Könyves blogok » magyar szerző címke archívuma

magyar szerző címke archívuma

---

Karinthy Frigyes: Mennyei riport

Merlin Oldtime, minden oknyomozó újságíró abszolútuma, akit csak a valóság érdekel, akinek a „személyes átélés” a riporteri módszere; egykor forradalmak, hadjáratok, elemi csapások rettenthetetlen, világhírű krónikása – akinek módszere okán legalább annyi ellensége lett, mint rajongója – pályája alkonyán felajánlja a „New History” magazin szerkesztőjének, hogy riportsorozatot készít a másvilágon, és vissza is tér onnan, hiszen megszerezte az ehhez szükséges igazolványokat. Mr. Smith, a legendás szerkesztő – miután kényszerűen meghajol a tények előtt, miszerint Oldtime erre valóban képes, és valóban rendelkezik útlevéllel a túlnanba – kapva kap a soha vissza nem térő alkalmon. Így jön létre - Karinthy Frigyes tolmácsolásában - a világszenzáció: a Mennyei riport!

Elolvasom »

Karinthy Frigyes: Mennyei riport

Merlin Oldtime, minden oknyomozó újságíró abszolútuma, akit csak a valóság érdekel, akinek a „személyes átélés” a riporteri módszere; egykor forradalmak, hadjáratok, elemi csapások rettenthetetlen, világhírű krónikása – akinek módszere okán legalább annyi ellensége lett, mint rajongója – pályája alkonyán felajánlja a „New History” magazin szerkesztőjének, hogy riportsorozatot készít a másvilágon, és vissza is tér onnan, hiszen megszerezte az ehhez szükséges igazolványokat. Mr. Smith, a legendás szerkesztő – miután kényszerűen meghajol a tények előtt, miszerint Oldtime erre valóban képes, és valóban rendelkezik útlevéllel a túlnanba – kapva kap a soha vissza nem térő alkalmon. Így jön létre - Karinthy Frigyes tolmácsolásában - a világszenzáció: a Mennyei riport!

Elolvasom »

Bartók Imre: Fém

„Ezt a helyet bizonyára elkerüli majd az emlékezet. Talán vannak, kell, hogy legyenek bizonyos mozdulatok, amelyekkel visszakerülök az időbe, míg másoktól még jobban eltávolodom. Nem tudtam eldönteni, merre induljak, mert minden nyitottnak tűnt, és nehéz belépni oda, ahol már ennyire sűrű a friss levegő, ahol nyomban elfog a tériszony…”

Elolvasom »

Bartók Imre: Fém

„Ezt a helyet bizonyára elkerüli majd az emlékezet. Talán vannak, kell, hogy legyenek bizonyos mozdulatok, amelyekkel visszakerülök az időbe, míg másoktól még jobban eltávolodom. Nem tudtam eldönteni, merre induljak, mert minden nyitottnak tűnt, és nehéz belépni oda, ahol már ennyire sűrű a friss levegő, ahol nyomban elfog a tériszony…”

Elolvasom »

Rakovszky Zsuzsa: VS

Rakovszky Zsuzsa a kortárs szépirodalom egyik meghatározó személyisége, túlzás nélkül állítható, hogy ha kötete jelenik meg, az mindig eseményszámba megy. Az idei Könyvhétre megjelent nagyregényt, a VS-t még az előzőeknél is nagyobb várakozás előzte meg, köszönhetően a beharangozott „botrányos” témának – ami persze nem is áll távol a szerzőtől. Hogy a végeredmény kicsit felemásra sikeredett, azért a legkevésbé sem a színvonal okolható, inkább az írói szándék kérdőjeleződik meg bennünk óhatatlanul, amikor az utolsó oldalhoz érve, a szöveg minden szépsége ellenére is értetlenül pislogva tesszük le a könyvet.

