Könyves blogok » Sajat birtoklas címke archívuma

Sajat birtoklas címke archívuma

---

Lila ákác

Színházban jártam a múlt hét elején, ahol Szép Ernő Lila ákácát adták elő. Aztán mivel annyira nem voltam elájulva tőle, piszkosul izgatott a gondolat, hogy egy nagyon jó sztoriból sikerült mindezt produkálniuk, vagy épp fordítva. A könyv után az épp fordítva jöhet szóba.

Elolvasom »

Trilógia

Agota Kristof alig két hónapja halt meg. Magyarországon született, Kőszegen lakott sokáig, majd '56-ban férjével együtt elhagyta az országot, Svájcba költözött. Először verseket írt, majd megszületett A nagy füzet című kisregénye, utána A bizonyíték, és végül A harmadik hazugság. Önállóan is alkothatnak egészet, de egészben aztán még inkább.

Elolvasom »

Trilógia

Elolvasom »

Pacsirta

Túl vagyok az első hangoskönyvemen. Először azzal kezdem, h miért jó ez. Jó, mert munka után hazafelé tartva kizökkent, segít a lelki elcsendesedés útjára lépni, ha el nem is jutok odáig. Nem kell az időt magammal tölteni, hanem el tudok menekülni a saját világomból hallgatva azt. És nem beszélve arról, hogy csökken a várólistám. :) Aztán hallgatás közben sokkal könnyebb volt vizualizálnom a hallottakat, mint olvasás közben.

Elolvasom »

Pacsirta

Elolvasom »

Highgate

Az időutazó felesége után volt bennem egy olyan szikra, hogy Niffeneggert, köszönöm szépen, többet nem. Annak ellenére, hogy csodáltam a képességet (és valószínűleg türelmet), amivel azt a bonyolult történetet megírta úgy, hogy még az utolsó elvarratlan szálat is képes volt a leges-legutolsó pillanatban visszafűzni, volt bennem egy apró dolog, amiről tudod, hogy zavar, de nem tudod megmondani az okát, hogy miért. Mintha a képzeletbeli mérlegnek nem a két karjára ült volna a történet, hanem a mérleg tetejére, és onnan röhögne rám. Na most Niffenegger ezen regénye is szépen felkapaszkodott, vagy felrepült a varjakkal, nem tudom, de mindenesetre onnan röhögnek rám, hogy nem tudom eldönteni, tetszett, vagy sem. Mert vannak vele bajaim, de voltak jó pillanatok is.

Elolvasom »

Highgate

Elolvasom »

Kauszó vabeszkiu

Noah Gordonnal Az orvosdoktor kapcsán találkoztam, még a blogolás legelején. Az akkor nem igazán tetszett. Hosszú volt, és lassan haladt, és a főhős valahogy mindent olyan gyorsan megkapott. Nem volt szimpatikus. Ezért is féltem belevágni a Sámánba. Christinától kaptam a könyvet azt hiszem még tavaly, és év végén muszáj volt felpakolnom a várólista csökkentő polcomra. Az idei nyaralás pedig éppen kedvezett az időzítésnek, és elkezdtem olvasni. És nem bántam meg, sőt, azt bántam meg, hogy ennyit vártam vele.

Elolvasom »

Garabonciások

Olvasás után rögtön meg szoktam írni a bejegyzéseket, de most nyaralás, költözés, új munka miatt kénytelen voltam vele várni másfél hetet. Veszek egy mély levegőt és megpróbálok visszaemlékezni a történtekre, vagyis először inkább arra, hogy milyen érzéseim vannak vele kapcsolatban. Olyan egyszerolvasós... szerintem.

Elolvasom »

Garabonciások

Elolvasom »

Egri csillagok

Egy hűvös, nyári szombat délután rám tört az érzés, a szükség, hogy most nekem Egri csillagokat kell olvasnom. Kétségbeesve rohantam körbe a házat egy példányért. És ekkor ért a sokk, hogy nincs egy darab sem a házban. Akkor hol van az, amit ötödikes koromban olvastam? Biztos nem volt könyvtári, mert majd egy évig nálam volt. Talán az unokatesóm példánya volt. Mindegy is, mert barátunk az internet, és a könyvesbolt. És az Osiris még a pénztárcámat is ápolja, mert 980 pénzért árulja nekem.

Elolvasom »

Az az édes, távoli harang

Ez a könyv, és főleg a vége soha nem jöhetett volna jobb időben, mint most. A három hét alatt, amíg olvastam Gemma történetét csupa olyan dolog elé állított az élet, amivel párhuzamot tudtam vonni. Furának hangozhat, tudom, de senki ne arra gondoljon, hogy megtaláltam az ajtót a birodalmakba, bár az is nagyon mókás eset lenne, hanem az a fejlődés, amin Gemma végigment egy olyan erős löketet adott nekem, amivel én is rengeteget tudtam változtatni, és a megfelelő döntések felé tudtam terelni magam.

