Gasztro » Egyszeruen címke archívuma

Egyszeruen címke archívuma

---

Meglepő és legegyszerűbb csokoládékrém

Mióta nyekegek, hogy meg kellene szabadulnom néhány kilótól. Ez annyira szórakoztató, valamint kicsit sem strapás, hogy ebben ki is merül az erre vonatkozó tevékenységem. Meg én is jó alaposan kimerülök benne.
Meg abba is, hogy belegyömjem magam abba a pár gatyába, amibe még bírom.
Őszinte csodálattal tekintek azokra a nemes lényekre, akik fejből nyomják a kalóriatáblázatot. A csodálatom fokozódik abban az esetben, ha ehhez mág tervszerű fogyasztás is járul.
Ennél magasabbra csak az nő, aki rendszeresen főz, és még hozzá süt is, ámde ő maga csak ragyogó szemmel nézi a családot, amint tologatják befelé a süteményt.
Ő nem eszik, mert ugye fogyókúrázik, hm. Meg is kapják jól megérdemelt büntetésüket az ilyenek, a végén tisztára akkorák lesznek, amekkorák akarnak.
Hát így könnyű, ugye. Ha valaki egy jellem.
Vannak olyanok, akik nem egy jellemek, mert itt vagyok pl. én. Ha süteményt sütök, erős vagyok.
Én ebből nem eszem, mert ott az a kedvenc gatya, amiben már bőrlélegezni sem tudok, mert a bőrömnek sincs benne helye. De most majd nem eszem a süteményből és akkor úgy.
Mire kisül, elillannak ezek a sötét gondolatok.
Sütit eszem. Na.
Mert itt van ez a hosszú, utálatos, szürke tél, és akkor még azzal is büntessem magam, hogy a végén fel tudom húzni a cipzárat a nadrágon?
Ilyenkor jó ha az embernek ilyen csuda egy anyja van, ha más nem, ő megvigasztal. Majd jön a nyár, a sok zöldség, egykettőre lemegy az a kis plusz. Teccenek a végére figyelni? Az a kis plusz.
Én is a végére figyelek, valamint hamar eszembe jutnak a kellemes, kispluszbarát-szabású tunikák és szoknyák, ezek ugyanis elég jótékonyan bírják körülölni azt a bizonyos izét.

Elolvasom »

Mogyoróscsoki-kuglóf

Általános izgalom dúl minden fronton, derékig járunk a könyvben, holnap Sarj frakkban pompázik, hétfőn az is kiderült, nekem is táncolnom kell majd vele.
Ennyi izgalom közepette egy pazarságos sütemény, ami minden szempontból megfelelt az elvárásoknak. Egyszerű, hamar kész van, nagyon jó. És eléggé csinosan néz ki.

Elolvasom »

Könnyed holland almás

/files/2011/01/Quimby - Ultravaló (Kicsi ország 2010).mp3

Elolvasom »

Borókás-boros lencse

Mielőtt belekezdenék valami ilyest dicsőíteni, igyekszem erősen visszafogni magam.
Ilyenkor eszembe jutnak a híresemberek, akik rátalálnak az igazi szerelemre, amilyen sosem volt és lesz és mindörökké, -mindezt úgy tucatszor.
Egészen addig, amíg az ember legyint egyet és gyenge szánakozást talál magában a legalján, ha jobban megkaparja.
Nem akarom hát lejáratni a 'legjobb, legfinomabb, ever és best' jelzőket, mert , mert nem.
Úgyis jön mindig új, jobb. És ez nem is baj. Legalább ebben a műfajban nem, mert milyen lelombozó lenne, ha sosem találkoznánk újabb és jobb és ínycsiklandozóbb stb. gasztronómiai élménnyel.
Tehát részemről maradnék annyiban, hogy az eddigi legjobb lencseétel ebben a kategóriában. Nekem.
Mindjárt szorosan mellette üldögél a Rick Stein-féle.
Ez meg itt Michel Lemoine receptje nyomán, Good Food. Igaz, ő babból készítette, ami engem nem zavart. Remélem, őt sem zavarná, hogy én meg nem, és az sem, hogy nem tartottam magam szigorúan mindenhez.

