Könyves blogok » Gerald Durrell címke archívuma

Gerald Durrell címke archívuma

A rulettező apáca és a pornópapagáj

"Miss Booth-Wycherly visszaidézte számomra ezeket a távoli, az emlékezés fénytörésében mindig napsugarasnak látszó napokat, s annyira érdekesnek találtam az elbeszéléseit, mintha egy dinoszaurusszal társalogtam volna."

Elolvasom »

A rulettező apáca és a pornópapagáj

"Miss Booth-Wycherly visszaidézte számomra ezeket a távoli, az emlékezés fénytörésében mindig napsugarasnak látszó napokat, s annyira érdekesnek találtam az elbeszéléseit, mintha egy dinoszaurusszal társalogtam volna."

Elolvasom »

Verebek a tornácon

"... Ebbe az érdekes szituációba toppant be Larry és Leslie. Dermedten álltak meg a küszöbön, hitetlenkedve nézték a jelenetet. Ott voltam én, aki egy makacs bárányt üldöztem körbe-körbe a szobában, Margo, aki három lefátyolozott jajveszékelő hölgyet vigasztalt, és mama, aki látszólag egy idős törökkel hempergett a szófán.

Elolvasom »

Görögbe fogadva

"Érdekelt ugyan a beszélgetés, mégis úgy éreztem, hogy egy agyvelővel borított, Flecken nevezetű nő, aki körül ráadásul még egy-két trombita is röpköd a levegőben, olyan látvány, amit vétek volna kihagyni, így hát jelentkeztem, hogy lemegyek, és megrendelem a teát."

Elolvasom »

Görögbe fogadva

"Érdekelt ugyan a beszélgetés, mégis úgy éreztem, hogy egy agyvelővel borított, Flecken nevezetű nő, aki körül ráadásul még egy-két trombita is röpköd a levegőben, olyan látvány, amit vétek volna kihagyni, így hát jelentkeztem, hogy lemegyek, és megrendelem a teát."

Elolvasom »

Gerry, a görög

"... A koporsó függőlegesre volt állítva, ezüst lepkebábhoz hasonlított, az aljáról kiemeltek egy darabot, és a résen kikandikált a szent dúsan hímzett papucsba bújtatott lába. Aki a koporsóhoz ért, lehajolt, és megcsókolta a szent lábát, imát mormolt, miközben a szarkofág felső részén a szent viharvert, fekete ábrázata őszinte undorral nézett le az üveg mögül. Világos volt, ha akarjuk, ha nem, meg kell csókolnunk Szent Szpiridion lábát."

Elolvasom »

Gerry, a görög

"... A koporsó függőlegesre volt állítva, ezüst lepkebábhoz hasonlított, az aljáról kiemeltek egy darabot, és a résen kikandikált a szent dúsan hímzett papucsba bújtatott lába. Aki a koporsóhoz ért, lehajolt, és megcsókolta a szent lábát, imát mormolt, miközben a szarkofág felső részén a szent viharvert, fekete ábrázata őszinte undorral nézett le az üveg mögül. Világos volt, ha akarjuk, ha nem, meg kell csókolnunk Szent Szpiridion lábát."

Elolvasom »

Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák

Viszonyom Durrellel sokáig a legkevésbé sem volt baráti. Mondjuk ki nyíltan: ki nem állhattam. Elsős gimnazista koromban kísérletező kedvű magyartanárunk kötelezőként adta ki nekünk a Családom és egyéb állatfajtákat, és én akkor halálosan meg voltam sértődve ezért. Nem mintha nem szerettem volna olvasni, épp ellenkezőleg, nagyon is szerettem, és túlfejlett öntudatú tizenkét évesként úgy gondoltam, én „komoly” irodalmat akarok olvasni. Ide nekem az Odüsszeiát meg a görög drámákat, de mégis, hogy képzeli a kedves tanárnő, hogy ilyen hülyeséget olvastat velem, a komoly gimnazistával? Vastag előítélet volt, de innentől kezdve nem volt mit tenni, Durrellt elkönyveltem komolytalan írónak, aki vidám kis semmiségeket ír állatokról, én pedig ilyet nem olvasok.

Elolvasom »

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Mindenhol csupa jót olvastam erről a könyvről és nagy elvárásokkal fogtam neki. Rögtön az elején úgy éreztem, hogy sikerült ráhangolódnom és nagyon tetszett, de aztán hirtelen el is fogyott a lelkesedés. Valahogy nekem túl tömény volt. Mintha egy kakóspalacsintát megtömtek volna lekvárral is és az egészet vastagon megcukrozták és még mézzel is leöntötték volna. Mindenki túl vicces és túl spontán volt az én ízlésemnek. Az állatok leírása ráadásul nem is nagyon érdekelt, inkább csak az emberekről szóló részeket élveztem. Azt hiszem ebből a stílusból én jobban jártam volna néhány rövidebb novellával. Mivel nem is igazán kerek történetet adó regényről van szó nem is nagyon érdekelt mi lesz a vége és inkább úgy álltam hozzá, mint egy novelláskötethez, amit kb. a felénél félbe is hagytam. Helyenként nagyon élveztem, helyenként nekem erőltetett volt, helyenként pedig egyáltalán nem kötött le.

Elolvasom »