Könyves blogok » olvasnivalo címke archívuma

olvasnivalo címke archívuma

---

Olive magazin

Tudom, hogy a gasztrobloggerek közül sokan olvassák, és használják a Good Food magazint. A BBC adja ki, két másik magazinnal, az Olive-val és az Easy Cook-kal együtt, közös honlapjuk is van. Én is sokáig vettem a Good Foodot, amikor csak tehettem, sőt egy évig előfizetője is voltam. Arra gondoltam, hogy írok pár dolgot az Olive-ról, hátha valakinek lesz kedve jobban megismerkedni vele. Az idén erre fizettem elő, abból a meggondolásból, hogy jó lesz a változatosság.

Elolvasom »

Olive magazin

Tudom, hogy a gasztrobloggerek közül sokan olvassák, és használják a Good Food magazint. A BBC adja ki, két másik magazinnal, az Olive-val és az Easy Cook-kal együtt, közös honlapjuk is van. Én is sokáig vettem a Good Foodot, amikor csak tehettem, sőt egy évig előfizetője is voltam. Arra gondoltam, hogy írok pár dolgot az Olive-ról, hátha valakinek lesz kedve jobban megismerkedni vele. Az idén erre fizettem elő, abból a meggondolásból, hogy jó lesz a változatosság.

Elolvasom »

Ljudmila Ulickaja: Imágó

Oroszország... Ide most egy Alekszandr Blok idézet kellene. Mondjuk az "Éjjel, patika, utca, lámpa" éppen ide illő. Főleg az a sor, hogy "és nem változik meg soha." Ulickaja könyve nagy körképben kívánja megmutatni, hogyan maradt változatlan az élet sokak számára Sztálin halála után. A szegények számára azért, mert éppen olyan szegények voltak, mint annak előtte, az entellektüelek számára pedig azért, mert a számukra értékes művészet, a zene, az irodalom és a festészet kívül állt a rendszer érdeklődésén. Számukra életforma lett a titkos kiadványok terjesztése, amely különös szövetségeket hozott létre. Lehetne ez a könyv az új szovjet nagyregény, az új Doktor Zsivágó, amely annyiszor feltűnik a regény lapjain hártyapapírra gépelve, aktatáskákban vándorolva egyik lakásból a másikba, asztal alatt vagy fáskamrában elrejtve. De nem lett.

Elolvasom »

Ljudmila Ulickaja: Imágó

Oroszország... Ide most egy Alekszandr Blok idézet kellene. Mondjuk az "Éjjel, patika, utca, lámpa" éppen ide illő. Főleg az a sor, hogy "és nem változik meg soha." Ulickaja könyve nagy körképben kívánja megmutatni, hogyan maradt változatlan az élet sokak számára Sztálin halála után. A szegények számára azért, mert éppen olyan szegények voltak, mint annak előtte, az entellektüelek számára pedig azért, mert a számukra értékes művészet, a zene, az irodalom és a festészet kívül állt a rendszer érdeklődésén. Számukra életforma lett a titkos kiadványok terjesztése, amely különös szövetségeket hozott létre. Lehetne ez a könyv az új szovjet nagyregény, az új Doktor Zsivágó, amely annyiszor feltűnik a regény lapjain hártyapapírra gépelve, aktatáskákban vándorolva egyik lakásból a másikba, asztal alatt vagy fáskamrában elrejtve. De nem lett.

Elolvasom »

Könyvek 2011. október

Elolvasom »

Könyvek 2011. október

Elolvasom »

