Könyves blogok » könyv címke archívuma

könyv címke archívuma

---

Lila ákác

Színházban jártam a múlt hét elején, ahol Szép Ernő Lila ákácát adták elő. Aztán mivel annyira nem voltam elájulva tőle, piszkosul izgatott a gondolat, hogy egy nagyon jó sztoriból sikerült mindezt produkálniuk, vagy épp fordítva. A könyv után az épp fordítva jöhet szóba.

Elolvasom »

Zöldmanzárdos házban élni jó

Elolvasom »

Avana-SFportal Sci-fi Nap - 2011. november 12.

Az alanti linkre kattintva olvasható egy hevenyészettségében és töredékességében is hosszú beszámoló erről a remek kis sci-fi rendezvényről. Töredékes, mivel az egész nap zajló különféle előadások és beszélgetések csupán kis részét volt szerencsém látni. De így is élmény volt ez a hol családias, hol paprikás hangulatú, igazi geek rendezvény. Minden sci-fi rajongónak azt tudom ajánlani, hogy ha teheti, menjen el az efféle alkalmakra, mert bizony, hogy vannak jó magyar írók, sokat küzdő könyvkiadók, és sokat olvasott emberek, akiknek érdemes a véleményére adni – és akiktől nagyon vicces sztorikat, jó poénokat lehet hallani.
És gratula Juhász Viktornak, akit fordítói munkája elismeréseként az Egy, izé, Trethon Judit Emlékgyűrűvel jutalmaztak, méltán!
Tehát a cikk az ekulton.

Elolvasom »

Sinéad Moriarty: A földre szállt nagynéni

Kate O’Brien harmincéves, és úgy él Londonban, mint hal a vízben. Keményen megdolgozott azért, hogy műsorvezetőként saját show-ja legyen, és most boldogan ül a babérjain. Aztán egyszer csak kiderül, hogy a nővérének, Fionának mellrákja van, és haladéktalanul műteni kell. Fiona otthon, Írországban él, és lényegében ő nevelte fel Kate-et meg az öccsüket, miután anyjuk (mellrákban!) [...]

Elolvasom »

Val McDermid: A szirének éneke

Az ember sosem felejti el az elsőt. Vagy nem ezt mondják a szexről? Pedig mennyivel jobban illik ez a gyilkosságra… Négy férfi holttestére bukkantak, mindannyiukat megkínozták és megcsonkították. A gyilkos nemcsak vérre szomjazik, de szexre is. Félelem ejti rabul a város lakóit, a rendőrség pedig a képzett klinikai pszichológus, Tony Hill segítségét kéri. Egészen mostanáig [...]

Elolvasom »

Marianne de Pierres - Nejlonangyal (Parrish Plessis 1)

SPOILERES FÜLSZÖVEG!

Elolvasom »

Nora Roberts: Látomás fehérben

Menyasszonyok 1. kötet Nora Roberts négy részből álló regénysorozatának címszereplője a négy gyerekkori barátnő, Parker, Emma, Laurel és Mackensie. Kislány korukban mindig esküvőset játszottak, felnőttként pedig megalapították a Kézfogó rendezvényszervező ügynökséget. Az első történetben Mackensie életét ismerjük meg közelebbről. A tehetséges esküvői fényképész feladata a szenvedélyek, a röpke pillanatok és az emlékezetes események megörökítése. Művészi [...]

Elolvasom »

Trilógia

Agota Kristof alig két hónapja halt meg. Magyarországon született, Kőszegen lakott sokáig, majd '56-ban férjével együtt elhagyta az országot, Svájcba költözött. Először verseket írt, majd megszületett A nagy füzet című kisregénye, utána A bizonyíték, és végül A harmadik hazugság. Önállóan is alkothatnak egészet, de egészben aztán még inkább.

Elolvasom »

Trilógia

Elolvasom »

Fejős Éva: Csajok

Játéknak, internetes szappanoperának indult, de „kinőtte” magát: igazi, fordulatos, élvezetes humorral átszőtt regény lett belőle, az élet sírni-, nevetni- és főleg szeretnivaló dolgairól.   Bár Csajok a címe, valójában a pasikról (is) szól: a női-férfi kapcsolatok, a barátság és az „önmagunkra találás” könyve. Magunkra ismerhetünk a három hősnőben, Hannában, Móniban és Flórában, ahogy helyüket [...]

Elolvasom »

Janet Evanovich - A szingli fejvadász 3

SPOILERES FÜLSZÖVEG!

