Nők blogrovat » A nő, aki a férfit megtámasztja

A nő, aki a férfit megtámasztja - és fordítva

Pár napja egy vezető tévécsatornán vita folyt a feminizmusról. A vitáról, mint olyanról nem sokat tudok mondani, mert a műsor kb. utolsó 10 percét láttam csak. Ellenben volt valami, ami nagyon megragadta a figyelmemet. Vagyis valaki. Koncz Gábor ült az egyik székben, és egy kissé erőltetett humorral próbált a feminizmus ellen érvelni. A "valószínűleg megkeseredett, elvált hölgyek" és hasonló szófordulatokat tapssal és nevetéssel jutalmazta a közönség. (Nem, nem a művészete ellen vagyok, le a kalappal előtte - óh, abban A névtelen várban szerettünk bele mind...)

Különösebben nem figyeltem az ő szavaira, mert egy értelmes, határozott újságírónő döngölte földbe pár mondatával a műsor összes résztvevőjét; azonban Koncz utolsó hozzászólása kissé ledöbbentett. Ennek lényege valahogy úgy hangzott, hogy a férfiak hajlamosak estére elfáradni, összetörni, és ekkor jól jönne a Nő, aki egy stabil oszlopként megtámasztaná fáradt gerincüket. A műsorvezetőnő feltette az itt felmerülő kérdést, hogy "és a nőket ki támasztja meg?", de efölött a többiek könnyedén tovasiklottak.

Támasztjuk a gerincet. Sok nőt látok most magam előtt, akik teljes erejükből gerinceket támogatnak. Gerinc- és feladat-erdőket támogat a nő.
A férjüket kedvességgel, biztatással, szépséggel, megértéssel.
A gyerekeit játékkal, tanítással, odafigyeléssel.
A férjük barátait és üzlettársait, akiket vendégül lát vacsorára.
A konyhát, mert egy nő tudjon főzni.
A hálószobát ránctalanítókrémmel és szexi fehérneművel, mert egy nő maradjon fiatal és szép.
No meg az a napi x óra munka. Mellékesen.
Jahh, és saját magukat is mindeközben, mert tudják, hogy bírni kell.

A férfiak, akik abban a szellemben nőttek fel, hogy a férfi előrébb való a nőnél, nehezen nyitják ki a szemüket a női élet problémáira. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy nem kevés a kivétel, aki a nőket támogatja - és olyan is van, aki még a saját berögződésein is képes változtatni... ha szeret.

Néha eszembe jut a tradicionális, konzervatív családban felnőtt apám, aki életében nem porszívózott vagy mosogatott. Náluk az anya otthon volt, házimunkát végzett és gyereket nevelt, és az apa dolgozott, és a gyereket maximum verte.

Az apámnak egy munkahely elvesztése kellett (túl az ötvenen!), hogy kinyíljon a szeme, és észrevegye a mellette folyó női életet. Amint az élete üressé vált egy rövid időre munka terén, képes volt meglátni, hogy a felesége, aki közben a fent említett tevékenységeket is ellátta, pontosan ugyanannyit dolgozik, mint ő! Sőt, adott helyzetben már ugye többet is. Apró dolgokban kezdte segíteni a feleségét. Egy-egy reggeli kávéval, és fuvarral a munkahelyre. Néha főzéssel, és más dolgokkal.

És fokozatosan, az ő maga férfias módján feministává vált. Csak azért, mert szerette és kész.

Neked mi a véleményed?

Hozzászólók (23)

Hibrid Csiga (2010. február 10. 8:14)

Koncz Gábor elvált ember, ez valószínűleg nem véletlen. Én sosem értettem, hogy akarhat valaki olyan nővel élni, akit nem tekint magával egyenlőnek, ma már szerintem nem kielégítő magyarázat, hogy ezt tanulta el a szüleitől.

Jutka (2010. február 10. 8:15)

Mindketten dolgozunk, de munka után még rám vár a házimunka. Később érek haza, mint ő, de neki nincs ideje kicsit kipofásítani a lakást. Ellenben a szememre veti, ha valami nincs a helyén. Emiatt úgy érzem, én csak bejárónőnek kellek a kapcsolatba. Szívesebben csinálnám a házimunkát, ha az élet többi területén a tenyerén hordozna, vagy legalább egy mosollyal kifejezné a háláját.

