Nők blogrovat » A humor a férfiak privilégiuma?

Ez volt az első, amit elolvastam itt, mert már régóta rágódom én is a kérdésen. Hirtelen nem is tudom, valódi piszkozatban, vagy csak a fejemben volt egy "A humor férfigén?" című posztkezdeményem...
Lehet, hogy csak én vagyok rossz közegben, de sokal több humoros férfit ismerek, mint nőt (nemcsak a humoristák körében); ezért is gondolkodtam el azon, amit egyszer valahol olvastam/hallottam, hogy ez valami genetikai adottság is. Persze lehet, hogy ez hülyeség, és csak vicc volt (de én nem értem a viccet, hisz nő vagyok)...
Amúgy még azt szerettem volna hozzáfűzni, hogy a humor szerintem nemcsak azt jelenti, hogy valaki képes vicceseket mondani, szellemesen fogalmazni, csattanóval visszavágni, hanem azt is, hogy az ember érti a mások vicceit. Lehet, hogy mivel a humorizálás gyakran egyben ironizálás is, vagy gúny, ezt a nők kevésbé veszik jó néven, és ezért nem is akarják érteni?

a humorérzékhez lehet, hogy iq kell..

Ezen régóta tűnődöm én is, mert nők ritkán szoktak olyasmivel előállni, ami szerintem is vicces. Ezt annak gondoltam, hogy egyrészt más a szocializációjuk, így nem az ő feladatuk a kreatív viccesség, másrészt akár biológiai okokból is előfordulhat, hogy az eltérő evolúciós motivációk miatt olyasmit tart viccesnek az ő agyuk, amit én nem, és fordítva.

Nagyon jó írás, nagyon jó kutatás!:)
Én is kevés humoros nőt ismerek sajnos, én viszont magamat annak tartom (egoista, EGOISTA). De szerintem életemben kb. 2 viccet, ha meséltem, mert az nem megy, azt meghagyom a pasiknak. Viszont a helyzetkomikumokban jó vagyok, pont amit írsz is!:)
És igen, IQ kérdése is.

ha a humorról írunk, akkor azt csak is komolyan.
Én szeretem a férfihumort: vagyis azt, ami a nőknek nem vicces, mert leszarják. És szeretem ugyanígy azt is, ami mindenkinek vicces.
Alapvetően a humorról, viccről nincsen lefektetett megegyezés. A humorhoz való jogot, meg egy közhelynek tartom, mert mi az, hogy valakinek joga van a humorhoz vagy éppen nincs. NEM és további kérdés: mert mi?
Közhely az egész.
Kb: humor az, ha rajtad kívül LEGALÁBB egy embernek mosolyra görbül a szája.
Ne hasogassunk szőrszálakat a mosolygás, esetleg nevetés felett. Vagyis: van ennek pszichológiája, de itt most nem erről van szó.

Lehet hogy számszerűen több a vicces pasi, de nekem pont egy nő ismerősöm van, aki olyan szinten szórja magából a poénokat, az ironikus megjegyzéseket, a spontán szóvicceket és olyan jól reagál bizonyos helyzetekben, hogy fél óra alatt megfájdul a hasam a nevetéstől. :)

Na igen, és ennek meg már amit a végén írsz szerintem nincs olyan célja hogy uralja vagy befolyásolja a többieket, vagy hogy domináns szerephez juttassa az illetőt. Egyszerűen csak kellemesebbé teszi a légkört önmaga és mások számára is.

ÉLETEMBEN NEM HALLOTTAM EKKORA BAROMSÁGOT!! :)
Az, hogy valaki vicceket mesél meg humoros történetekkel próbál meg másokat szórakoztatni, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az megy is neki - akár férfi, akár nő.
A humor egyrészt nem egyenlő a viccelődéssel, másrészt nem agresszió, nem mások irányításának az eszköze (persze az is lehet, ha valami szimplán bunkó, de a mások kárára elkövetett viccelődést inkább alázásnak hívják), hanem egy alternatív nézőpont, egy másfajta, ironikus látása a világnak meg a körülöttünk lévő dolgoknak. Ez nemtől független.
Mellesleg le vagyok akadva, hogy egy női alblogban (vagy minek nevezzem) képesek vagytok azt állítani, hogy a humor a férfiak privilégiuma (mégha kérdőjel is van a végén, ez nekem kijelentésnek tűnik). Ez szomorú.

A "baromságot" az adott tanulmánynak címkéztem.

Nahát, ezen így még nem gondolkodtam el, pedig nekem milyen jó a humorom. :-)
Na jó, de komolyan, gofrival értek egyet, ez a tanulmány hatalmas baromság. Méghogy a humor a magasabb pozícióban lévők privilégiuma, meg a manipulálás eszköze, meg hogy a nőknek nem lenne humora. Szerintem inkább csak arról van szó, amit valaki itt fentebb említett, a jó humorhoz intelligencia szükséges.
Nekem szerencsém van, mert több humoros nőt is ismerek. Igaz, mind mérnökök, egyikük saját bevallása szerint motoros magazinokat olvas a WC-n, amiről én mindig azt gondoltam, az férfiak privilégiuma.

Elég tág fogalomkör kapcsolódik a humor kifejezéshez - eltekintve eredeti jelentésétől. A maró gúny, az önirónia szélsőséges formái csak látszólag humorosak, s gyakran a viccelődés egyféle verbális verekedés.
A felnőttek gyerekekkel való viccelődése is sokszor az én vagyok a nyerő kategóriába tartozik. Nem lehet humoros az, ami olyan viszonyt alakít ki, melyben a humorizáló fél önmagát egy másik ember fölé helyezi.
Szerintem nem csak az IQ hanem az EQ is megszabja, hogy milyen humora van az egyes embereknek.

A humorhoz kell az intelligencia, és a 2. után, ha nem teodora írja, megijedtem volna, merre fog elkanyarodni ez az egész. A humor és a viccmesélési képesség két külön dolog, megvannak egymás nélkül a tapasztalatom szerint. Az alá- és fölérendeltségi viszonyban pedig a főnök viccén (általában) illik nevetni, ezt tapasztalhatta már mindenki. De: "a főnök ne viccoljon", idézem egy kollégám életbölcsességet tükröző bon-mot-ját, ennek betartásához kell a főnök részéről az IQ és EQ egyaránt.
Ugyanez igaz a gyerek-felnőtt relációra is. Ki ne emlékezne a leereszkedő rokonra, aki beugratott mindenféle hülyeségbe három-öt évesen, hogy mindenki rajtad nevessen? Miközben a másiknak az ölébe ültél, és jókat nevettetek.