Elolvasom »

Mézes-savanyú cékla

A céklát sütve szeretjük, sőt én leginkább úgy, de Hős konzervatívabb valamivel, hiányolta savanyú formában.
Én azzal nem pacsmagolok, úgy gondolom, nem éri meg a szöszölést.
Aztán az úgy volt, hogy kezembe került némi tokaji borecet, annak is a furmintból készült változata. Az illata igen kellemes, de miután bor tekintetében még mindig nagyon visszamaradott vagyok, sőt nem sok reményét látom, hogy ez valaha változna, kénytelen voltam segítséget kérni.
Hogy mégis a tokaji furmintról mit kellene tudnom.
Amint meghallottam azt, hogy 'mézes', valahogy a fülem becsukódott, és bár biztosan még sok érdekes volt a savakról meg mindenféléről, én ott leragadtam. A méznél.
Hogy innen a cékláig hogy jutottam, ki tudja, de minden esetre tudtam, hogy a mézbe én céklát teszek és kész. Aztán majd lesz valahogy az ecettel is.

Elolvasom »

Kávészószos csokoládés

Hogy micsoda, annak az eldöntése megint problémás. A receptet Granttól kaptam, a napfényes Kaliforniából küldte, a napfény helyett, amit igényeltem nála.
Az ő titulusa szerint: self-saucing pudding, hát ugye nálunk a puding nem annyira ezt a fajta édességet jelöli, akkor meg mi legyen?
Grant egyébként tök jó fej, 207 cm magas, a súlya is ehhez van passzítva és megható gyengédséggel kezeli a szuflékat, habverőt, miegyebet. Hobbi szakács egyébként, de annak rettentően lelkes.
Ezt a sütit (?) is erősen ajánlotta, muszáj volt kipróbálnom.
Nagyon egyszerű és hamar összeállítható, ráadásul a Kolombusztojására is rátaláltam ennek kapcsán, tiszta haszon.
Kicsit a cukorból lecsíptem, meg történt ez-az még vele, de azért hasonlít az eredetire.

Elolvasom »

Főzök kekszet

Teljesen úgy tűnik, mintha csak sütiken élnénk, pedig nem.
Minap pl. nagyon jó kis sárgarépás-vörösboros karajt csináltam Hősnek. Nagyon szerette, nekem meg eszembe sem jutott, hogy beírjam ide, lefényképezzem.
Ha rajtam múlna, lehet hogy csak sütnék, persze ennek az egyik oka, hogy a sütemények zokszó nélkül csúsznak lefelé.

Elolvasom »

Karácsonyi krumplisaláta és rövid hírek

A krumplisalátát persze nem csak karácsonykor lehet enni, de nálunk akkor biztos, hogy kerül az asztalra, mert Hősnek nagy kedvence.
Nyáron került a kezembe Lisa főzősújság, annak a letesztelt receptjéből készül idén, némi módosítással.
Nagyon egyszerű és nagyon finom.

Elolvasom »

Sárgadinnye gazpacho (VKF XXVI)

Ez annyira nagyon egyszerű, hogy tartok tőle, nem igazán felel meg a Vesta által kiötölt előételes VKF kritériumainak.
Igaz, gyümölcsös, meg még a vitamin is benne van, de olyan blikkfangos csodák születtek, hogy talán jobb lenne, ha csak úgy csendben beírnám ide.
Hogy miért mégis?
Mert nincs benne sem abált szalonna, húsvéti sonka sem, és ugye ezek lennének a kizáró okok .
Ezek pedig egyáltalán nincsenek a hozzávalói között.

Elolvasom »

Mandulamorzsás meggyes

Sikerrel pályázik a másodiklegjobbmeggyes címre. Mellesleg hívhatnám véletlen süteménynek is, mert nem találtam kedvemre receptet, aztán úgy készült, hogy "na még teszek egy kis tejfölt bele, úgy jobb lesz, meg még egy kis...".
Egyszerű, hamar megvan és másnapra is puha, nem a nyögvenyelős kavart tészták közé tartozik.