Elolvasom »

Karinthy Frigyes: Mennyei riport

Merlin Oldtime, minden oknyomozó újságíró abszolútuma, akit csak a valóság érdekel, akinek a „személyes átélés” a riporteri módszere; egykor forradalmak, hadjáratok, elemi csapások rettenthetetlen, világhírű krónikása – akinek módszere okán legalább annyi ellensége lett, mint rajongója – pályája alkonyán felajánlja a „New History” magazin szerkesztőjének, hogy riportsorozatot készít a másvilágon, és vissza is tér onnan, hiszen megszerezte az ehhez szükséges igazolványokat. Mr. Smith, a legendás szerkesztő – miután kényszerűen meghajol a tények előtt, miszerint Oldtime erre valóban képes, és valóban rendelkezik útlevéllel a túlnanba – kapva kap a soha vissza nem térő alkalmon. Így jön létre - Karinthy Frigyes tolmácsolásában - a világszenzáció: a Mennyei riport!

Elolvasom »

Karinthy Frigyes: Mennyei riport

Merlin Oldtime, minden oknyomozó újságíró abszolútuma, akit csak a valóság érdekel, akinek a „személyes átélés” a riporteri módszere; egykor forradalmak, hadjáratok, elemi csapások rettenthetetlen, világhírű krónikása – akinek módszere okán legalább annyi ellensége lett, mint rajongója – pályája alkonyán felajánlja a „New History” magazin szerkesztőjének, hogy riportsorozatot készít a másvilágon, és vissza is tér onnan, hiszen megszerezte az ehhez szükséges igazolványokat. Mr. Smith, a legendás szerkesztő – miután kényszerűen meghajol a tények előtt, miszerint Oldtime erre valóban képes, és valóban rendelkezik útlevéllel a túlnanba – kapva kap a soha vissza nem térő alkalmon. Így jön létre - Karinthy Frigyes tolmácsolásában - a világszenzáció: a Mennyei riport!

Elolvasom »

Georges Simenon: Maigret és a halott gyémántkereskedő

George Simenon és az ő Maigret főfelügyelője is egy olyan része a krimiirodalomnak, ami eddig kimaradt az életemből – persze hallottam róla, tudtam én, hogy így klasszikus, meg úgy kikerülhetetlen, mégsem éreztem késztetést arra, hogy kézbe vegyem bármelyik Maigret-kötetet. Azt meg, hogy Simenon mást is írt, bevallom, nem is tudtam. Valószínűleg ez még jó ideig így maradt volna, ha az Agave nem veszi kézbe tavasszal Simenon hazai kiadását, így viszont, mivel az ő megjelenéseikre odafigyelek, és ha valamire a kiadó azt mondja, hogy jó, én elhiszem (és nem, nem fizetett hirdetést olvashattak, tényleg így van), nem halogattam tovább, és az elmúlt évek privát „ismerkedjünk a krimivel” projektjébe bevettem Maigret-t is.

Elolvasom »

Georges Simenon: Maigret és a halott gyémántkereskedő

George Simenon és az ő Maigret főfelügyelője is egy olyan része a krimiirodalomnak, ami eddig kimaradt az életemből – persze hallottam róla, tudtam én, hogy így klasszikus, meg úgy kikerülhetetlen, mégsem éreztem késztetést arra, hogy kézbe vegyem bármelyik Maigret-kötetet. Azt meg, hogy Simenon mást is írt, bevallom, nem is tudtam. Valószínűleg ez még jó ideig így maradt volna, ha az Agave nem veszi kézbe tavasszal Simenon hazai kiadását, így viszont, mivel az ő megjelenéseikre odafigyelek, és ha valamire a kiadó azt mondja, hogy jó, én elhiszem (és nem, nem fizetett hirdetést olvashattak, tényleg így van), nem halogattam tovább, és az elmúlt évek privát „ismerkedjünk a krimivel” projektjébe bevettem Maigret-t is.

Elolvasom »

Jacqueline Wilson: Tracy Beaker története

Tracy Beaker vagyok. Ez a könyv rólam szól. Hidd el, hihetetlenül szívszorító történet. De tényleg. Előre lefogadom, hogy valamelyik filmes cápa ráharap. A filmnek persze én leszek a sztár szereplője. (Annál is inkább, mert a mamám is sztár.) Egy kisebb szerepet, azért Péternek is juttatok. De Louise vagy Justine bele nem kerülhet. Azt aztán nem! [...]

Elolvasom »

Rita Monaldi - Francesco Sorti: Imprimatur

Gondolom, senkinek sem kell bemutatni Rita Monaldi és Francesco Sorti „botrányos” sorozatát, amit Olaszországban betiltottak, ennek ellenére (s persze épp ezért) világszerte hatalmas sikert aratott. Az olasz történész házaspár elképesztően profi marketinggel megtámogatott, „eddig ismeretlen dokumentumokat nyilvánosságra hozó” történelmi thrillerével már megjelenésekor szemeztem, aztán mégis úgy alakult, hogy mostanáig vártam a sorozatnyitó Imprimaturral.