Elolvasom »

Rakovszky Zsuzsa: VS

Rakovszky Zsuzsa a kortárs szépirodalom egyik meghatározó személyisége, túlzás nélkül állítható, hogy ha kötete jelenik meg, az mindig eseményszámba megy. Az idei Könyvhétre megjelent nagyregényt, a VS-t még az előzőeknél is nagyobb várakozás előzte meg, köszönhetően a beharangozott „botrányos” témának – ami persze nem is áll távol a szerzőtől. Hogy a végeredmény kicsit felemásra sikeredett, azért a legkevésbé sem a színvonal okolható, inkább az írói szándék kérdőjeleződik meg bennünk óhatatlanul, amikor az utolsó oldalhoz érve, a szöveg minden szépsége ellenére is értetlenül pislogva tesszük le a könyvet.

Elolvasom »

Angyal László: Megváltó felszáll

Nem mondom, volt bennem egy kevéske várakozás, mivel akit kicsit is érdekel az aviatika, annak Angyal László neve nemigen lehet ismeretlen. Politikai thriller magyarul, magyar közegben – nos ez volt a másik „hívó harsona” e könyvvel kapcsolatban, ami felkeltette az érdeklődésem. Valaha egészen komoly mennyiséget faltam be a műfajból, a múlt rendszer megboldogulása környékén; ez afféle pótcselekvés volt gondolom, akár az akkoriban megjelenő „tényfeltáró” sajtótermékek kötelező lapozgatása – azokban is bájosan keveredett a tény, meg a fikció – egy ország leste maga körül a média-horizontot a rendszerváltás után, a hangulatba jól illett Forsyth, Le Carré, Ludlum, Clancy, s a többi „összefüggés-gyáros”, a nyilvánosság függönye mögötti lehetséges játszmák „krónikásai”. Összeesküvés és –elmélet (akkor még) minden misztika nélkül működött e könyvekben, nem lettem a műfaj rajongója, de nagy úr a korszellem, hát kóstolgattam.

Elolvasom »

Ta-mia Sansa: Első áldozat

Kéziratot olvasni önmagában erős élmény – rárétegződik az olvasás alap-gesztusaira a tudat: olyan történetet „élünk meg” mondatról mondatra, amely magában rejti a továbbformálódás hallatlanul izgalmas lehetőségét. A „formába öntés” folyamatában vizsgálva a szöveget óhatatlanul kritikusabb az olvasó, hiszen rá (is) nehezedik a befolyásolás lehetősége; felelősséggel kell olvasson, mivel minden hozzáfűzésének nagyobb súlya van – alkalmasint a megjegyzései hatással lehetnek az írás további menetére. Mert amíg kéziratról beszélünk, az elhelyezett vége-felirat ellenére sincs a megírás folyamata lezárva.

Elolvasom »

Mikszáth Kálmán: A gavallérok és más elbeszélések

Ha nincs ez az életműkiadás, talán soha nem veszem a kezembe újra a címadó elbeszélést. Klasszikusaink újrakiadásának egyik – tán a legfontosabb – értelme, hogy újraolvasásra provokálnak. Amilyen gazdagok vagyunk értékkel rogyásig töltött életművekben, és amilyen ütemben szülik a kortársak a papírra ákolt szót, tán eszembe se jut, hogy egyszer is megemlékezzek róla, milyen csodálatos ajándékot kaptam anno A gavalléroktól.

Elolvasom »

Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról

Vannak folyamatosan zárójelbe zárva írt könyveink. Olyanok, mint amikor a celeb nyilatkozik: feleannyira sem érdekes, mint amennyire kínos. Olyanok, mint a csillagválogató a kertévén, azért ülsz elé, hogy röhögj, borzadj, titkon örülj, hogy épp nem te csinálsz bohócot magadból, itt a fotel kényelmes sörös-nasis otthonszagában mintegy biztonságban – a dolog nem rólad szól. Vannak íróink, akik gátlástalan kíméletlenséggel tobzódnak a jelen-pocsolyában, és nem mellesleg az orrod alá dörgölik: dehogynem. Rólad is szól: a vállalhatatlan megszólalások, a zárójelbe kívánkozó személyeskedések világának mindannyian közös lakói vagyunk. A zárójel mindannyiunk körül ott vigyorog. És van, aki mindezt leírja nekünk – okulásul.