Elolvasom »

Nagyon hamar kukoricás-cheddaros vacsora

Gyorsan elkészül, nagyon finom, köretként és főételként is megállja a helyét és még a Sarj is szereti.
Mi kell még?

Elolvasom »

Répás-pórés bulgur, valamint a saláta feljavításának legjobb módja

Az elmúlt három hétben voltak erős túlkapásaim.
Előfordultak napok, hogy kizárólag valamilyen salátán éltem, a végére annyira eldurvult a helyzet, hogy a következő volt az összetétel: mángoldlevél, spenót, sóska, hagyma, medvehagyma.
Nem mondom, hogy nem voltak érdekes érzeteim úgy pár óra múlva.
Beláttam, nem lehet ezt tartósan csinálni, valami combosabb kosztot muszáj magamhoz venni.
Most a sütikre való sanda, alattomos célzásoktól kéretik eltekinteni.
Szóval valami más kell, és akkor rájöttem, hogy bulgurt kíván az én kis szervezetem.
A bulgur jó, mert egészséges, mert finom és nem utolsó erénye, hogy hamar elkészül.

Elolvasom »

Forró almapuding

A tavaly ősszel beszerzett Rubinola almából árválkodik még pár darab.
Persze mostanra veszített ifjúkori hetykeségéből, de az ízével semmi baj nincs.
Nem gondoltam, hogy ilyen szépen kihúzzuk vele, pedig a termelő beígérte, hogy így lesz.
Igaza lett, úgyhogy idén ősszel, ha lesz, megint ezt a fajtát fogom venni.
Az eltarthatóságán túl érdeme a jó íz és hogy felvágva sem barnul meg jó sokáig.
Ez a magas C vitamin tartalmának köszönhető.

Elolvasom »

Joghurtos citromkuglóf

Hogy a ménkőbe lehessen úgy kilókat veszteni, ha az ember közben süteményeket süt? Jó, Chilii meg tudta állni, hogy ne kóstolgasson, én meg nem. Gyenge vagyok és esendő, miközben a kedvenc nadrágom a szekrényben óbégat, hogy vegyél fel! A felvevés még megy is. De azt hiszem a nyitott cipzár nem divat mostanság.
De nem lehet erősnek lenni, ha ezek itt süteményre vágynak.
De akkor legyen valami könnyű. És tavaszias. Mert tavasz van.
Ez ugyan a naptáron kívül másban nem mutatkozik, de én meg tartom magam ahhoz,amit az egyik barátom mondott még februárban.
Ha a február ilyen télies, ELVÁROM, hogy a március legalább ennyire tavaszias legyen.
Jó, mellélőtt szegénykém, de én igyekszem a kedvébe járni és akkor úgy csinálunk, mintha már tényleg az lenne.
Ideológia a következő: amiben joghurt van, az nem hízlal. Jó, az a kis vaj (szia Lorien), cukor, de ott a citrom, haha! Ha nem édes, akkor ugyebár már szinte fogyókúrás.
Igaz, a körömpörkölt sem édes, de ne legyünk szőrszálhasogatók.
Lehet, hogy nem fogyókúrás, de finom, könnyű, nagyon egyszerű elkészíteni, hamar megvan, kicsit hamarabb el is fogy.
Ennél a résznél azért igyekezzünk sóhajtozni a fogyó(hehe)kúránkról, meg hogy jaj, én csak egy kis szeletkét, esetleg árnyalhatjuk, hogyan áldozzuk fel magunkat pusztán a kedvükért.

Elolvasom »

Joghurtos, kelbimbós, jajnekem

Van ez a dolog, amit én ugyan fogyókúrának mondok, az egyik barátnőm meg szemembe vihogott, hogy eddig sem ettem cupákokat, hová kúrálom magam?
Ja, hát cupákot nem is, de azért a sütik boldogan korcsolyáztak befelé, ami ugye köztudottan jót tesz a deréknak.
Szóval jelentősen egyszerűen táplálkozom, kivéve, amikor rájövök, hogy valami baj van a fejemmel és akkor nagy boldogtalanságom az aprósüteményekbe torkollik.

