Könyves blogok » Sansa címke archívuma

Sansa címke archívuma

Ta-mia Sansa: Sötét hórusz

A Csodaidők óta sokkal jobban figyelek a kortárs magyar irodalomra, ahol idén felbukkant Sansa első könyvével, a Sötét Hórusszal. A sci-fi műfajú regény azonnal igazi blogger-kedvenc lett, negatív felhangú kritikával nem is találkoztam. Ezek után már biztos voltam benne, hogy rossz nem lehet, ugyan attól egy kicsit tartottam, hogy a nagy elvárásaimhoz nem ér fel, de szerencsére felesleges volt az aggodalom.

Elolvasom »

Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz

Ezer évvel Cat Turney után Bubastisban megvalósult az egyensúlyi társadalom, a lonecatek, ezek a nem túl ismert "lények" őrzik a békét és irányítják Bubastist. De a társadalom hanyatlóban van, az emberek unatkoznak, terjed a bűnözés, és a szomszédos Prentiest is egyre nagyobb fenyegetést jelent... Ezen körülmények között Ma'at Grandhomme-nak, a főkormányzónak még a testőrével, Nekhti Starr-ral is meggyűlik a baja. Vajon Nekhti meddig tudja a benne forrongó dühöt visszatartani, és vajon képes-e múltja árnyait legyőzni?

Elolvasom »

Ta-mia Sansa: Forradások

A Forradások, akárcsak az Első áldozat Bubastison játszódik, ezer évvel Cat Turney főkormányzósága után. Megvalósult az egyensúlyi társadalom, aminek viszont sok előnye mellett lassan kiütköznek a problémái. Ma'at-nak, aki alig 15 évesen lett főkormányzó, a fiatalsága miatti bizonytalansággal és rengeteg akadállyal kell szembe nézni, és még ott van Nekhti Starr is, akiről a könyv szól.

Elolvasom »

Szenzáció! Sötét Hórusz!

Amiről álmodoztunk, amiben reménykedtünk, amit annyira, de annyira szerettünk volna, hisz immár nem csak a saját nevemben írhatom ezt, nos kimondhatjuk: megvalósul. Sansa, akinek csodálatos, izgalmas regényeit körömrágva olvastuk végig, végre nyomtatásban is megjelenik és büszke vagyok arra, hogy a sorozat első kötetéről, a Sötét Hóruszról, ez a blog írhatott először. Hangozzék bármily nagyképűen, én már akkor tudtam, hogy Sansa regénye meg fog jelenni és sikert sikerre fog halmozni. És akinek köszönhetjük a kiadást: a Főnix Kiadó. Nem fogja megbánni.^^

Elolvasom »

Sansa: Első áldozat

Bubastis népe a Földről menekült el, hogy új életet kezdhessen. De a bolygó nem fogadta tárt karokkal, mérges növényei nem nyújtottak táplálékot, a xenobaktériumok pedig megbetegítették az embereket. Aztán jött Cat Turney, a tudós, aki megmentette Bubastist az éhezéstől. Történetünk idején már 20 éve ő a főkormányzó, Bubastis virágzik, de neki ennyi nem elég: meg akarja védeni a bolygót a Földtől, és a társadalmat is át kívánja formálni. De vajon mekkora árat hajlandó ezért megfizetni?

Elolvasom »

Kötéltánc

Mint amikor hosszú vándorlás után, kiszáradt torokkal és cserepes ajkakkal forrásvízre lelünk, és mohón isszuk a hűs, édes vizet, na, pontosan ilyen olvasni Sansa regényeit, noha ilyen költői események (vándorlás, cserepes ajk satöbbi) éppen nem estek meg velem mostanában, mégis olyan felüdülés, olyan hallatlan izgalom már csak kezembe fogni Sansa köteteit, hogy kénytelen vagyok ilyen patetikus és hosszú mondatokkal felcsapni ezt a posztot.

Elolvasom »

Sansa - Utolsó áldozat

Prentiest és Bubastis történelme folytatódik, és nem tudok elég hálás lenni érte, hogy én is részese lehetek. Míg az előző részben inkább Bubastisról van szó, és a lonecatek életéről, mindennapjairól, addig ebben a részben Prentiest kerül a középpontba, és az itt uralkodó morál, szellemi és fizikai nyomor. Több, mint száz évvel járunk a Sötét Hórusz idejéhez képest, de a Terrai Császárságban semmi nem változott: éhínség pusztítja a csillagrendszerek bolygóit, a nőket elnyomás alatt tartják még mindig, és Bubastis ugyanúgy szálka a szemükben. Nem felejtették még el az előző háború végkimenetelét, és az egyesítés érdekében a háttérből mozgatott szálak afelé haladnak, hogy minden egyes bolygónak, kivétel nélkül, csatlakoznia kell a Császársághoz, így egységessé válva megmentve egymást a külső és belső pusztítástól.

Elolvasom »

Sansa - Sötét Hórusz

Ne keressétek még a boltokban ezt a könyvet, mert csalódás fog érni benneteket. Bár írója még teljesen ismeretlen, amit alkotott, az alapján teljes joggal megérdemli, hogy egyszer majd mindenki ismerje a nevét. És nagyon szeretném, ha eljönne az a pillanat, amikor ezt a posztot frissíthetem, ezen sorokat áthúzva, nagybetűkkel kiírva, hogy megjelent, és már mindenki olvashatja. Addig azonban azon kevesek közé tartozom, akinek ez a saját, külön bejáratú élménye marad, legnagyobb sajnálatomra, mert én azt szeretem, ha egy jó könyv mindenkihez elér. Ez pedig egy igazi Alkotás, mindenféle túlzás nélkül. Mindig félve és némi szkepticizmussal veszem kézbe ismerősök, vagy kedveltek műveit, de gondolom, ezzel mindannyian így vagyunk. Mert ha nem jó, hogyan lehet azt úgy megmondani, hogy ne sértsük meg a másikat, építő jellegű legyen a kritika, és ne sérüljön se az önérzet, se a lelkivilág. Ennél a könyvnél is így kezdtem, hogy majd meglátjuk, mi sül ki belőle, aztán néhány oldal után már semmi kétségem nem volt, és mire a végére értem a könyvnek, bátran mondhatom, hogy rajongó lettem. Még szerencse, hogy sorozat. Na de lássuk, miről is van szó.

Elolvasom »