Könyves blogok » 2011 címke archívuma

2011 címke archívuma

---

Ken Follett: A harmadik iker

Ken Folletthez először A katedrális révén volt szerencsém, olyan 8-9 éve. Egy barátom teljesen odáig volt a regényért és addig nem hagyott békén, amíg én is ki nem vettem a könyvtárból. Nem bántam meg. A másik nagy kedvence az illetőnek A harmadik iker. És bár annyira nem egyezik az ízlésünk könyvek terén, de ebben is hagyatkoztam rá és újra nem csalódtam. A harmadik iker zseniális krimi, ami 7 évvel A katedrális után jelent meg.

Elolvasom »

Gabrielle Wittkop: A nekrofil

Megmondom őszintén, amíg erről a könyvről nem hallottam, addig édes tudatlanságban tengettem napjaimat, fogalmam se volt, hogy mit jelent a "nekrofil" jelentése. Aztán szembe találtam magamat erről a könyvről szóló értékelésekkel, bejegyzésekkel és felkeltette az érdeklődésemet. Azt hittem, hogy amolyan Lolitás dolog lesz, inkább sejtelmesebb, de nem. Kemény volt, gyomorforgató, ugyanakkor számomra is megdöbbentő, hogy nem tudtam abbahagyni az olvasását. ... Nem vagyok normális.

Elolvasom »

Sarah Wendell: Everything I Know about Love I Learned from Romance Novels

Már többször is írtam arról, hogy pár éve, mikor felfedeztem mennyire megkedveltem a „Smart Bitches Trashy Books” oldalt, amelyet ketten indítottak Sarah Wendell és Candy Tan azzal a céllal, hogy igazán őszintén írjanak arról, miért szeretik a romantikus regényeket. Kritikák mellett mindig kitértek arra is, amikor valami nagy blődségbe ütköztek, mert lássuk be, a romantikus regények ha jók, akkor nagyon jók, de aztán vannak roppant őrült és bizarr változatok is. Amelyek meg azért jók, mert lehet rajtuk nagyokat röhögni. Legalábbis az oldal körül összegyűltek szerzők és kommentelők képesek igazi bohózatot összehozni a legszörnyűbb témák körül. Úgyhogy több éves tapasztalat, hogy kávét kortyolgatva nem jó olvasni az oldalt. A csajok egyszer már megjelentettek egy könyvet, amelyben öszeszedték, hogy milyen típusai vannak a romantikus regényeknek, mit tartanak jónak és mit rossznak. Anno is megvettem, elolvastam a könyvet, nem volt hát kérdés, hogy mi lesz most a sorsa Sarah önálló kötetének.

Elolvasom »

Michelle Zink: Prófécia

Michelle Zink 4 gyermek édesanyja. A Prófécia volt az első regénye, amivel berobbant a sikerlistákra 2009-ben. A Ciceró Könyvstúdió őszi megjelenései közül erre a könyvre és a Matchedre voltam leginkább kíváncsi.
Amikor először pillantottam meg a könyv borítóját, túlságosan nem hozott lázba. "Szép, szép, de semmi extra."- mondtam magamban. De mikor olvastam a fülszöveget is, nagyon kíváncsi lettem. Ikrek, akiket egymás ellen fordít a sors? Él róluk bennem egy olyan kép, hogy annyira egyformák, annyira kiegészítik egymást, meghatározhatatlan kapcsolat van közöttük, mintha egy lélek lenne két testben, hogy számomra fura egy esetleges ellenségeskedés közöttük. Épp emiatt az

Elolvasom »

Dennis Lehane: Hideg nyomon

Dennis Lehane: Hideg nyomon

Elolvasom »

Jennifer Estep: Karma Girl

Kicsit átmentem Jennifer Estep fangirlbe, s Gin Blanco után nézegettem, hogy milyen művéhez tudok még olcsón hozzájutni, s kiderült, hogy a Bigtime Superhero sorozatának három kötetét lehet 9 dolcsiért letölteni, úgyhogy kattintottam is és megvettem a regényeket, amelyekkel az írónő pályája indult.