Elolvasom »

Boros, zöldséges, húsgombócos egytál

Itt egy hosszú fejtegetés lenne olvasható a komolyalan fogyókúrámról, a drákói szigorról süteményileg, de egy ügyes mozdulattal frissítettem, így aztán elszállt.
Úgyhogy spártai egyszerűséggel az ételről pár szó.
Leírni tovább tart, mint összeállítani, megenni meg még gyorsabb.

Elolvasom »

Körtés póréfelfújt

Azon kívül, hogy az élvezeti értéke nem megvetendő, komoly erénye, hogy nagyon gyorsan elkészül.
Már ha bolti levelestésztát használunk.
Ha nem, akkor kicsit tovább tart, viszont megvan az örömünk, hogy ezt is meg tudjuk csinálni.
Nem olyan ördögős dolog az sem, de időigényes.

Elolvasom »

Pisztáciás töltött gomba (VKFXXIII.)

Szerintem már kezdtem úgy vkf-posztot, hogy haj, mekkora terveim voltak, de aztán..., stb.
Na, szakasztott így volt ez most is.
Miután mély és meleg vonzalmat táplálok az ilyesmik irányában, nem voltam szomorú, amikor Grenadine fejéből a magvas téma kipattant.
Gondoltam, elkuporgatom én azt a maradék kis kesudiót addig, míg rá nem szánom magam, hogy ahelyett, hogy közvetlen módon dolgoznám fel, belepazarékolom valami kosztba.
Aztán az volt, hogy családtagok aljas módon rákaptak (mindig így van), én meg valahogy addig ellenőriztem, mennyi van a tasakban még, míg azt a megdöbbentő felfedezés nem tettem: ez üres.
De ez mind nem elég.
Hanem hogy ki ette meg?
Alighanem én voltam.
Erre nem mondhatom, hogy így szokott lenni, mert nagyon mértéktartó, visszafogott egy asszony vagyok én.
Kivéve, ha kesudióról van szó.
A pisztáciából is csak véletlenül maradt érdemleges mennyiség.

Elolvasom »

Zabpelyhes keksz, a ropogós

Kétféle keksz van, amit Őnagyméltósága, Trónörökös hajlandó nyers állapotban a kezével illetni. Ez az egyik.
Ez a nagy áldozat jól is jön, mert pont a formázgatását nem szeretem. Ragacsos, maszatos, ami nem zavarja úgy egyébként a normális egyedeket.
De engem meg pont ezért zavar.
És akkor ha akar ilyet enni, akkor neki kell gömbölygetni, bigyulázni, mert rettenetes egy anya vagyok. Az a feltétel ugyanis. Ha ilyet akar, ragacsozzon.
Múltkor billegtünk a lázadás szélén, de győzött a gyomor.
Nem zengenék ódákat róla, hogy ez milyen csodás, delikát egy dolog, végül is nem valami bonyolult, pepecses, kaphatatlan hozzávalókból álló molekuláris műalkotásról, csak egy kekszről van szó.
Árnyalhatnám az egészséges oldalát (a zabpehely ugye, meg a méz), de kénytelen vagyok belátni, ez is valószínűleg hasonlóan hízlal, mint az összes többi, amiben ennyi vaj van. Meg a csoki. Meg a mazsola.
Eddig is csináltam többfélét a zabpelyhes műfajban, összehajigáltam, ami a kezembe került, jó volt az is.
De a ropogás, na azzal volt egy kicsi bibi.
Ropogott, persze, de másnapra meg már annyira ropogott, hogy csak és kizárólag tökéletesnek mondható fogsor bírt el vele emberi időn belül .
Mi azért elrágtuk, s jó is volt.
Hős ugyan bojkottálja az ilyen jellegű dolgokat az utóbbi időben (ugye, aki a házias,olajban sült dolgok rabja, attól mit várni?), de nem haragszunk rá emiatt.
Ilyen kedves, aranyos családtagjai vagyunk mi neki.

Elolvasom »

Mcuzi wa choroko

Elolvasom »