Könyves blogok » Az évtized könyvei - utolsó előtti rész

Az évtized könyvei - utolsó előtti rész

---

Elérkeztünk hát az utolsó előtti felvonáshoz az elmúlt 10 év könyveit összeszedő sorozatunkban. Már csak a top 10 van hátra, vajon a Te kedvenced benne lesz?

Mindenesetre ez a mi listánk: 10 év + 10 blogger + 50 köny = 1 lista

Az évtized könyvei, #20-11

 

#20    Yann Martel - Pi élete

Mert egyedi és a vége igazán megdöbbentő. Tanulságos mese a hitről, az ösztönökről, a kitartásról és mindarról, ami emberré tesz bennünket (Borostyán)

Egy hajótörött bengáli tigris, egy zebra, egy orángután meg egy hiéna sodródik a nyílt tengeren, na meg egy Pí Patel nevű fiú, aki ezt a kalandot szeretné persze túlélni… a végén pedig krimiket megszégyenítő csavar. Mindezt azért, hogy végre az élet valódi kérdésein gondolkodj. Egyszerre szórakoztató és filozofikus. Illusztráltan az igazi! (Cseri)

 

 

 

#19    Khaled Hosseini: Papírsárkányok

A könyv embersorsokat követ nyomon az 1970-es évek Afganisztánából kiindulva, két kisfiú barátságán keresztül. Egyikük szolga, másikuk a házúr fia. Gyerekként a legközelebb álltak egymáshoz, együtt eregetik a papírsárkányokat,  de egy nap a gazda fia nem áll ki barátjáért, s ettől kezdve már semmi sem a régi. Jóvá lehet-e tenni a mulasztásainkat valaha is? (Hannamarie)


Megrázó és nagyon szép. Ezek az  elcsépelt szavak jutnak most eszembe erről a könyvről, pedig sokkal több…(Stippi)

 

 

 

#18    Háy János: A gyerek

"Akinek nem volt még: most íme van. Akinek volt, tudja, mit kell tenni: megfogni a kezét, megölelni, megsimogatni, hisz gyerek.
Most megtudhatod róla, amit nem tudtál, mert elrejtőztél, mert elrejtőzött előled. Most megismerheted a sorsát, és azokat a sorsokat, amely sorsok az ő sorsát alakították, amely sorsokat ő is alakított. Azt mondod, nem érdekel, azt mondod, olyan idegen, azt mondod egy senki által nem ismert ősre ütött, pedid belőled van gyúrva, hisz gyerek, és a tied."


Mindig megfogadom, hogy több magyar szerzőt olvasok, és emiatt a regény miatt például érdemes is. Ez annyira magyar és annyira ismerős. Ráismerések sorozata.(Cseri)

Ajánlotta még: Szamárfül

#17-16    Jostein Gaarder: A történetárus

Különös regény, nem igazán tudtam besorolni sehová, "a fagyi visszanyal"-típusú. Az élet ropant mókás tud lenni.
Szeretem az ilyen könyv-a-könyvben, író-az-írásról–történeteket, valamiért nagyon magukkal tudnak ragadni, most se történt másképp: imádtam a különös atmoszszférát, a kis közbeékelt (és milyen jó!:) szinopszisokat. (Amadea)

Aki zsarolhatná a fél világirodalmat… annak nem lesz jó vége :) Csak egytől félni a világon: saját fantáziánktól… Az ilyen ember író lesz, vagy túl ezen: történetárus. A teremtés óta már csak ők tesznek hozzá a világhoz, minden más változás csak a szelekció mellékes dramaturgiája. Civilben híres vagy éppen csak befutó írók „négerei” ők, de annál sokkal veszélyesebbek, amint az a kötet végére ki is derül. (Szamárfül)



#17-16    Alice Hoffman – A tizenharmadik boszorkány

A regény olyan, akár egy impresszionista festmény/freskó: tele van pillanatnyi benyomásokkal, érzésekkel, színekkel-szagokkal, szó szerint elrepíti az olvasót az események színterére. (Amadea)

Ez a regény nagyon jó, minden kritériumnak megfelel: valósághű, szellemes, karakteres szereplőkkel teli, misztikus sztori, ahol a szereplők nem folynak egybe, mindegyiknek sajátos személyisége van, és abszolút illenek a történetbe, és illenek egymáshoz. Igazi boszorkányos történet, kellő misztikummal és romantikával fűszerezve, amiből nem maradhat ki a történelmi háttér sem.  (Nima)

 

 

#15-13    Görgey Etelka - Csodaidők sorozat

Mert különleges, és végre eg yolyan magyar sorozat amit már a megjelenés napján megveszek.(Borostyán)

