Könyves blogok » Ismerd meg a könyvesbloggert - Natasha

Ismerd meg a könyvesbloggert - Natasha

Ismét eljött az interjúszerda. Mikor elindítottuk a sorozatot, Natasha előre örömködött, hogy mivel ő lesz a kérdező, nem fog soha sorra kerülni. Csakhogy közben jó sok idő eltelt, felcserélődőtt pár szerep és most én kérdezgethettem őt ki arról, milyen az élet könyvesbloggerként.

Szóval fogadjátok szeretettel Natashát a http://biblioteka.freeblog.hu gazdáját.

- Kit takar a Natasha Klimov név? Egyáltalán honnan van?
Egy átlagos, 20 éves, egyetemista csajt. Az álnevet azért találtam ki, mert egyrészt unalmas lenne az igazi nevemen irkálni, másrészt könnyebb más nevében beszélni, ha nem tudják, ki vagyok - bár azóta már sok infót kiadtam magamról. Az izgalmasabb és érdekesebb felem lett Natasha és jobban is szeretem az unalmas és szürke énemhez képest. (plusz kicsit közrejátszik az önbizalomhiány és álomvilágban-élés is)
A Natasha amúgy csak beugrott, a vezetéknevet meg random névgenerátorból vettem. Tetszett és kész, ennyire egyszerű.

- Milyen érzés bekerülni az internet forgatagába?
Attól függ, honnan nézzük. Egyrészt semmi újdonság nincs, mert még régen volt egy személyes blogom, ami csak picsogásból állt (az meg kit érdekel) és csak néhány napig tartott, illetve pár együtteses oldalt is vezettem a gportal.hu-n. Azokat elhanyagoltam és áttértem a könyvesblogozásba. Ez a szerelem már 2009. február óta tart és sose voltam még ilyen kitartó.

- Miért éppen könyves blogot kezdtél el vezetni?
Az úgy volt, hogy épp a végét járta a Stephen King-mániám és más horror könyveket kezdtem el olvasni. A szomszéd lány annyira megfogott, hogy rákerestem a google-n és pont Peti bácsi blogját dobta ki a rendszer. Miután elolvastam az értékelését, az jutott eszembe, hogy én is leírhatnám róla a véleményemet. Így kezdtem el.
Azóta eszembe jutott, hogy énblogot is vezessek, de az túl sokat árulna el rólam és nem szeretném magam teljesen felfedni. Meg nem is lenne rá időm és kitartásom.

- Mostanában keveset írsz. Hogyhogy?
Egyrészt lusta vagyok, másrészt össze kéne szednem a gondolataimat, harmadrészt _úgy_ kéne olvasni a könyvet, hogy egy megalapozott és jól felépített bejegyzés legyen belőle. De az igaz, hogy az elmúlt időszakban inkább a könyves.blog.hura írtam - amikor ott lehozzák a cikkeimet, akkor jelentetem meg én is a blogomon.
A lustaság elkerülése érdekében jutott eszembe a pont nemrég debütáló Csak röviden kategória, amiben csak pár mondatban jellemzem a könyvet. Jobb, mintha semmi nem lenne hetekig.

- Csak a Bibliotékában jelennek meg az írásaid?
Nem, a könyves.blog.hu-n is, és korábban a Recyclingra is írtam, de azt szüneteltetem, mert nincs erőm és tehetségem a saját írásokhoz. Pedig jó ötlet a klasszikus mesék feldolgozása, csak ha teljes erővel azzal akarnék foglalkozni, abba kéne hagyni a könyvesblogozást. Megjelennek még a blogos írásaim a FlagMagazinban  is és régebben a GameStar oldalán is.

"Amikor könyvet ajánlanak nekem, akkor is ki tudom szúrni, mi fog tetszeni és mit köszönök meg illedelmesen és rakok félre."

- A környezeted tudja rólad, hogy blogolsz?
Igen, de csak a legközelebbi ismerőseim látják, hogy mennyire fontos számomra, a többiek csak bólogatnak, amikor mesélek róla, hogy: persze, jól elvagy vele, nagyobb híred nincs?


- El szoktad olvasni mások kritikáját is, mielőtt megírnád a tiédet?
Ha írtak előttem értékeléseket, akkor át szoktam futni, hogy egyet értek-e velük. Hasznosnak tartom, mivel lehet, hogy olyan apróságról írtak, ami nekem eszembe se jutott volna.