Elolvasom »

Rita Monaldi - Francesco Sorti: Imprimatur

Gondolom, senkinek sem kell bemutatni Rita Monaldi és Francesco Sorti „botrányos” sorozatát, amit Olaszországban betiltottak, ennek ellenére (s persze épp ezért) világszerte hatalmas sikert aratott. Az olasz történész házaspár elképesztően profi marketinggel megtámogatott, „eddig ismeretlen dokumentumokat nyilvánosságra hozó” történelmi thrillerével már megjelenésekor szemeztem, aztán mégis úgy alakult, hogy mostanáig vártam a sorozatnyitó Imprimaturral.

Elolvasom »

Dan Simmons: Hyperion bukása

A katona és szomja a párviadalra, a pap és testén a szentségtelen keresztség, a költő és démonai, a tudós, és megállíthatatlanul fiatalodó csecsemő lánya, a nyomozó és halott szerelmének magzata s a kettős árulása terhét viselő diplomata odaérnek a végső zarándoklat völgyébe, a „világ végórájában”. Önként álltak a végzet elé, ők, a kiválasztott kevesek – s most leginkább várakoznak. A halált vállalók várakoznak – ők nem tudják miért, de nekünk is csak fokozatosan világosul: a megfelelő pillanatra várnak. A megfelelő pillanatra, mikor kiválasztottságuk értelmet lel, s együtt rezonál a velük történttel a világban történő. Hisz mi lenne más a kiválasztottság értelme, mint hatással lenni az egész univerzumra?

Elolvasom »

Janet Evanovich - A szingli fejvadász 2

SPOILERES fülszöveg:

Elolvasom »

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...

Ishiguro nevét a Napok romjai című könyve (és az abból készült film) kapcsán hallhattuk először. Bizonyos értelemben a Ne engedj el... nagyon hasonlít arra. Ott is, itt is belülről látunk egy (vagy több) életet, ami teljesen kizökkent, legalábbis normálisnak, társadalmilag jelenleg elfogadottnak nem nevezhető értékrend szerint zajlik, épül fel, történik. Egyes szám első személyben meséli el Kathy H. az élményeit, amiket a Hailsham nevű magániskolában és az onnan való kikerülése óta szerzett. Az olvasó talán néhány pillanatig úgy érezheti, tipikus angol regény ez, de Ishiguro igazából már az első oldalon világossá teszi, hogy nem az. Hogy valami itt nem stimmel. A donor szó már ott felbukkan, és nagyjából a regény felénél az is kiderül, hogy egészen pontosan miféle emberek is a történet szereplői. Illetve nem egészen pontosan, mert Ishiguro számos kérdésre nem ad választ, ami zavarhatja az olvasót, de... ő ilyen, ő így ír, és ettől számomra csak még inkább hiteles.

Elolvasom »

Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek

Eme válogatás középpontjában egy olyan nép áll, amiről valójában ma sem tudunk sokkal többet, mint Howard korában (Conan a barbár megalkotója mindössze 30 évet élt a múlt század elején). A piktek a brit szigetek olyan korai lakói voltak, hogy a kelták, britek, szászok, normannok mind-mind utánuk érkeztek. A könyvtárakat bújó ifjú Howard egy történelemkönyvben találkozott először a pikt névvel, és azonnal megragadta képzeletét, hogy annyira kevés információ állt róluk rendelkezésre, s hogy még az a kevés is ellentmondásos, mi több, jobbára negatív képet festett a piktekről. Hogy végül is mennyi történelmi alapja van a kötetbe került sztoriknak, az azonban mellékes, sokkal fontosabb, hogy akad köztük pár igazi gyöngyszem. Bran Mak Morn pedig kétségkívül Howard egyik legemlékezetesebb hőse.
Teljes cikk az ekulton.

Elolvasom »

Tony Parsons: Még egy esély

Van némi sajátos mellékíze a könyv címének, tekintve, hogy az utolsó két Parsons regény (Nem lehetsz angyal, A kedvenc feleségem) nem igazán tetszett. De sajnos ez az új sem.
A történet főszereplő-mesélője George Bailey, 47 éves rendőr, két gyermek apja, egy általa hőn szeretett volt színházi táncosnő férje, aki munkahelyén aktákat tologat, köszönhetően öröklött szívproblémájának. Aztán egy hirtelen jött rendőri akció közben George szívrohamot kap, annak következményeként új szívet, valamint még egy esélyt az élettől. Amit elég sajátosan próbál kihasználni.
Teljes cikk az ekultura.hu-n.