Nyughatatlanok

Nagyon régen szerettem volna, ha magyar szerző ír egy ilyen könyvet, mint Szécsi Noémi. Így gondoltam kezdeni, de most hogy ezt leírtam, eszembe jutott, hogy lehet, számtalan ilyen könyv van, de én főleg angolul író szerzőket olvasok, eredetiben és fordításban, a magyarok közül pedig élvezettel kritizálok némelyeket (akiket nem is olvastam), konyhasós barátnőimmel együtt. Vagyis lehet, hogy nincs igazam ezzel a megállapítással.
Akkor módosítsuk úgy, hogy Szécsi Noémi: Nyughatatlanok című könyve éppen olyan, mint amilyennek én egy egy 2011-ben megjelent jó könyvet szeretnék. Vagyis
1. Van A-ból B-be tartó története
2. A nyelv, amelyet használ, megfelel a kornak, de a megírás idejének is
3. Szereplői egyéniségek, hús-vér figurák, jók-rosszak egyszerre
4. A cselekmény történelmi, kultúrtörténeti, társadalmi hátterét kellő mértékben megismerte a szerző
5. A fordulatokat megfelelő ritmusban adagolja az írónő, mindig többet enged tudni az olvasónak, de vannak olyan részletek, amelyeket nyitva hagy, és az olvasóra bízza őket
6. A könyv elolvasása után is ad elég gondolkozni valót
7. Mindezek írója magyar, nő és fiatal, aki nem hájpolja túl az írónőséget.

Elolvasom »

Nyughatatlanok

Nagyon régen szerettem volna, ha magyar szerző ír egy ilyen könyvet, mint Szécsi Noémi. Így gondoltam kezdeni, de most hogy ezt leírtam, eszembe jutott, hogy lehet, számtalan ilyen könyv van, de én főleg angolul író szerzőket olvasok, eredetiben és fordításban, a magyarok közül pedig élvezettel kritizálok némelyeket (akiket nem is olvastam), konyhasós barátnőimmel együtt. Vagyis lehet, hogy nincs igazam ezzel a megállapítással.
Akkor módosítsuk úgy, hogy Szécsi Noémi: Nyughatatlanok című könyve éppen olyan, mint amilyennek én egy egy 2011-ben megjelent jó könyvet szeretnék. Vagyis
1. Van A-ból B-be tartó története
2. A nyelv, amelyet használ, megfelel a kornak, de a megírás idejének is
3. Szereplői egyéniségek, hús-vér figurák, jók-rosszak egyszerre
4. A cselekmény történelmi, kultúrtörténeti, társadalmi hátterét kellő mértékben megismerte a szerző
5. A fordulatokat megfelelő ritmusban adagolja az írónő, mindig többet enged tudni az olvasónak, de vannak olyan részletek, amelyeket nyitva hagy, és az olvasóra bízza őket
6. A könyv elolvasása után is ad elég gondolkozni valót
7. Mindezek írója magyar, nő és fiatal, aki nem hájpolja túl az írónőséget.

Elolvasom »

Könyvek 2011. szeptember

Elolvasom »

Könyvek 2011. szeptember

Elolvasom »

Könyvek 2011. augusztus

Elolvasom »

Könyvek 2011. augusztus

Elolvasom »

Könyvek 2011. július

Elolvasom »

Az ember sárkányfogvetemény

Gasztrogyerek tagja lett egy könyvklubnak. Még mindig nem írtam a helyről, ami másfél hónapja izgatja a fantáziámat, de a könyvet sem bontottam még ki, amit ott kaptam ajándékba, mert annyira jól néz ki becsomagolva. Asszem kéthavonta olvasnak a könyvklubban egy könyvet, azután megbeszélik közösen. A következő könyvet kölcsön kaptam már az összejövetel előtt, nem véletlenül.

Elolvasom »

Könyvek 2011. június

Elolvasom »

Assia Wevill

Sylvia Plathot és Sylvia Plathról olvasok, innen egy lépés Ted Hughes, és azok a személyek, akik mindkettőjük életében jelen voltak. Köztük az enigmatikus Assia Wevill, aki elszerette Ted Hughest Plathtól, majd amikor a kapcsolatuk zsákutcába jutott, ő is megölte magát, lemásolva Plath módszerét, azzal a tragikus különbséggel, hogy ő az alvó kislányát is odafektette a gáztűzhely sütője elé.