Raana Raas (a név egy magyar írónőt, Görgey Etelkát takarja) egy csodálatos könyvvel ajándékozta meg az olvasókat. És ezt a jelzőt, nem a cím miatt írom, hanem mert a könyv valóban csodálatos. Csodálatos, mert az emberről szól, akinél - mint Szophoklész is írja - nincs semmi csodálatosabb, csodálatos, mert észrevétlenül foglyul ejt, és nem enged el, és csodálatos, mert mikor befejezed a könyvet - a sok megválaszolatlan kérdés mellett - valami fura érzés kerít hatalmába, mintha egy baráttól búcsúztál volna el. Azonban hamarosan jön a folytatás (szerencsére), a negyedik, befejező (sajnos) kötet. (Chris)

 

 

#15-13    Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Egy hivatásos író/olvasó kalandjai a fikció erdejében, avagy olvassunk arról, hogy olvas Hornby. Havi olvasónaplók a megszokott hornbys stílusban és egy pár évre elegendő könyvajánlat, ami már csak azért is érdekes, meg ez a naplószerű recenzióírás nálunk a könyvesblogok és hasonszőrű fórumok világán kívül szerintem idegen. (Bridge)

Nick Hornby nem csak ír, de olvas is. Méghozzá profi módon, elvégre kritikusként kezdte. Mint olvasónaplós blog írójának azt hiszem egyrészt kötelező olvasmány is, csak hogy tudjam hova tegyem magam - hozzá képest a béka segge alatt vagyok - másrészt, hogy tanuljak és tájékozódjak belőle. Ráadásul azt is bírom benne, hogy minduntalan képes megerősíteni abban a hitemben, nem vagyok rossz ember ha előnyben részesítem a szórakoztató irodalmat a kanonizálttal szemben. Feltétlenül az elmúlt évek egyik nagy élménye volt. (Lobo)

 

#15-13    Tatyjana Tolsztaja: Kssz!

Egy remekbe szabott, költői disztópia az atomháború utáni, feudális viszonyok közé süllyedt Oroszországról, ahol még idézik Puskint egérfogás közben („Élet, egérmotozásod…”), mely a szegény, sugárzásoktól eltorzult nép fő tápláléka. De nemcsak a test változott és a társadalom, a süllyedés magával vonta a nyelvet, a hitet és a  kultúrát, Benedikt, a regény főhőse mégis abban a szerencsében részesül, hogy belepillanthat a régi korok, mára már ugyan értelmezhetetlen, mégis varázsos tudományába. A következmények katasztrofálisak leszek. Izgalmas, okos, sokszor kacagtató regény, rólunk. (Cotta)

Hű, mekkora könyv... :D Zseniális, és minden dicshimnusszal egyetértek. Fura könyv lehet, mert a férjem is szerette, pedig vele eléggé eltér az ízlésünk. Idézzük azóta is. (Cseri)

 

 

#12    J.K. Rowling: Harry Potter

2000-ben jelent meg az első Harry Potter könyv hazánkban, ami új korszakot nyitott meg a gyermekirodalomban. Gyerekek százezrei kezdtek el olvasni, s a nyomában új típusú ifjúsági irodalom nőtte ki magát. Bár a Harry Potter is a jó és a rossz örök harcáról szól, mégis az írónőnek sikerült megütni azt  a hangot, amivel érzékeltetheti a mai kor ifjaival is ennek a problémának a súlyát. A hét kötetből álló sorozat bővelkedik titkokban, varázslásban, barátságban, szerelemben, hűségben és mindenben, ami az élet sava-borsa. (Hannamarie)

Olyan mese, ami még felnőtt fejjel is hatalmas élményt ad (Nima)

Bárki bármit mondjon, a 2000-es évek első évtizedének meghatározója volt ez a sorozat. Izgalmas, mint egy krimi, mesés mint egy mese, gyereknek, felnőttnek egyaránt szórakoztató…(Stippi)

 

#11    George R.R. Martin: Trónok harca

2003-ban felbukkant a könyvespolcokon egy ezüst és kék színekben pompázó nagyméretű kötet és egycsapásra kitört az őrület, ami jobban lángol, mint valaha. Martin viszont könnyedén ráfázhat szereplő-likvidáló módszerére a rajongók szempontjából...talán jobb lenne, ha meghagyna 1-2 karaktert, és akkor talán ő is megéri a 80-at...:) Amadea

A legjobb fantasy, még senkinek nem sikerült őket túlszárnyalni. Aprólékos, részletes világkidolgozás, igényes nyelvezet, remek karakterek (Nima)

Egy hatalmas ívű fantasy sorozat első kötete, amely azzal emelkedett ki a pályatársak közül, hogy hihetetlenül színvonalas. Régi nagy családregényekre, történelmi regényekre emlékeztet, csak éppen fantasy köntösbe csomagolva. Jól kitalált világ, kellően sejtelmes környezet és krimibe illő fordulatok már az első kötetben is. Ráadásul midez irodalmi igényességgel megírva. A nekem való fantasy.(Lobo)