Elolvasom »

Pat Walsh: Crowfield démona

Pat Walsh egy brit régész- és írónő, ez a könyve pedig már a második, ami a Crowfield apátságban játszódik. A Crowfield átka egy olvasmányos és élvezetes ifjúsági regény volt, amiben, mint itt kiderül, remek és erős alapokat fektetett le történetei számára – ami magáról az apátságról már kevéssé mondható el...
A Crowfield sorozat szerethető szereplőket, izgalmas cselekményt, erős hangulatot és némi kis tudást is hordoz, elmúlt korokról, természetfeletti, varázsos lényekről. Teljes cikk ekulton.

Elolvasom »

Halálig tartó viadal

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Elolvasom »

Dennis Lehane: Hideg nyomon

Dennis Lehane-t én a Titokzatos folyó miatt szerettem meg – annyira, hogy sokáig nem is olvastam tőle mást, mert féltem, hogy egy esetleges csalódás elhalványítja majd azt az elementáris erejű döbbenetet, amit az a könyv (és a belőle készült film) kiváltott belőlem. A Vihar-sziget aztán mégiscsak a kezembe kéredzkedett, és talán a műfaji különbözőségnek köszönhetően szinte ugyanakkora élményt jelentett. A két zseniális önálló regény mellett a Kenzie-Gennaro magánnyomozó-páros kalandjait taglaló sorozatot valahogy nem tudtam annyira komolyan venni. Eddig. A Hideg nyomon viszont felülírta minden előítéletemet, elfeledtette velem, hogy „csak” egy krimit olvasok – erős és szívenütő, összetett és erkölcsi tanulságoktól sem mentes történetével és személyes drámájával ez a könyv jóval több, mint egy újabb tipikus magánnyomozós sztori.

Elolvasom »

Dennis Lehane: Hideg nyomon

Dennis Lehane-t én a Titokzatos folyó miatt szerettem meg – annyira, hogy sokáig nem is olvastam tőle mást, mert féltem, hogy egy esetleges csalódás elhalványítja majd azt az elementáris erejű döbbenetet, amit az a könyv (és a belőle készült film) kiváltott belőlem. A Vihar-sziget aztán mégiscsak a kezembe kéredzkedett, és talán a műfaji különbözőségnek köszönhetően szinte ugyanakkora élményt jelentett. A két zseniális önálló regény mellett a Kenzie-Gennaro magánnyomozó-páros kalandjait taglaló sorozatot valahogy nem tudtam annyira komolyan venni. Eddig. A Hideg nyomon viszont felülírta minden előítéletemet, elfeledtette velem, hogy „csak” egy krimit olvasok – erős és szívenütő, összetett és erkölcsi tanulságoktól sem mentes történetével és személyes drámájával ez a könyv jóval több, mint egy újabb tipikus magánnyomozós sztori.

Elolvasom »

Rachel Ward: Számok – A menekülés

Jem tizenöt éves, londoni lány, zűrös kamasz. Mióta az anyja kábítószer túladagolásban meghalt, egyik nevelőszülőtől a másikhoz kerül. Tudja, hogy semmi sem tart örökké, sőt egészen pontosan tudja, meddig tart ez az egész. Nem létesít kapcsolatot az emberekkel, próbál nem a szemükbe nézni, és őrzi a titkot már tizenöt éve. “Mindenkinek van a szemében egy [...]

Elolvasom »

Bartók Imre: Fém

„Ezt a helyet bizonyára elkerüli majd az emlékezet. Talán vannak, kell, hogy legyenek bizonyos mozdulatok, amelyekkel visszakerülök az időbe, míg másoktól még jobban eltávolodom. Nem tudtam eldönteni, merre induljak, mert minden nyitottnak tűnt, és nehéz belépni oda, ahol már ennyire sűrű a friss levegő, ahol nyomban elfog a tériszony…”

Elolvasom »

Herta Müller: Szívjószág

Herta Müllert olvasni nem kellemes élmény, sőt, néha úgy érzem, kell hozzá némi mazochizmus. Viszont megéri. A romániai kommunista diktatúra borzalmainak krónikása újra meg újra ugyanazt a témát járja körül: az élet minden területére kiterjedő elnyomás hatását az emberre – és a kérdést, hogy vajon lehet-e embernek maradni a diktatúra idején, és ha igen, akkor is: mi marad belőlünk a végére? Mit viszünk magunkkal, ha elmegyünk, és mit hagyunk magunk mögött, vagy épp mi van abban a zsákban, amibe a holttestünket csavarják? Meg lehet-e őrizni bármily csekély emberséget is, ha mindent, ami az embert emberré teszi, módszeresen el akarnak venni tőlünk? Ha már a szavak, a gondolatok sem a mieink?

Elolvasom »