- Mi alapján választod ki a könyveket, amikről írsz?
A fülszöveg jó barát és vele szerencsére csak ritkán szoktam nagyot hibázni. Az utóbbi időben óvatosabban válogatom meg azokat a könyveket, amikről írnom „kell” (azaz a recenziós példányokat), mert ha rájövök, hogy nem érdekel a könyv, nem fogom végigolvasni és nem tudok róla írni. Viszont akkor muszáj és megszívtam.
Amikor könyvet ajánlanak nekem, akkor is ki tudom szúrni, mi fog tetszeni és mit köszönök meg illedelmesen és rakok félre.

- Milyen olvasónak tartod magadat?
Alaposnak, mivel minden sorát elolvasom a könyvnek (akár többször is) és felháborítónak, mert nem átallom aláhúzni a fontosabb részeit, vagy beleszamárfülezni.

- Másképp olvasol amióta könyves blogot vezetsz?
Persze. Amikor tudom, hogy posztot fogok róla írni, alaposabb és tudatosabb vagyok, azaz nem csak a történetre, a könyv hangulatára figyelek, hanem a stílusra és a mondanivalóra is.

- Mennyit szoktál olvasni és hol?
Elég sokat, de sosem eleget. Imádok az ágyamban fetrengve olvasni, de néha a fotelben veszem elő. Próbálkoztam a buszon is, de nem jött be, mert a beszédtől és a zúgástól nem tudtam koncentrálni és mindig akkor kell abbahagyni az olvasást, amikor a legizgisebb rész jön. De ha ritkán vonatozok, akkor is jól jön egy-két könyv.

- Melyik volt az általad legmegbecsültebb pozitív visszajelzés a blogodról?
Leonié, aki azt mondta, hogy sose hagyjam abba az írást, mert hihetetlenül jó vagyok. Ilyen véleményeket csak ritkán hallok (szerencsére, hiszen nem jó a folyamatos ajnározás) és jól el is raktározom magamban. A másik emlékezetes az volt, amikor elmesélték, hogy sokan keresték az előző blogom linkjét, mert nem hitték el, hogy ez az első - állítólag olyan összeszedett vagyok (nekem még nem tűnt fel).
A legjobban viszont Eszenyi Miklós levelétől lepődtem meg, aki a könyvéről írt kritikámmal értett egyet.

- Kaptál már valamit a kritikáidért cserébe?
Ingyen könyveket (azaz recenziós példányokat) már jó ideje kapok és elvileg pénzt is.

- Kapcsolatban állsz-e valamelyik könyvkiadóval?
A Magvetőtől/Athenaeumtól, illetve a Nyitott Könyvműhelytől gyakran kapok könyveket, velük tartom fenn a leghosszabb ideje a kapcsolatot, de régen a Kelly és a Képes kiadótól is kaptam példányokat.

- Könyvtárazás vagy könyvboltozás párti-e vagy?
Könyvtárazás azért, mert nem feneketlen a pénztárcám, illetve olyan régi gyöngyszemekre is rá lehet bukkanni, amire boltban soha. Könyvboltozós azért, mert tele van újdonságokkal és egyszerűen imádom a frissen nyomtatott kötet külsejét és illatát.

- Kölcsön szoktad-e adni másoknak a könyveid, vagy inkább irigy vagy? :)
Borzalmasan irigy vagyok. Ami az enyém, az legyen nálam, de ha nagyon szépen kérik és megbízható az ember, akkor kölcsönadom. De nem tudja elsunnyogni a visszaadását, mert listát vezetek a kölcsönadott könyveimről :)

- Más könyvesbloggerekkel tartod a kapcsolatot élőben is?
Találkoztam már néhánnyal, de még nem eléggel. Legszívesebben fognék mindenkit –magammal együtt- és beraknám őket egy nagy terembe, tele étellel, itallal és könyvekkel. Remélem, hogy a lehető legtöbb bloggerrel találkozni fogok előbb-utóbb.

"Jó az, hogy nem tartozol senkihez és azt írsz, amit csak akarsz – ha független a blogod."