Elolvasom »

Térey János: Protokoll

Verslevél Térey Jánosnak

Elolvasom »

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

A tavalyi év egyik legnagyobb kortárs magyar irodalmi szenzációja volt A fekete zongora – annak ellenére, hogy nem rengette meg a sikerlistákat, és nem kapott díjesőt sem. Ellenben megmutatta, hogy létezik igényes magyar szórakoztató irodalom, és hogy van is helye a „lila” szépirodalomra és szórakoztató gagyira elkülönülő hazai könyvkiadásban. Hiánypótló mű volt, ami nem véletlenül vált az olvasók kedvencévé – nem csoda, hogy a legtöbben tűkön ülve várták a folytatást. Magam is közéjük tartozom, azonban ahogy ez a nagyon kedvelt könyvek esetében lenni szokott, egy cseppet azért tartottam attól, mit hoz a következő kötet. Nem is attól féltem, hogy Baráth Katalin nem tudja tartani a színvonalat – ahhoz ő elég alapos és tudatos írónak tűnik, hogy ezzel ne legyen baj –, inkább attól, hogy a sorozatokra sajnos többnyire jellemző módon túl nagyot akar majd markolni a folytatásban.

Elolvasom »

Dallos Sándor: A nap szerelmese - Aranyecset

Elolvasom »

Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz

A távoli jövő egy fantáziadús szegletében az emberiség kétfelé szakadt. Prentiest túlzsúfolt császárságában betegen nagyvárosi tömegnyomorban milliárdok éheznek, olyan férfitársadalomban, ahol a nők agymosás után, kopaszra borotválva, zsákruhába bújtatva puszta használati tárgyak. Bubastis gyéren lakott bolygóin nemi egyenjogúság van, béke - és tömény unalom; mert szinte „társadalmi gyermekkorban” tartja a lakóit az a néhány lonecat, akik elképesztő paranormális erejükkel a szomszéd birodalomóriás ellen védelmezik. Az egyensúly mindkét birodalomban ingatag: Prentiest császára haldoklik, kegyeltjei – esetleges utódai - démonian sötét figurák; Bubastis lakói pedig egyre nehezebben viselik el a gyámságot, a mítikus ködbe burkolódzó lonecatek uralmát. Más se kell, minthogy megjelenjen a próféciák Sötét Hórusza, a legszörnyszülöttebb mutáns, a halál igazi papnője, és világára engedje a benne felgyülemlett fájdalmat.

Elolvasom »

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Nagyon halk szavú könyv ez, szelíd szavú könyv. Pedig fájdalomig őszinte, nem kendőz, nem takar, a nemzedékek „fényképalbumát” kíméletlen kézzel lapozza. Ahol a nagyanyai bölcsesség elsimítaná a múltat, sebeket tagadna el, akár gyalázatot; ösztönös bölcsességgel érezve, mennyire ártalmas ajándék is a tudás, bizonyos dolgoké – ott sem áll meg hőse, kérdez szakadatlan, tanúkat faggat a számunkra nevezetlen elbeszélő, aki a könyvbe szerkesztett családfán is csak így szerepel: Én. Halk szavú, őszinte könyv Grecsó Krisztiáné, még ha nehéz is a szívnek olvasni ezeket a nehéz sorsokat. A telepi sorsot.

