Könyves blogok » scolar címke archívuma

scolar címke archívuma

---

Linn Ullmann:Stella zuhan

Elolvasom »

Linn Ullmann - Áldott gyermek

Erika, Laura és Molly - féltestvérek, három anyától és egy apától. Az anyák már rég meghaltak, de az apa, Isac, még mindig él, már 89 éves. Erika útnak indul a legnagyobb hóban, hogy meglátogassa még egyszer utoljára apját, és testvérei is szépen elindulnak utána. És az úton, amint apjukhoz közelednek, Hammersőbe, bepillanthatunk a három testvér lelkébe, gondolataiba, gyermekkorába, egymáshoz és apjukhoz fűződő viszonyába.

Elolvasom »

Pinceodúba zárva

Ülve a könyv mellett, a gép előtt azon gondolkodom, hogy sajnáljam-e Nataschát, vagy tiszteljem. Azt hiszem a sajnálatból már kitelt neki, és ki is fog, így én inkább a másodikat választom. Olyan könnyű mások felett ítélkezni, olyan könnyen mondunk ki szavakat, hogy így kéne, vagy úgy, hogy a társadalomnak igenis van egy elvárása, miként kell vélekedni a dolgokról, de amint szembeszállsz vele, máris ellenséggé válsz. Mert nem álltál be a sorba, és ezt mégis hogyan merészelted? Pedig, ha jobban belegondolunk, pont ez mentette meg ennek a lánynak az életét.

Elolvasom »

Karin Fossum - Indiai feleség

Gunder Jomann, egy álmos kis norvég falu, Elvestad idősödő lakója, aki így hatvanon túl kapja magát, és elmegy feleséget keresni Indiába. Alig két heti tartózkodása alatt talál is magának egy nőt, aki kicsit fiatalabb, mint ő, és összeházasodnak. Gunder hazatér Elvestadba, a nő, Poona pedig előbb elintéz mindent, ami az utazáshoz kell, és később megy utána. Elérkezik a várva várt nap, amikor Gundernek fogadnia kellene a reptéren feleségét, de húga karambolja miatt nem tud elé kimenni, ezért megkéri a helyi taxist, hogy hozza el helyette. A taxis nem találkozott a nővel, úgy gondolja, talán elkerülték egymást, de aztán előkerül egy felismerhetetlenségig szétvert arcú külföldi nő holtteste, és Sejernek ismét dolga akad.

Elolvasom »

Karin Fossum - Ne nézz vissza

Fossum már az előző könyvében megkedveltette magát velem, és ebben a kötetben sem kellett csalódnom. Sejer felügyelő egy gyilkosság ügyében nyomoz, megölnek egy 15 éves diáklányt, akinek a holttestére mintegy mellékesen bukkannak csak, egy elveszett kislány megtalálása után. A bűntény felderítése során számos emberhez eljut, és ez remek alkalom arra, hogy megismerjük a városkát, az itt élő embereket, és apró titkok, sötét dolgok jussanak a tudomásunkra. De a krimivonallal szinte egyenrangúként itt is jelen van a tökéletes jellemábrázolás, ami Fossumnak nagyon erős oldala. Olyan színes szereplőket alkotott, mintha élő emberekről mintázta volna őket. Ami nekem ebben a részben különösen tetszett, hogy Sejer felügyelő és társa, a nyomozói munkával együtt, sokkal inkább előtérbe kerültek. Mentek, kérdezgettek, kombináltak, és így ennek a történetnek már több köze lett a krimihez, mint a lélekelemzéshez, amit nem igazán bánok. Az előző könyve nagyon távol állt tőlem, talán mert senkit nem tudtam kedvelni, Sejer meg, aki egyébként tök jó fej, alig szerepelt benne valamit. Itt voltak kedvelhető szereplők, és sok érdekes ember, a bűntett kegyetlensége ellenére sem volt benne annyi beteg lélek és szellem, mint az előzőben. Nekem jobban bejött ez a könyv, mint az előző.

Elolvasom »

Karin Fossum: Indiai feleség

Elolvasom »

Wolf Haas - Halottak feltámadása

Olvasás közben szemem-szám eltátottam, mert én még így megírt könyvet nem olvastam. Nagyon vicces a stílus (bár undergroundban kiműveltek biztosan más jelzővel illetnék), és jókat vidultam a megfogalmazáson. Kábé mintha egy kocsmában összefutottam volna egy vadidegennel, aki lazán és csípőből elmeséli nekem Brenner egyik ügyét, amikor a sífelvonón találtak két hóval belepett hullát, és nehezen jutottak az üggyel dűlőre. De aztán jött Brenner, és megoldotta, bár kellett hozzá neki egy kis idő. De közben narrátorunk beszél össze-vissza mindenféléről, a gyilkosságról szinte csak mellékesen. Annyira mellékesen, hogy amikor a gyilokra terelődik a szó véletlenül, felkapjuk a fejünket, hogy 'úristen, mik vannak', aztán kalandozunk tovább. Olvasás közben ez elég megtévesztő, mert a sok locsifecsi közepette nem győztem fejben tartani az apró kis infókat, amikből aztán a végén összeállt a kép. Egészen jó szórakozás volt, még akkor is, ha nem azt várom egy krimitől, amit nyújtott, de ha az ember túljut az első megütközésen, tényleg nagyon kellemes perceket szerez. Szinte szó szerint, mert néhány óra alatt kivégezhető, annyira rövid könyvecske. Azt nem tudom, hogy akarok-e még Haastól könyvet olvasni, mert ez a fajta stílus tőlem nagy türelmet igényel, de mivel most jó időben talált meg, még lehet rá esély.

