Könyves blogok » lektűr címke archívuma

lektűr címke archívuma

Modern Hófehérke

Nincs olyan ember a világon, aki nem tudna egy tündérmesét elmesélni. Mindegyik ilyen mese azzal végződik, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Persze, ezzel könnyű lerendezni a történetet, és abba az álomba ringat minket, hogy a megismert állapot a végtelenségig fennmaradhat. Aztán jön a saját párkapcsolatunk, ami addig szép és rózsaszín, amíg nem jön az első probléma. A rózsaszín felhőt felváltják a sötét fellegek, és mi meglepődünk, hogy hol van a boldogan éltek... kezdetű mondatocska.

Elolvasom »

Mon petit

Beletörött a bicskám A pármai kolostorba egyelőre, ezért muszáj volt valami könnyedet a kezembe vennem. Cseri meg amúgy is a nyarat a lektűrnek szánta, hát gondoltam, becsatlakozom én is egy Vaszaryval.

Elolvasom »

Játék az élet

Ez az a könyv, amit Nikitől kaptam kölcsön, valamint amiben életemben először láttam egy kettős betűt elválasztva, valahogy így, hogy: galac-sin, és nem utolsó sorban ez az első magyar nyelven olvasott Susan Elisabeth Phillips történetem. Picit régen olvastam, és most ünnepélyesen megfogadom, hogy a könyvek elolvasása után hamarabb megírom a posztokat, mert ilyenkor fogalmam sincs hol kezdjem. Másrészről meg az sem jó, hogy lefekvés után folyton ezt a posztot fogalmazom, aztán ide ülök, és csak nézek magam elé, hogy mi most mi van...

Elolvasom »

Baráth Katalin - A fekete zongora (2009)

Krimi a Monarchia idejéből

Elolvasom »

Neil Gaiman - Sosehol (1996)

Posztmodern punk tndérmese. - Kirkus review

Elolvasom »

Neil Gaiman - Sosehol (1996)

Posztmodern punk tndérmese. - Kirkus review

Elolvasom »

Stephen King - Állattemető (1983)

Kedvenc karakter: Church, a zombi macska:)

Elolvasom »

Stephen King - Állattemető (1983)

Kedvenc karakter: Church, a zombi macska:)

Elolvasom »

Chistopher Moore - A leghülyébb angyal : szívmelengető karácsonyi rémtörténet (2004)

A szerző figyelmeztetése:
Ha ezt a könyvet ajándékba veszik a nagymamának vagy a gyereknek, jobb, ha tudják, hogy van benne káromkodás, valamint fincsi jelenetek kannibalizmussal és középkorú emberek szexelésével. Engem ne hibáztassanak. Én szóltam.

Elolvasom »

John Ajvide Lindqvist - Hívj be! (2004)

Szörnyek, vér, torokszorító rettegés – és igazi, feltétel nélküli szeretet.
Kedvenc karakter: Tomas
Ahogy Natasha, magam is csalódtam a könyvben.
Oké, alapvetően jó dolog, hogy napjaink nagy nyomi-tini-vámpírszappanopi kultusza közepette ugyanakkora rivaldafény és promó kíséretében jelenjen meg egy ilyen igazi vérfagyasztó vámpíros horror cucc. A snájdig, gyengéd és szerelmetes sóhajokat hallató vámpírlegényekre nedvesedő tinik simán meg fogják venni, napok alatt be fogják zabálni mind az 590 oldalt és kurva nagyot fognak koppanni:-).
Ez rendben is van, rájuk fér.
A baj azzal van, hogy, a Hívj be!, mint horror-regény iszonyatosan hatásvadász és sablonos, a filmadaptációval összevetve, pedig egyenesen katasztrófa (ugyanis a film igazi filmművészeti ínyencség, tényleg!).
Az alapkoncepció szerintem teljesen rendben van. Natashának pont ez nem tetszett, de szerintem ötletes, hogy a 13 éves, hájas (a filmben mondjuk cingár), lúzer Oskar és a szomszédjába költöző vele egykorúnak kinéző vámpírlányka, Eli gyermekszerelmének idillje mereven szembe helyezkedik az őket körülvevő események borzalmaival: Oskar iskolai kiközösítésével (ami kicsit Kingtől az Az-ra hajaz), az Eli „gondját viselő” H åkan pedofíliájával, a vérszívással, a ragasztózással, az alkoholizmussal, a megannyi bestiális erőszakkal és gyilkolással, stb. stb.
Meg persze, hogy az Elit körüllengő misztikum mereven szemben áll a lakótelepi szürke hétköznapokkal.
Nekem a regény ilyetén kontrasztossága kifejezetten tetszett.
A bajom azzal van, hogy Lindqvist szerintem vérlázítóan szarul ír..., állandóan dőltbetűz és pontpontpontoz, amitől, gondolom, hű de be kellett volna fosnom..., vagy legalább lerágni mind a tíz ujjam..., ám ehelyett rohadtul fárasztott és idegesített a dolog...
Ami még szembetűnő volt, hogy a filmhez képest az atmoszféra itt rettenetesen gyenge, Lindqvist szinte egyáltalán nem tűzdeli leírásokkal a szöveget (ahol igen, ott kb. tőmondatokkal és egy-két elcsépelt hasonlattal), a filmbeli szívszorítóan lehangoló késő őszi, külvárosi lakótelep hangulata itt aaaannyira minimál kidolgozottságú, hogy az valami agyrém.
Egyedül dramatikai érzéke van a faszinak valamicske, bár azt sem mondanám kiemelkedőnek.
Jobbára követi a horror-regények jól bevált receptjét: az első rituális gyilkosság után érződik egy kis krimi-íz, ami aztán fokozatosan elmaradozik, az érzelmesebb részeknél kicsit belassít a regény, egy több szálon fut a történet, melyek egyre gyorsabban váltakoznak és a végére persze adagol egy kis gore-t is.
Az endless.hu-n ezt úgy fogalmazták meg, hogy „helyenként trancsírozós zombihorrorba fordul át”, ami szerintem csak aHåkan halálát taglaló éjszaka leírására igaz, ami a filmből ez egy az egyben kimaradt, és ami annyira véres, hogy nekem konkrétan Clive Barker Kárhozatának a vége jutott róla eszembe.

Elolvasom »

Mellékesen #2

Hú halljátok…

Elolvasom »

Clive Barker - Pokolkeltő (1986)

Itt a gyönyör fájdalom és a fájdalom gyönyör!

Elolvasom »

Murakami Rjú - Nyakig a miszóban (1997)

No, hát ezzel a könyvvel túl sokat nem érdemes foglalkozni, amolyan „egynek jó” könyv, akár tetszett valakinek, akár nem, abban minden esetre megegyezhetünk, hogy Murakami Rjú ezzel a művével nem fogja megváltani a világot.

Elolvasom »