Gasztro » Szosszentek címke archívuma

Szosszentek címke archívuma

---

Istenem

Oké. Hát na. Kicsit elérzékenyültem. S ennek köszönhetően az egy órára eső istenem-ek száma elérte a kismilliót. De hát ki ne tenné ezt, miközben az új játékkal bütykölő, tíz hónapos, minifarmerben térdelő unokaöccse pufók pofiját bámulja, és megtelne a szíve szeretettel, miközben a kisember, olyan áhitattal tanulmányozza a színes alkatrészeket, mintha az a világ legnagyobb csodája lenne. Pedig nem az a világ legnagyobb csodája. Hanem ez a kisember. Csak ültem. Néztem. És félmásodpercenként ismételgettem hol magamban, hol hangosan, hogy istenem....ezt nem hiszem el:).

Elolvasom »

Futok...célok...keresek...

Mini. De azért marathon. Igaz, hogy 7 km. Igaz, hogy ez nem volt akkor a kihívás, de életem első igazi futóversenye. Annyira fellelkesültem, hogy már félmarathon edzésterveket nézegetek. Jövő tavaszra tervezem. És most nagyon izgatott lettem. Jó, ha van célom. Tervem.

Elolvasom »

Ha menne...

Már megint annyira nem megy az írás...hogy nagyon. Lusta vagyok. Nihil vagyok. Nincs kedvem írni. Vagy csak rá kénne szánnom magam? Lehet. Mert lenne miről írni. Nem nagy események. Apró cseprők. De mégis. Az írás terápia biztos segítene. Ha menne...De kuksolok és kussolok a béka segge alatt. Végülis ez is egy megoldás...

Elolvasom »

Vagyok

Annyira de annyira el vagyok maradva. Mindennel. Nemrég jöttem haza Pekingből, és azóta nem érem utol magam. Illetve nagyjából már beértem, de még ott mindig nem tartok, hogy úgy istenigazából, lelkesen, becsüllettel újra blogoljak. Pedig gyűlnek a dolgok. Igaz mostanában keveset konyházom, sokszor inkább salátákon és gyümölcsön élek. De azért lenne mit bejegyezni...

Elolvasom »

Bajor perec

A nap fűszere: "Nem tudom, ma már milyennek kellene lennem. Azt hiszem, itt a baj. Azelőtt bárminő voltam, mindenképp jó volt." Brüll Adél

Elolvasom »

Hogy miért sportolok ennyit?

Hmmm. Nos miért is? Talán mert ma a menü némi lecsó, hamburger, gofri és nassként tepertő volt. Hárslevelűvel és rozékkal fűszerezve, whiskey kólával megspékelve. Ez azt hiszem elég indok. Mert "sajnos" ilyen hétvégéket tolunk itt Balcsin. Ugyan ma két kertben is lenyírtam a füvet...No de mégis. Azt hiszem érthető, hogy gyakorlatilag muszáj ennyit sportolnom. Sajnos enni, vagy enni...ez itt a kérdés. Vagyis nincs kérdés. Egyértelmű az enni. Ebből pedig egyenesen következik, hogy sportolni pedig nem hogy kell, de egyenesen muszáj.

Elolvasom »

Újhold

Most megy az Alkonyat-Újhold. Annyira meg tud érinteni az elején Bella szenvedése. Annyira érzem azt az ürességet. Fájdalmat, amit érez. S valahol mégis irigylem. Nem a fájdalmát, hanem azt a magasságot, ami után ez a mélység megélhető. Nem vágyom a szenvedésre. De vágyom valami érzésre. Valami mély érzésre.

Elolvasom »

Van értelme várni a csodát?

Amikor hullámzok. Amikor mélységekben vagyok. Amikor halmozódik bennem a feszültség. Olyankor tudok írni róla. Olyankor van ihlet. Van késztetés. S van az írást követő megkönnyebbülés. A hullámokból most kijöttem. De nem fent tartózkodom, hanem valahol középen. A senki földjén. Egy olyan helyen, ahol nincsenek érzések. Nincs amplitúdó. Csak úgy leledzem a nagy büdös semmiben. Utálom, ha hullámzok. De ez sem sokkal jobb. Mert ilyenkor nem tudok róla írni. Megszáll a közöny. Nem érdekel, hogy kiírom-e magamból vagy sem. S ezáltal, hogy nem írok róla, megkönnyebbülni sem tudok. Mert nem öntöm ki a lelkem. Mert nem fogalmazom meg a gondjaimat. Pedig mikor ezeket megteszem, mikor írok róluk, akkor egy fokkal közelebb kerülök a megoldáshoz is. Hisz sokszor csak nyomaszt. Nyomaszt. Nyomaszt a dolog. Érzem és nagyjából tudom is, hogy mi. De amikor leírom, akkor szembesülök csak igazán vele.