- Mi a jó a könyvesblog írásban? És a rossz?
Jó az, hogy nem tartozol senkihez és azt írsz, amit csak akarsz – ha független a blogod. Új, addig ismeretlen, könyvszerető emberekkel találkozhatsz, még ha virtuálisan is. Motiváltabb leszel az olvasást illetően.

Rossz az, amikor látod, hogy már több napja nem írtál semmit a blogra, illetve amikor megírsz egy kritikát, de százszor át kell javítanod és bele kell irkálnod, mert értelmetlen / kihagytad a lényeget / összefüggéstelen stb. De ez csak akkor rossz, ha maximalista vagy magaddal szemben (én így vagyok vele).

- Legutóbb mindenféle tanácsokat osztogattál már kezdő könyves bloggernek. Kérdés, hogy pasizni lehet-e ha könyves blogot vezetsz?
Persze, hogy lehet. Ez olyan kérdés, hogy lehet-e pasizni, ha szőke vagy. Kutyával mindenképp könnyebb, mert az ember nem azért indít könyvesblogot, hogy társat találjon magának. Egy ideje kapcsolatban állok olyannal, aki így talált meg, szóval van esély rá, hogy bloggal pasizz be, csak elég kicsi.

- Mit gondolsz, miért van több női könyvesblogger mint férfi?
Attól függ, honnan nézzük. A könyves.blogon szerintem több a férfi, de önálló blogot talán tényleg több nő indít. Lehet, hogy azért, mert inkább a nőknek számít jobban, hogy mit gondolnak róla – még ha csak könyvről írt, akkor is lehet sejteni, hogy milyen ember. Az kezd el blogot vezetni, aki meg szeretné mutatni magát a világnak és kíváncsi a mások véleményére. A nőknek talán fontosabbak a reakciók, míg a férfi csak olvas. Persze meg lehet engem győzni az ellenkezőjéről is.

- Ha nem lenne az internet, akkor is foglalkoznál a könyvekkel?
Az olvasás szintjén mindenképp, de valószínű, hogy anélkül üresebb lenne az életem.

- Hogy jött az ötlet a freeblog könyves aloldalának szerkesztéséhez?
Beugrott, hogy a legtöbb könyvesblogger a saját pénztárcáját kiürítve reklámozza a könyvkiadót és miért nem adnak a kiadók neki recenziós példányt, ha már úgyis isteníteni fogja a kötetet. Egyből írtam egy „petíciót” a könyvkiadókhoz , amit Lobo látott nálam és felkeresett az ötletével. Egyesítettük Lobo nyugalmát, tapasztalatát és tudását a harcos és lázadó természetemmel, megkerestük Annát, a freeblog egyik főfőjét, aki megengedte, hogy alkossunk az aloldalon és reklámozhassuk a könyvesbloggereket. Hát így.

- Nagyon aktív vagy a moly.hu-n is. Ez minek, vagy kinek köszönhető?
2009-ben mindenki a molyról beszélt, engem meg nem érdekelt, mert úgy voltam vele, mint egy bestsellerrel: biztos nem fog tetszeni (tudom, előítéletes vagyok, de legtöbbször igazam van). Aztán próba-szerencse alapon regisztráltam. Nem voltam valami aktív, de amikor decemberben elérkezett a moly első születésnapja, vettem a bátorságom és én is elmentem a rendezvényre. Rengeteg jó fej emberrel megismerkedtem, köztük Bencével, az oldal tulajával, aki jó barátom lett. Azt hitte, hogy addig is tevékeny voltam és mivel néha eszembe jutnak használható és szokatlan ötletek is, vagy felvetem neki és rájárok a fejére, amíg meg nem valósítja, vagy amit tudok, megcsinálom én magam. Legtöbbször olyat valósítok meg, amit tudom, hogy sok mindenkinek tetszeni fog.

- Milyen könyves, blogos, könyvesblogos terveid vannak?
Még sok-sok évig szeretném vezetni a blogot. Szeretném, ha néha több időm és kedvem lenne hozzá és nem kéne sokat szöszmötölni az egyes bejegyzések felett. De ehhez persze fejlődnöm kéne, szóval ezek és az ingyen könyvek megléte a legfontosabb :)
Nagy álmom, hogy könyvekkel foglalkozzak, „ha nagy leszek”. De ez idő, szerencse és tehetség kérdése.