Elolvasom »

Máté Angi: Mamó

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a könyves bloggerek körében a tavalyi év legkedveltebb könyve Máté Angi kisregénye, a Mamó volt. Valahogy azt érzem, egész évben ettől volt hangos körülöttem a blog-és molyvilág: egymás után jöttek az ötcsillagos értékelések, méltató ajánlók, blogbejegyzések, aztán év végén a Bródy Sándor-díjjal még inkább a figyelem középpontjába került az írónő. Én meg csak vártam, és tologattam a könyvet magam előtt a virtuális polcaimon – féltem tőle.

Elolvasom »

Tormay Cécile füveskönyve (Hozdozom azt is, ami másoknak fáj)

A két világháború közti időszak legjelentősebb magyar nőírója, Tormay Cécile munkássága két markánsan elkülönülő részre osztható: az emberi esendőséget, szenvedélyeket és szerelmeket leheletszerű finomsággal megörökítő irodalmi művekre, és a Trianon utáni időszak sértett és elkötelezett politikai töltetű írásaira. Az utókor – miként oly’ sok művész esetében – nem tudta függetleníteni a kettőt egymástól, s a valóban szép és egyetemes érvényű regényeket is a feledés homályába burkolta. Megérdemelné az írónő, hogy politikai-vallási nézetektől függetlenül újra felfedezzék műveit, ám azt kell mondjam, a Hordozom azt is, ami másoknak fáj alcímet viselő „füveskönyv” ebben nem lesz a segítségére.

Elolvasom »

Lilian H. AgiVega: Második Atlantisz - A tízezer éves varázs

Nagyon nagy érdeklődéssel, de legalább ugyanekkora távolságtartással vettem kézbe ezt a regényt. Érdekelt, mert Nima olyan jót írt róla, mégis, az utóbbi évek ifjúsági fantasy-dömpingje annyi csalódást hozott magával, hogy lassan félek kézbe venni bármit, ami ebbe a műfajba tartozik. Ráadásul a könyv külalakja riasztóan gyerekes, és amit előzetesen a szerzőről tudtam, az sem győzött meg, inkább elriasztott – Lilian H. AgiVega évek óta ismert és világszerte népszerű (!) fanfiction-író. A fanfiction sajátos műfaj, vannak, akik nagyon profin csinálják, de bevallom, nagyon kevés olyan szerzőt ismerek, akik azután, hogy évekig mások világában „éltek”, képesek működő, önálló világot teremteni, valóban „saját” regényt írni. Persze vannak kiugró pozitív példák – most mindenkinek nyilván eszébe jut Görgey Etelka, azaz Raana Raas – de van számtalan elrettentő is, akik azt hiszik, csak azért, mert fanficet tudnak írni, ugyanazt eladhatják könyvben is.

Elolvasom »

Bartis Attila: A csöndet úgy

Forgatom a kezemben ezt a könyvet, egyszerre megilletődve és csalódva. Szövegeket vártam - persze, megint -, azt a felzaklató pontosságot, hogy ne mondjam, a megszokott bartisi szót szóba öltő ütemes kopogást a valóság rosszul szabott cselédszobaajtaján; ehelyett e kötetben a csendet úgy rakják körbe a képek, hogy támaszul nem áll mellettük a szavak szövete, enélkül kell bóklásznunk ebben a kötetben, minden indoklás nélkül, szabadon.

Elolvasom »

Vámos Miklós: A csillagok világa

Egyszer volt, hol nem volt, Tomi és Gabi, a két ötéves mentőlovag mentőállomásán csörög a telefon, s egy zaklatott, hatvan felé közeledő, egyébként sikeres író apuka kéri a lovagok segítségét, hogy könyörtelen gyorsasággal felnövő és tőle egyre inkább távolodó fiai figyelmét, szeretetét, gyerekes ragaszkodását, tündéri báját és utánozhatatlan gyerekhumorát megörökíthesse az utókornak. A lovagok válasza pofonegyszerű: írjon könyvet róluk. Valahogy így képzelem Vámos Miklóst a saját történetei közt, amint ikerfiai gyerekkorát megörökítő meséit papírra veti a hálás utókornak.