Elolvasom »

Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol

Amikor nekikezdtem Rachel Gibson második magyarul megjelent regényének, a Jane vékony jégen táncolnak, nem is sejtettem, hogy egy szériáról van szó. Aztán apránként összeállt a kép, ugyanis a Jégbe zárt szívekben is hokis volt a főszereplő férfi, na meg fel is tűntek ismerős nevek. Egy kicsit utána olvastam ezután, mire is lehet számítani, végül Angelika blogján találtam infót a szériáról, íme. Ezek alapján még 3 kötet hátra van a sorozatból, remélem azokhoz is lesz szerencsénk magyarul.

Elolvasom »

Julie Garwood: Gyengéd lovag

A romantikus irodalom műfaján belül egy külön kategóriát alkotnak a történelmi romantikus lovagregények. Az ilyen könyveket leginkább úgy tudom jellemezni, mintha a hercegkisasszonyos mesék folytatása lenne a romantikus regények kedvelőinek. Megtalálható bennük a hatalmas, erős, bátor lovag/herceg, aki megmenti a "sárkánytól" ( legyen az természetesen bármi) az ő hercegnőjét, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. Többnyire a hercegkisasszony természetesen szép, bátor és makrancos is, hogy a lovagnak/hercegnek ne legyen már könnyű dolga, be kell törnie szíve szerelmét. A Gyengéd lovag se tért el ettől a sémától.

Elolvasom »

Philip Beard: Kedves Zoe!

Oly sok pozitív véleményt olvastam erről a könyvről, hogy arra számítottam teljesen sokkolni fog. Kiborulok, jókat bőgök majd rajta és ez sajnos nem jött össze.

Elolvasom »

Réz András: Még mindig szorongok

Réz Andrást én is először a rádióban hallottam, ahol ő volt „az imperialista amerikai film magyar szálláscsinálója” amit én nagyon bírtam benne. S persze későbbi pályafutását is nyomon követtem, aztán annak idején elolvastam a Válogatott szorongásaim című könyvét, meg a Mozibubust is. Mind a kettőben nagyon tetszett, hogy olyan volt, mintha hallottam volna, amint elmeséli nekem a véleményét a filmekről, meg hogy miért is olyan szorongó. Mondjuk a regényeivel (Orr, Köldök) nem tettem próbát, nekem túl elvontnak tűnt az alapkoncepció mindkét esetben, s eléggé tartottam is attól, hogy a fikció nem az ő műfaja, s nagyon nem szeretek ifjúkori bálványokban csalódni.

Elolvasom »

Réz András: Még mindig szorongok

Réz Andrást én is először a rádióban hallottam, ahol ő volt „az imperialista amerikai film magyar szálláscsinálója” amit én nagyon bírtam benne. S persze későbbi pályafutását is nyomon követtem, aztán annak idején elolvastam a Válogatott szorongásaim című könyvét, meg a Mozibubust is. Mind a kettőben nagyon tetszett, hogy olyan volt, mintha hallottam volna, amint elmeséli nekem a véleményét a filmekről, meg hogy miért is olyan szorongó. Mondjuk a regényeivel (Orr, Köldök) nem tettem próbát, nekem túl elvontnak tűnt az alapkoncepció mindkét esetben, s eléggé tartottam is attól, hogy a fikció nem az ő műfaja, s nagyon nem szeretek ifjúkori bálványokban csalódni.

Elolvasom »

Georgette Heyer: Különös özvegység

Bevallom, Georgette Heyer nevével először a könyves blogokon találkoztam. Olyan sokan dicsérték a regényeit, hogy úgy éreztem mindenképp próbát kell tennem valamely munkájával. Végül a legújabb magyarul megjelenthez, a Különös özvegységhez lett szerencsém.

Elolvasom »

Beth Kephart: You Are My Only

Azt hiszem, a borító keltette fel a figyelmemet, meg persze a fülszöveg és az, hogy ilyen témáról egy YA könyvben lehet olvasni. Érdekelt, miképp valósítható meg a történet és hogyan lehet erre felhívni az ifjúság figyelmét. Mindenesetre nem csak a téma miatt nem egy szokásos ifjúsági regény ez, hanem Beth Kephart egészen irodalmi hangja miatt is.