Elolvasom »

A hétvége termései

A hétvége termései:

Elolvasom »

Hogy a ruha ne gyűrődjön

A nap fűszere: "Ha betartja az ember a kisebb szabályokat, megszegheti a nagyokat." George Orwell

Elolvasom »

Én látom rosszul?

Miért van az, hogy az ember...én....ír valakinek egy emailt, és az illető még arra sem veszi a fáradtságot, hogy egy okét, vagy jól vant...vagy akármit visszaírjon??? Köszönömökre már nem is szoktam számítani. De azt hiszem egy visszajelzés, vagy egy tudomásulvételt jelző levélke igazán alap lenne. Vagy én látom rosszul? Pedig szerintem nem bonyolult tevékenység, és kb. 10 másodperce megy rá az illetőnek. És egy udvarias gesztust gyakorolhatna. Vagy én látom rosszul?

Elolvasom »

B*zdmeg a fűnyíród

"Egy szombat délelőtt eszébe jutott a nyuszikának, hogy igen csak le kéne már nyírni a füvet. Mivel neki nem volt fűnyírója, ezért elhatározta, hogy elkéri a medvétől.
El is indult rögtön. Útközben így gondolkodott:
- Mi lesz, ha a medve nem adja oda a fűnyírót? Áhh, biztos megkapom. Rendes gyerek a medve!
- De lehet, hogy mégis irígy? Ugyan dehogy...
Egy kicsivel később:
- Húú, ez a medve nem fogja odaadni...
Ez egy alávaló szemétláda! Nem fogja odaadni a rohadt fűnyíróját NEKEM!!!
Mire megérkezett a medve házához teljesen felhergelte magát. Betörte egy kővel az ablakot és beüvöltött:
- Tudod mit medve?! B@zd meg a kurv@ fűnyíródat!!!"

Elolvasom »

Szösszentek

Jelentem. Egész jól halad az agy átkattintásom. Egész jól halad az A projekt. Vagyis a projekt A-val. Ez szinte engem is meglep. De tényleg. Egész lelkes vagyok. És még próbálja valaki megkérdőjelezni, hogy minden agyban dőle el....

Elolvasom »

Beszerelték

Ma reggel beszerelték a rudat. Így is nagyon nagyon örültem neki. Hát ha még nem a mocsár mélyén leledzenék. Akkor mekkora lenne az öröm...

Elolvasom »

Serénykedtem

A nap fűszere: "Amit nem árulnak el időben, az később hamisan hangzik." Aharon Appelfeld

Elolvasom »

Átállítom a kapcsolót

legalább is megpróbálom. mert azt hiszem, minden csak az ember fejében dől el. hogy mit szeret, hogy kit szeret. nagyban függ a hozzáállásától. nem lehet mindent tudatosan befolyásolni, de agyi ráhatással sok minden változtatható, orvosolható. én most megpróbálom átlökni a kapcsolót, s másképp hozzáállni A-hoz. némi sikert érzek. szombaton még úgy voltam, hagyom ezt az egészet. nem akarom. nem akarom. nem akarom. de valami mintha megváltozott volna a fejemben. próbálom másképp tekinteni a dolgokat. próbálom a hozzáállásomat, a gondolataimat más irányba befolyásolni. nem erőszak a disznótor, de pozitív hozzáállássál, és a nyavajgás mellőzésével sok minden megoldható. hátha az én fejemben zajló keszekuszaság egy része is.

Elolvasom »

Nehezített blogolás

Egy kézzel pötyögni a billentyűzeten bizony nem annyira eredményes, és nem annyira egyszerű. Bár most már visszakaptam a második kezem is. Illetve a másik kezem is. Bonca lízingelte egy kis nyalogatásra. Előszeretettel hódol ennek a szenvedélyének. Talán a szeretetét fejezi ki ezzel. Már egész kiskora óta ilyen. Ha meg még krémes is az ember keze (főleg a gazdié. vagyis az enyém), no akkor le sem lehet pattintani róla:).

Elolvasom »

Szexi dög újra színen

Munkahely. Mosdó. Ma az új fehér blúz volt rajtam, fekete szoknyával, harisnyával, és csizmával. És mikor mosdóba megyek természetesen nem tudom megállni, hogy ne tanulmányozzam magam a tükörben, és ne gyönyörködjek a látványban. Legalábbis többnyire ezt teszem. Egészséges önbizalom. Néztem magam a tükörben. Néztem, hogy milyen jó is ez a fehér blúz. Olyan szexi. Milyen jól mutatnék benne a rúd mellett. És milyen jól mutatna, ha szexin, szép lassan elkezdeném kigombolni. Ezekkel a gondolatokkal, kicsit riszálva bevonultam a mellékhelységbe. Aztán akkor tértem magamhoz a gondolatokból, amikor már nem félig kigombolgattam a blúzomat. Mondom mi van? Ennyire nem lehetek elvarázsolt. A WC-ben inkább alulról kell vetkezni:).