Elolvasom »

András László: Egy medvekutató feljegyzései

Minden alkalommal ha kinyitok egy könyvet, az első oldalon azt a nem tolakodóan, de megragadó; szinte azonnal képiesülő felütést keresem, amely első olvasmány-élményeimtől fogva a könyv valódi varázslata a számomra. Azt várom, hogy csoda történjen, ne olvashassam első oldalától kívülről és hidegen; minden alkalommal azt, hogy a könyv ne hagyja magát: hogy ne úszhassam meg az oda-adást. Hát kérem, most megkaptam!

Elolvasom »

Tormay Cécile: Emberek a kövek között

Az elmúlt száz esztendő történelmi viharainak köszönhetően szép számmal vannak olyan íróink, akik bár koruk nagyjai közé tartoztak, az utókor különböző politikai illetve világnézeti okokból igyekezett elfeledtetni őket. Közéjük tartozik a két világháború közti irodalom egyik legjelentősebb írónője, Tormay Cécile. A második világháború után feketelistára került írónő munkásságában valóban vannak erősen politikus hangvételű írások, ám legtöbb regénye – ahogy az Emberek a kövek között is – színtiszta szépirodalom. Ha bárkit bármilyen előítélet távol tartott eddig az írónőtől – bevallom, közéjük tartoztam – akkor most megnyugtathatom: ebben a kötetben egy szó, egy utalás nem esik sem politikáról, sem világnézetekről, a könyvben szereplő írások – egy kisregény és tizenegy novella – mindegyike gyönyörű, fájdalmas történet az emberi kapcsolatokról.

Elolvasom »

Baráth Katalin: A fekete zongora

Dávid Veron neve mára fogalommá vált az internetet gyakran böngésző magyar könyvrajongók körében. Tavaly bukkant fel először, egy csúnyácska, vékonyka, magánkiadásban megjelent könyv lapjain, amit lelkes olvasók küldözgettek egymásnak az ország egyik végéből a másikba, majd az a pár példány is elfogyott, és a szerencsés keveseken kívül, úgy tűnt, a nagy többségnek le kell mondania arról, hogy megismerje az ókanizsai könyvárus kisasszony kalandjait. Lett ugyan neki blogja, ahol maga írta történeteivel szórakoztatta rajongóit, ám a könyv mégis csak könyv, és mivel az írónő, Baráth Katalin jövendőbeli olvasói idegeit szem előtt tartva, a későbbi történetekben nem meséli el az Ókanizsán történteket, a kíváncsiság tovább burjánzott. Aztán jött a hír, hogy mindenki kedvenc krimikiadója, az Agave az idei Könyvhétre megjelenteti A fekete zongorát, méghozzá kibővített, átszerkesztett változatban, két novellával kiegészítve, és ami szintén nem utolsó szempont, tetszetős külsővel.

Elolvasom »

Baráth Katalin: A fekete zongora

Dávid Veron neve mára fogalommá vált az internetet gyakran böngésző magyar könyvrajongók körében. Tavaly bukkant fel először, egy csúnyácska, vékonyka, magánkiadásban megjelent könyv lapjain, amit lelkes olvasók küldözgettek egymásnak az ország egyik végéből a másikba, majd az a pár példány is elfogyott, és a szerencsés keveseken kívül, úgy tűnt, a nagy többségnek le kell mondania arról, hogy megismerje az ókanizsai könyvárus kisasszony kalandjait. Lett ugyan neki blogja, ahol maga írta történeteivel szórakoztatta rajongóit, ám a könyv mégis csak könyv, és mivel az írónő, Baráth Katalin jövendőbeli olvasói idegeit szem előtt tartva, a későbbi történetekben nem meséli el az Ókanizsán történteket, a kíváncsiság tovább burjánzott. Aztán jött a hír, hogy mindenki kedvenc krimikiadója, az Agave az idei Könyvhétre megjelenteti A fekete zongorát, méghozzá kibővített, átszerkesztett változatban, két novellával kiegészítve, és ami szintén nem utolsó szempont, tetszetős külsővel.