Elolvasom »

Mon petit

Beletörött a bicskám A pármai kolostorba egyelőre, ezért muszáj volt valami könnyedet a kezembe vennem. Cseri meg amúgy is a nyarat a lektűrnek szánta, hát gondoltam, becsatlakozom én is egy Vaszaryval.

Elolvasom »

Budapest, nőváros

Kőrösi Zoltán műveibe Annamarie oltott be a Szerelmes évek kapcsán. A beszámolója alapján egyértelműnek éreztem, hogy Kőrösi az én íróm. Meg is vettem az előbb említett könyvét, és a Budapest, Nővárost is. Az idei Könyvfesztiválon pedig volt szerencsém dedikáltatni is mind a két kötetet. Ha már dedikáltattam, úgy döntöttem, hogy itt az ideje elolvasni az egyik kötetet.

Elolvasom »

Monarchia hegedűszóra

Mindenkinek eljön az életében az a pillanat, amikor elgondolkodik, milyen maradandót is tudna hagyni az utókor számára. A húszas éveim közepén járva ez már sokszor felmerült bennem (tudom, hogy van még időm, de akkor is :). Főleg, amikor azt látom, hogy nálamnál fiatalabb kis fruskák és fiúk már letettek valamit az asztalra. Ez szokott ám igazán felbuzdítani. Aztán eljött a pillanat, amikor drága Pöfike hajnalok hajnalán (szó szerint, mert még a kakasok sem keltek fel :) azzal ébresztett, hogy ebben a könyvben szerepel valami, ami tőlem származik, és akkor beugrott, hogy végre-végre én is alkottam valami maradandót. Ébredés után azonnal le kellett ellenőriznem, és lám, igaza volt. A kiadó úgy döntött, folytatja azt a régi jó szokását, hogy bloggerek és bloggerinák véleményét is megmutatja a könyv lapjain. Kezdte ezt ugyebár a tavalyi évben, amikor Baráth Katalin első könyve, A fekete zongora megíródott és kiadódott. Dávid Veron akkori történetének sikerén felbuzdulva most újra megjelentek A fekete zongoráról alkotott vélemények rögtön a fedél mögött - kezdve az én két bugyuta mondatommal. :D

Elolvasom »

Bíborhajú

Szeretem a boszorkányos történeteket. Pont ezért vettem a kezembe Benina könyvét is, és mert olyan sok jót hallottam róla.

Elolvasom »

Emberi sorsok gyűjtöhelye

Néha úgy érzem, hogy fel kellene hagyjak a hasonló történetekkel, mert egyre kevésbé bírom. Ez főleg azóta van így, hogy idegenvezetéssel megjártam Auschwitzot és Birkenaut. Pedig tényleg igyekeztem akkor ott úgy szemlélődni, hogy nem képzelem magam elé a képeket, nem élem át lelkiekben, ami ott történhetett. Sőt még a gázkamrába sem mentem be a korábbi pánikszerű élményem után. Erre tessék, majdnem itt bőgök a könyv becsukása után.

Elolvasom »

Értelem és érzelem

Elég rosszul folytatódik az idei Várólistacsökkentés, pedig úgy gondoltam Jane Austen nem okozhat nekem csalódást. Hinni a templomban kell, szokás mondani. Az viszont tény, hogy rettenetesen megszenvedtem ezzel a kötettel.

Elolvasom »

A Sonderberg-ügy

Ártatlanul, nem is gyanakodva kezdtem el olvasni a könyvet. Az eleje nagyon kusza volt, nehezen értettem meg a váltásokat E/3-ból E/1-be, és vissza. Mégis voltak gondolatok, a nagyapa gondolatai, amik elkezdtek megtapadni az elmémben a mondandójával. Aztán már csak azt vettem észre, hogy csapkod a falhoz a történet, oldalról oldalra, újra és újra.

Elolvasom »

A becsület mezején

A Könyvfesztiválos megjelenéseket böngészve bukkantam rá a L'Harmattan Kiadó Valahol Európában sorozatára, aminek a keretében most négy kötet jelent meg. Ebből hármat azonnal a Nem szabad őket elfelejteni polcomra tettem. Az első kötet, amit a kezembe vettem Rouaud A becsület mezején című története volt. Meg kell mondjam, a könyv első blikkre gyönyörű. Csak rá kell nézni a borítóra, és máris magába szippantja az olvasót, a kiváló kötési minőségről nem is beszélve.