Elolvasom »

Sofi Oksanen: Tisztogatás

Elolvasom »

Idegen testünk, ismerős bűneink - Sofi Oksanen: Tisztogatás

Dőreség lenne azt hinni, hogy 15-20 évvel a kelet-európai kommunista rendszerek bukása után egyre nehezebb újszerű mondanivalóval előállni egy kommunista rezsim díszletei között játszódó történetben, bár a finn-észt Sofi Oksanen a nyitott szemmel járó olvasónak a magyar történelem ismeretében nem is mondhat semmi túlzottan felkavarót. A Tisztogatás díszletei mögé tekintve azonban egy nagyszerű regényt és időtlen emberi történeteket pillanthatunk meg, amelyek viszont igencsak nyugtalanító igazságokra mutatnak.

Elolvasom »

Karin Fossum - Az ördög tartja a gyertyát

Sejer felügyelő történetei, annyi különbséggel, hogy a felügyelőnek nem jut túl nagy szerep, sajnos. Krimi, másfajta szemszögből, ahol nem a nyomozás a lényeg, a bizonyítékok aprólékos összegyűjtögetése, a tettes, esetleg az áldozat megtalálása. Nincs jelentősége Sejer felügyelőnek, alig találkozunk vele, amikor igen, akkor viszont tapasztalhatjuk, hogy igen karizmatikus nyomozó. Bárki a szemébe néz, az kételkedni kezd mindenben, még abban is, ami igaz. De ez a könyv nem róla szól, hanem a bűnről, a bűnösökről, a gondolataikról, a viselkedésükről, az érzéseikről, az életükről. Bűnösök vannak és áldozatok, és néha csak egy apróságok múlik, egy jelentéktelennek tűnő döntésen, hogy a bűnös bűnözni fog-e, és az áldozatból nem lesz-e még nagyobb áldozat, mint alapvetően lenne, esetleg a szerepek felcserélődnek. mert az élet ilyen, a félelem néha érdekes dolgokra sarkall. Lehetőségeket látunk, többféle utat, amin ezek az emberek elindulhattak volna, de ezeket az utakat csak mi látjuk, innen, kintről, az ő gyötrődésüktől mentesen, ők ezt nem látják. Pörögnek a saját kis fájdalmaik, vélt vagy valós sérelmeik körül, és bűnbakot keresnek. Egész végig, amíg olvastam, egyetlen, a könyv hangulatához egyáltalán nem illő mondat keringett a fejemben: ilyen az, amikor a fagyi visszanyal. Amikor két fiatal vagánysága, akik nem tudnak magukkal semmi értelmeset kezdeni, elindít egy lavinát, és megtörténik velük is az, amit ők másokkal tettek. Hogy a büntetés nem áll arányban az elkövetett bűnökkel? Biztos ez? És emellett a másik kérdés, ami ott motoszkált: joga van ezt tenni bárkinek is? Elég indok erre a másik bűnössége? Miért történhetett meg mindez? Gyávaság, következményektől való félelem, frusztráció, bosszú az egész életért, vagy csak egyszerűen vannak emberek, akik a bűnre vannak determinálva? Andreas, Zipp, vagy akárcsak Irma Funder tanult ebből az egészből valamit? Érdekes kérdések, bár a válaszok inkább csak ennek a történetnek a szereplőire lennének igazak.

Elolvasom »

Sofi Oksanen - Tisztogatás

A Tisztogatás eredetileg színpadra íródott, a drámából csak a hatalmas siker után lett regény, ami még nagyobb sikert hozott a finn írónőnek. A könyv Észtország múltjáról és jelenéről szól egy család életén keresztül, a rendszerváltásról, az oroszokról, a németekről, és még valamiről: az emberi méltóságról, és azokról a helyzetekről, ami egy pillanat alatt megfoszthat tőle bárkit.

Elolvasom »

Hipernaiv

Sosem voltam még huszonöt éves, de hiszem, hogy végtelenül zavarba ejtő élmény lehet. Tudniillik, alapvetően akárhány évesnek lenni meglehetősen zavarba ejtő élmény, a huszonöt éppen csak azért különös, mert Erlend Loe főhőse éppen annyi idős, amikor mindenféle dolgok történnek vele.

Elolvasom »