Elolvasom »

Könyvek 2011. május

Elolvasom »

Könyvek 2011. Április

Elolvasom »

A babér napja_phzs

A magyar ugaron a költők elsősorban váteszek voltak mindig, látnokok, akik megmondták melyik irányba induljon el a választott nép a pusztában. Ez így talán sarkítás, de a költészettől ma is azt várjuk, hogy megmondja a tutit élet-halál kérdésekben. Többnyire meg is teszi, ha különböző formában is. Az ötvenes években egészen konkrétan kellett egy személy vagy aktuális ügy, amely mellé a költő odaállt. A sci-fi műfaj magyarországi meghonosítója nem véletlenül szólította fel a parasztokkal és munkásokkal együtt a művészeket is:

Elolvasom »

Költészet napja a Konyhasónaplón, avagy a Babér napja

Poéta lész az én nevem; / S babért fejemre fonnak, / Miként Anakreonnak.” (Csokonai Vitéz Mihály)

Elolvasom »

Karin Fossum: Indiai feleség

A Scolar kiadó volt olyan kedves, és könyvekkel támogatta a Konyhasónaplót karácsony előtt. Nekem jutott a címben szereplő könyv, amelynek a címoldalán kis címke hirdeti: Minden idők legjobb norvég krimije-2009. Ezzel a felütéssel vágtam neki az olvasásnak. A könyvben megvan a krimi minden kelléke: gyilkosság, gyanúsítottak, felügyelő és nyomozás. A könyv 350 oldal körül van, a karácsonyi szünetben egy nap alatt kivégezhető. Utána jöhet a hosszú filozofálgatás (karácsonytól márciusig), hogy akkor ez most mi? Mert kriminek felejthető, vagy inkább hiteltelen, legalábbis bennem erős kétségeket hagyott a bizonyítás módja és a megoldás. Ráadásul azt mondja a fülszöveg, hogy ez egy sorozat, és több rész is van belőle, amiket a felügyelő személye köt össze.

Elolvasom »

Könyvek 2011. március

Elolvasom »

Doris Lessing: Under My Skin

Doris Lessing önéletrajza a turkálóban akadt a kezembe. Ez életének első harminc évét írja le, afrikai gyermek és fiatalkorát. Az első száz oldalon ugyanazt az idegenséget éreztem, mint mikor évekkel ezelőtt a első regényét, A fű dalol-t olvastam. Annyira idegen volt a táj, az életorma, a szereplők. Doris Lessing angol szülőktől született Perzsiában. Apja fél lábát elvesztette az első világháborúban, és a hosszú kezelés alatt közel került az egyik ápolónőhöz, akinek a vőlegénye meghalt. Tayler kapitány gazdálkodni szeretett volna, Kermanshahban banki alkalmazottként gyűjtött tőkét ahhoz, hogy ezer hektár bozótost vásárolhasson Dél-Rhodesiában, a mai Zimbabweban. A különösen kemény vidéken az élet különbözik az európaitól. Ez az az idegenség, amivel nehéz megbarátkozni. A könyv azonban igazából Lessing lelki épüléséről szól. Egy olyan világban, ahol a lányoknak nem volt semmilyen lehetőségük az iskolázásra 14 éves koruk után, és a házasság az elkerülhetetlen kategóriába tartozott, különös keménységre, eltökéltségre és tehetségre volt szükség hogy valaki kiharcolja a saját karriert.

Elolvasom »

Könyvek 2011. február

Elolvasom »

Könyves kérdéses

A Konyhasónaplón forog ez a körkérdés. Szerintem itt is lehet közönsége.

Elolvasom »

Könyvek 2011. január

Elolvasom »

Könyvek 2010. december

Elolvasom »

Miért a végét nem lelő idő? (Audrey Niffenegger: Her Fearful Symmetry / A Highgate temető ikrei)

Előrebocsájtom, hogy a könyv felbosszantott, tehát a véleményem különbözni fog a fősodorétól. Ezen kívül bőségesen fogok spoilerezni belőle. Tehát aki Niffenegger könyvét ezután szeretné elolvasni, az itt hagyja abba.

Elolvasom »

Könyvek 2010. november

Elolvasom »

Könyvek 2010. október

Elolvasom »