Elolvasom »

Beth Kephart: You Are My Only

Azt hiszem, a borító keltette fel a figyelmemet, meg persze a fülszöveg és az, hogy ilyen témáról egy YA könyvben lehet olvasni. Érdekelt, miképp valósítható meg a történet és hogyan lehet erre felhívni az ifjúság figyelmét. Mindenesetre nem csak a téma miatt nem egy szokásos ifjúsági regény ez, hanem Beth Kephart egészen irodalmi hangja miatt is.

Elolvasom »

Torey Hayden: Szellemlány

Igazán sokat nem tudtam a történetről, amikor kézbe vettem Torey Hayden Szellemlány c. regényét, de volt egyfajta elképzelésem arról, hogy miről fog szólni. Amikor kézbe vettem és láttam a borítón, hogy "Igaz történet egy veszélybe került kislányról ...", gombócot éreztem a torkomban. Aztán mikor elkezdtem olvasni, először sejtésem se volt, hogy mi fog ebből az egészből kikerekedni, de egyfajta ősi ösztön miatt borsódzott a szőr a hátamon és éreztem, hogy itt nagyon nagy baj van, csak még nem tudom mi az. Mikor rájöttem, akkor egyszerre kerülgetett a hányinger és a sírógörcs.

Elolvasom »

Karla Schneider- Claudia Carls: Cinege Mici meséje

Néha úgy érzem, hogy annyi mesét olvastam már eddigi életem során, hogy sok újdonságot már nem tudnak nekem mutatni, de Karla Schneidernek és Claudia Carlsnak sikerült. :o)
Már a könyv borítójának a megpillantásakor mosolyra húzódott a szám és nem éppen felnőttekhez méltóan, de felsóhajtottam, "Atya ég! Mi lesz ebből?". Magam előtt már láttam Gyerkőcömet a később majd megtudjátok mivel a lábán és úgy csúszkálva a havon. Persze mellettem ülve egy szem fiam szemei azonnal elkerekedtek, majd hahotázva nevetni kezdett, ahogy megértette mit is lát. Értem mindezt arra, hogy egy lány látható rajta, serpenyővel a lábain, egy rakás szoknyával és nemtudommégmivel maga köré csavarva. Később kiderült, hogy az a bizonyos nemtudommégmivel az nem más, mint egy dunna. Igen, dunna a fejére csavarva. Na de mi célból, meg egyáltalán miért is? Mindenesetre rápillantva a borítóra, majd lapozva egyet, már értünk mindent. (Azt meg kell jegyeznem, hogy Gyerkőcömmel serényen találgattuk, hogy mi is lehet az a fehér valami a fején, ő váltig állította, hogy takaró, de én egyszerűen nem tudtam elhinni. Ennyit a szülők fantáziájáról. Neki volt végülis igaza.)

Elolvasom »

Joanne Harris - Csokoládécipő

Elmenekültem a múlt elől. Fogtam a gyerekeket, felégettem magam mögött mindent, és jótékony, mindent eltakaró ködbe burkolóztam. Nem varázsoltam, Anoukkal is elhitettem, hogy varázslat nem étezik. Nem akartam tudni a titkokról, a múltról, a fájó pontokról és örömet okozó apróságokról; nem készítettem több csokoládét. Biztonságban éreztem magam, már amennyire egy magamfajta biztonságban lehet, de a szélre mindig figyeltem. Azt hiszem, ez már életem végéig így lesz, mert a Fekete ember és a Nyájasok bármikor ránk találhatnak, és akkor tovább kell állnunk. Talán Thierry egy esély, hogy maradjunk, és gyökeret ereszthessünk, hogy ne fújjon el az első gyenge fuvallat.

Elolvasom »

A kurblimadár és én

Murakami Haruki: The Wind-up Bird Chronicle

Elolvasom »

A kurblimadár és én

Murakami Haruki: The Wind-up Bird Chronicle

Elolvasom »

Susanna Lehner: Az aranypárducok ébredése

Mindig kicsit nehéz dolog, amikor magyar szerző munkájáról írok véleményt, különösen abban az esetben, ha az író személyében egy nagyon kedves embert ismerhettem meg. Jelen esetben Susanna Lehner az, aki megajándékozott az első megjelent történetével és egy kicsit a szívemhez is nőtt az írónő, a közvetlen, őszinte stílusa miatt a levelezéseink alapján.