Elolvasom »

Ráth-Végh István: A könyv komédiája

Elolvasom »

Nolik Antal: A lefagyasztott hadsereg

Elolvasom »

Rejtő Jenő: A szőke ciklon

Tizenéves korom első felében rengeteg Rejtő-regényt olvastam, és van a szerzőnek jó néhány könyve, amelyeket azóta is szívesen újraolvasok egy-egy ráérős délutánon, amikor semmi megerőltetőhöz nem érzek kedvet. A Szőke ciklon az egyik kedvenc Rejtő-könyvem, s most ismét újraolvastam – még szerencse, hogy olyan az agyam, mint a szita, és pár év elteltével mindent úgy tudok olvasni, mintha akkor látnám először.

Elolvasom »

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

A legkegyetlenebb varázslat könyvben és filmen egyaránt. Elő se kell vennem, avagy meg se kell néznem újra; elég rágondolni, hogy szíventaposson. Hogy miért épp most jutott eszembe? Igazán soha nem felejtődött, kérdései nyitva vannak; elég, ha apróka „erkölcsi döntéshelyzetekbe” kerülök, és teljes fegyvezetével fojtogatni kezd. Eszembe jut, mert dilemmái lezáratlanok. Mert „nyitva maradt” bennem a könyv, lehunyt szemem előtt is pereg a film. Mert lehet hogy az életem kevés lesz meglelni az igaz választ; vagy csak én vagyok „kevés” szembenézni vele, hogy régesrégesrég válaszoltam én is Gyurica úr kérdésére: Tomóceuszkatatiti lennék-e, vagy Gyugyu.

Elolvasom »

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

A legkegyetlenebb varázslat könyvben és filmen egyaránt. Elő se kell vennem, avagy meg se kell néznem újra; elég rágondolni, hogy szíventaposson. Hogy miért épp most jutott eszembe? Igazán soha nem felejtődött, kérdései nyitva vannak; elég, ha apróka „erkölcsi döntéshelyzetekbe” kerülök, és teljes fegyvezetével fojtogatni kezd. Eszembe jut, mert dilemmái lezáratlanok. Mert „nyitva maradt” bennem a könyv, lehunyt szemem előtt is pereg a film. Mert lehet hogy az életem kevés lesz meglelni az igaz választ; vagy csak én vagyok „kevés” szembenézni vele, hogy régesrégesrég válaszoltam én is Gyurica úr kérdésére: Tomóceuszkatatiti lennék-e, vagy Gyugyu.

Elolvasom »

Böszörményi Gyula: Rémálom Könyvek

Képzeljünk el egy olyan alternatív világot, ahol az emberek tizenhat éves korukban magukba fogadnak egy démont, aki attól kezdve bennük él, irányítja az érzéseiket, átalakítja őket. Démont magunkba fogadni kötelező, de válogathatunk. Vannak különböző démontörzsek, lehet alkesz-, hernyó-, sargatanas- vagy asmo-démonunk, és még számtalan fajta. Mindnek megvan a maga „jó” tulajdonsága, de mind kér érte valamit cserébe. Az asmo démon például vásárlásmániát olt a lányokba, akik aztán plázákban élik le az életüket és hajszolják a pénzért megvehető szépséget, boldogságot. A lill démon igéző nőt csinál a legrondább lányból is, cserébe viszont élethosszig tartó szorongást ad. A sargatanas démon erőt ad, félelmetes kinézetet és izomhegyeket, de elszívja a fiúk agyát. A tizenévesek a démonoltás lázában égnek, a sztárok egy-egy démontörzset reklámoznak, ki-ki magába fogad próbaképp egy-két démont, aztán lecseréli, de a végleges választást senki nem kerülheti el.

Elolvasom »