Elolvasom »

A temető könyve

Vannak dolgok, amiket nem lehet befolyásolni. Ilyen az is, amikor egy könyv magával ragadja az embert. Amikor burkot alkot, és amelyen hiába kopogtat a külvilág, elnyeli a hangokat és csak a történet van és te, semmi más. És az a legjobb, hogy amikor becsukod a könyvet, az a láthatatlan burok továbbra is ott van körülötted, és, ha csak egy kis időre is, de szebbnek látod a világot.

Elolvasom »

Elveszve valahol Amerikában

El sem hiszem, hogy vége, és el sem hiszem, hogy végig tudtam olvasni. Mert kíváncsi voltam a végére, hogy a miértekre választ kapjak. De frankón nem kaptam, mert ez egy fos, nagyon bugyuta egy történet, nagyon csöpögős. Most az egyszer igaz a borítón levő szöveg, az "Év romantikus regénye". De a lenti már kevésbé. Még hogy a szeretet ereje...

Elolvasom »

Little Miss Naughty

Hát az úgy volt, hogy én mindig is akartam egy mágneses könyvjelzőt. Mert megteremtették rá az igényt, nem is, az már szükség volt. És amikor Angliában jártam, olyan csodát ti nem láttatok: mágneses könyvjelzők hada lepte el a könyvesboltokat. De miért is beszélek én itt egy mágneses könyvjelzőről, amikor Roger Hargreaves Miss Csintalan könyvéről kellene írnom nektek? Hát azért, mert az én könyvjelzőmön pontosan Miss Csintalan angol hasonmása barátnője, Little Miss Giggles található. És Little Miss Giggles annyira a szívemhez nőtt az évek során, hogy muszáj volt egy ilyen kis könyvet is beszereznem, mert... na hát mert a szükség nagy úr. :D

Elolvasom »

A titkos ajtó

Ez egy valóban szemet gyönyörködtető példány, ami az Agave gondozásában megjelenhetett. Keményfedél, védőborító, és a hangulat, ami árad belőle. Minden fejezethez tartozik egy illusztráció, ami egy motívumot jelenít meg az adott fejezetből.

Elolvasom »

Szüttyögő szütyő

Nem igazán vagyok oda azokért a könyvekért, amiket híres emberek írnak, mert valaki megkérte őket, hogy írjanak, mert a nevükkel majd jól el lehet adni. Ilyenkor jön egy sablonos sztori, aminek a végén már el is felejtjük, hogy elolvastuk. Jobban tesszük. Mielőtt még azt gondolnátok, hogy Kiss Ádám (hová lettek az ékezetek a borítóról és a könyvből az Ádámról?) könyve is ilyen, gyorsan elmondom, hogy riadalomra semmi ok. Mert igenis van itt látnivaló.

Elolvasom »

Mindig erre vártak

Első gondolat: ez a borító szörnyű, én ezt nem viszem magammal sehova. Asszem egyszer vittem magammal, de akkor is feltünésmentesen próbáltam olvasni.

Elolvasom »

Grimpow

Egy eddig még meg nem jelent könyvet volt szerencsém előolvasni a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Ezúton is nagyon köszönöm nekik. A kötet nemsokára megjelenik, ennek okából az íróval is lehet találkozni egy dedikálásra az április 15-17-ig tartandó Könyvfesztiválon, méghozzá a szombati napon, 16-án. Részemről megyek majd.

Elolvasom »

A csodálatos Waverley-kert

Ezzel a könyvvel nagyon furcsán jártam. A fülszövege alapján nem igazán vonzott, sőt, kicsit féltem, hogy Harris Csokoládéja lesz belőle, de a címe valamiért nem hagyott nyugodni. És akkor elhatároztam, hogy ez már pedig kell nekem. Magamhoz is vettem a hosszú hétvégére, amikor elutaztunk. A hosszú buszozásra gondoltam tökéletes lesz. És milyen jól gondoltam.

Elolvasom »

Fekete pillangók

Mindenki hallott már Antwerpen piros lámpás utcájáról, ahol különböző nemzetiségű lányok különböző testrészeiket villogtatva álldogálnak a kirakatban, hogy kuncsaftot szerezzenek maguknak. Ezek a lányok már ott vannak, végzik a dolgukat, de nem igazán tudjuk, hogyan kerültek oda, és miért is dolgoznak.

Elolvasom »

Különben dühbe jövök

Bud Spencert ma már mindenki ismeri. Bunyós filmjeit minden nap, minden órában játssza valamelyik tévéadó. És sosem árul zsákbamacskát, mert miről szól, mint bunyóról egy jó érdeket szolgálva. Személy szerint a kedvenc filmjeim a Bunyó karácsonyig és a Banános Joe. Én mindig úgy gondoltam, hogy egy hatalmas színésszel van dolgom, ezért is voltam kíváncsi az önéletrajzára.

Elolvasom »