Elolvasom »

J.D. Robb: Halálos képzelet

Egy régóta tartó sorozatban, mint amilyen ez is, hiszen már a 30. részt olvastam el mindig vannak jobb és rosszabb részek, olyanok, amelyekre rá lehet mondani, hogy kezdőknek is ajánlott, meg olyan, amit csak azok vegyenek a kezükbe, akik tisztában vannak a szereplők hátterével, összetett kapcsolatrendszerével, azzal, hogy eddig mi is történt velük. Na ez a rész az előbbi kategóriába tartozik.

Elolvasom »

J.D. Robb: Halálos képzelet

Egy régóta tartó sorozatban, mint amilyen ez is, hiszen már a 30. részt olvastam el mindig vannak jobb és rosszabb részek, olyanok, amelyekre rá lehet mondani, hogy kezdőknek is ajánlott, meg olyan, amit csak azok vegyenek a kezükbe, akik tisztában vannak a szereplők hátterével, összetett kapcsolatrendszerével, azzal, hogy eddig mi is történt velük. Na ez a rész az előbbi kategóriába tartozik.

Elolvasom »

Neil Gaiman - Tükör és füst

Gaiman annyira megoszt engem. Van regénye, amit szerettem, és van, amit meg nem. A Csillagport könyvben nehezen viseltem, filmben viszont imádtam. Amit még nem olvastam tőle, azok a novellái. Mivel úgy gondolom, hogy nagyon rossz regényeket ír, mert nem tud hosszan érdekfeszítően írni, és bénák a karakterei, adtam neki egy esélyt, hogy novellában attól még jó lehet. És tényleg. Legalábbis nagyrészt.

Elolvasom »

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

"Vannak dolgok, amiket egész lényünkkel tudunk anélkül, hogy valaha is aktívan rájuk kéne gondolnunk, legalábbis azzal az öntelt verbális csacsogással, amely a tudatunk felszínén zajlik lármásan."

Elolvasom »

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

"Vannak dolgok, amiket egész lényünkkel tudunk anélkül, hogy valaha is aktívan rájuk kéne gondolnunk, legalábbis azzal az öntelt verbális csacsogással, amely a tudatunk felszínén zajlik lármásan."

Elolvasom »

Julie Hearn: Nell - Egy boszorkány unokája

Bájoló, hogy a legény elaléljon a vágytól

Elolvasom »

Karen Chance: Megérint a sötétség

Mindig nagyon kecsegtető egy adott könyv borítóján egy olyan szerzőtől való ajánlás, akinek a munkájában nem csalódtál még. Első sorban pont emiatt, Kelley Armstrong 2 mondata keltette fel az érdeklődésemet a borítón. Pedig többnyire csalódott véleményekbe botlottam a könyvvel kapcsolatban, egy ideig pihentettem is a polcomon, de aztán úgy éreztem, hogy eljött az ideje.

Elolvasom »

Andrea Cremer: Wolfsbane- A keresők

Az őrzők befejezte után abban reménykedtem, hogy a folytatása legalább kicsit izgalmasabbra fog sikeredni, de eluntam az agyamat rajta. Egyszerűen semmi se történt lényegében A keresőkben.

Elolvasom »

Bródy Lili - A Manci

"Magának szublimálni kellene, Mancika, mert ha maga ezt tovább is így csinálja, ebbe tönkremegy. Magának föltétlenül szublimálni kell."

Elolvasom »

Richelle Mead: A halál csókja

Hosszas gondolkodás után inkább lekicsinyítettem a borítót, annyira utálom. Viszont a történetet valahol itt kezdtem igazán megszeretni, ezt jelzi, hogy behajtogattam pár szamárfület a kedvenc jeleneteimhez, amiket ha most elolvasok, nem értem, miért is voltak annyira jók. De végig fennáll bennem a VA kapcsán ez a disszonancia.

Elolvasom »