Elolvasom »

Csillog-villog, ragyog minden

Egészen mostanáig pakolásztam, takarítottam, rendezkedtem. Értelmet nyert a hulla fáradt vagyok mondás. Vagy, hogy még közhelyesebb legyek, kész vagyok, mint a mateklecke.

Elolvasom »

Falási roham

Épp azt fontolgatom, hogyan tudnám Boncát megeszegetni. Mert kb. már csak ő van itt a lakásban, amit nem tömtem az arcomba:). Lassan mennem kéne lefeküdni, mert ha még sokáig fent maradok, annak beláthatatlan következményei lehetnek:).

Elolvasom »

Ha jó a kedved...

Ha jó a kedved tapsolj nagyokat.

Elolvasom »

Kaka(ó) van a palacsintában

Vagyis inkább. Óóóó. Kaka van a palacsintában. Ez most nem kulináris kalandozás. És nem egy perverz édesség. Hanem egy érzés. Munkaügyi.

Elolvasom »

Haladok

Öles léptekkel haladok tervem megvalósítása felé. Az íróasztalomtól ma búcsút vettem. A búcsút a tartalom evakuálása előzte meg. Az evakuálást némely lakó túlélte, új helyre költöztek, némelyek viszont áldozatul estek, megtörtént a likvidálásuk. Rengeteg dolog végezte kukában. Rengeteg régi, felesleges papírt őriztem. Sőt. Még pár esküvői kép is a kezembe került. Onnan meg széttépve a kukába. Épp ideje volt. Ugyanígy végezték receptek, dokumentumok, irományok, amik mind-mind az exemtől maradtak itt. Három év után lassan csak minden nyomát sikerül végre eltüntetnem:).

Elolvasom »

Egy normális idióta kell nekem

Lassan ego bloggá válok:). De miért is fojtsam el, vagy tartsam magamban. Jólesik. Így kiírom magamból.

Elolvasom »

Miből mennyi?

Én vagyok figyelmetlen, vagy a Stahl főzőműsorban tényleg nem hangzik el, hogy miből mennyi kell??? Nem szoktam nézni. Ma is inkább csak hallgattam, és többnyire mást csináltam, de nekem elkerülte a figyelmemet a pontos meghatározás. S ez süti sütésnél nem túl előnyös...

Elolvasom »

Esti mosoly:)

A hálószoba ablakom egy nagyobb parkoló-udvarszerűségre néz, amelyet több ház határol. És szemben valaki egy karácsonyfát állított fel égőkkel. Este amikor szellőztetek és/vagy reluxát engedek megakad a szemem a fényeken, és ez a látvány mindig mosolyt csal az arcomra, és jókedvet lop a szívembe:).

Elolvasom »

Szerelembe estem

....mert ma láttam először élőben az újszülött unokaöcsémet. És érzem...örökkön-örökké imádni fogom:).

Elolvasom »

Nagynéni lettem

Hajnalra nagynéni lettem. Most adott a feladat. Fel kell nőnöm a feladathoz:).

Elolvasom »

Talán percek...

Hamarosan nagynéni leszek. Talán percek kérdése. Talán óráké. Furcsa érzés. Annyi minden kavarog ezzel kapcsolatban bennem. De ezek túl mélyek. Túl zavarosak. Túl megfogalmazhatatlanok. Az egyik legfurcsább az egészben az, hogy én most itt ülök. Egy kocka milka csokival a számban. Ami ráadásul robbanócukros. A tévében már megint a hülye Aldi reklám megy, megszakítva a Ponyvaregényt. Szóval itt ülök. Mint szinte minden este. Ugyanakkor meg a testvérem élete ezekben a pillanatokban változik meg teljesen. Megmásíthatatlanul. Megtapasztalja a világ egyik legnagyobb csodáját. Életet ad a gyermekének. A szerelme és az ő gyermekének. Anya lesz. S most egy olyan világot tapasztalhat meg, aminek én nem tudom, hogy valaha részese leszek-e. Óóóóó....vajon hová tart az életem??? Óóóóó....vajon megadatik nekem is, hogy ezt megtapasztaljam??? Még soha nem éreztem ennyire, hogy IGEN. EZT ÉN IS SZERETNÉM. De ez még odébb van. Ha egyáltalán....

Elolvasom »

Tök jó

A sütőtök jó. Tök jó...:)

Elolvasom »