kivel tud szakmailag együttműködni, és kihez hasonló a személyisége, ami miatt jól kijönnek egymással, ki a kávé, meg ki a cigifüggő, vagy kivel lehet zöldségekről és gyümölcsökről értekezni.