Hibrid Csiga (2010. február 10. 8:51)

Jutka - És ezt már mondtad neki is? Ha igen, mit reagált?

basztard (2010. február 10. 9:30)

Szeretném, ha egyszer kiderülne, hogy ok nélkül köpködnek a feministákra. Egyoldalú, rosszindulatú, sekély írás, ami randa manipulatív is.
Csak azt remélem, hogy vagy magányos, és keserű, aki ilyet ír, vagy, hogy fizetett hirdetést kellett összehazudnia.

A férfiak nézőpontját kifejtsem?

teodora (2010. február 10. 9:52)

erről a konzervatív hozzáállásról Magyaro-n épp volt egy cikk a minap az indexen href.hu/x/bgmg

lena (2010. február 10. 10:59)

ez a koncz máskor is mondott már ilyen hülyeséget, vagy ugyan azt a műsort láttam. azt hiszem a baló juli is szerepelt. gyorsan kikapcsoltam, mert ezektől mindig olyan negatív leszek, és hajlamos vagyok azt képzelni, hogy sok férfi gondolkodik hasonlóan, a dinoszauruszok köztünk élnek.

Mamzel (2010. február 10. 11:09)

A nők többsége anyának született. Egy Marie Curie-nek pedig sosem volt szüksége ideológiára.

Egy olyan nő, aki az önszántából választott párkapcsolatában nem képes a számára kényelmes státuszt megteremteni, szerintetek megérdemli azt a szabadságot, ami ennél jóval nagyobb kihívásokkal és erőfeszítésekkel jár?

automaton_aliza (2010. február 10. 12:14)

Mamzel: a szabadság nem jár erőfeszítésekkel. :) Attól még hogy nincs egy férfi az oldaladon, teljes életet élhetsz. Sőt egy szociálpszichológiai tanulmányban (ha kell meg is keresem mi a címe) azt is olvastam már, hogy az egyedülálló nők összességében sokkal boldogabbak és elégedettebbek az életükkel, mint akik házasok és úgy szenvednek szupernő szindrómában, vagy pedig aláfekszenek a "jól bevált asszonyszerepeknek" a jóindulatú szexizmus értelmében. Az pedig félreértés, hogy a Marie Curie-knek nem volt szüksége ideológiákra. Eléggé megszenvedett ő az előítéletektől, amikor a nők agyának kisebbségére és egyéb evolucionista magyarázatokra hivatkozva a férfi professzorok nem akartak neki állást adni a krakkói egyetemen.

Mamzel (2010. február 10. 12:24)

Mégsem kellett neki feminizmusra, elnyomó férfiakra és megkövesedett társadalmi beidegződésekre hivatkoznia ahhoz, hogy újra és újra megpróbálkozzon elhelyezkedni az egyetemen. Szóval hogy is volt az a szabadság meg hogy nem jár erőfeszítéssel?

lena (2010. február 10. 12:41)

a feminizmus pont ez, mamzel, kollektív erőfeszítés
nem értem, hogy miért kellene mindenkinek egyenként küzdeni

Mamzel (2010. február 10. 13:07)

Lena, nem értelek. Mit akarsz mondani?

lena (2010. február 10. 13:34)

ha jól értettem, azt mondod, hogy mindenki meccselje le otthon, magának a saját szabadságát, és hogy ez erőfeszítéssel jár, és ha valaki nem hajlandó erre az erőfeszítésre, akkor meg sem érdemli, hogy jobb élete legyen
és hogy így nincs szükség ideológiára

erre mondtam, hogy az erőfeszítés lehet közös, a közös erőfeszítés pedig elvezet az ideológiához

blanka (2010. február 10. 14:16)

fejtsd ki, basztard

Mamzel (2010. február 10. 14:20)

Nem egészen.
Én azt mondom, rögös az út a Maslow-piramis csúcsára, és idefent sem könnyebb.

Az ideológia nagyon szép dolog.
Nekem is van.
Az a lényege, hogy nem felesleges dolgokon pörgök ("mocskos férfiak, mind csak azt akarják" vagy "nem hagynak kibontakozni, szemét, kizsákmányoló kapitalizmus"), hanem kihasználva azok gyenge pontjait (szexre, kényelemre való igény; üzleti alapokra helyezett tudás) elérem a céljaimat.

Nem túl népszerű ideológia, belátom. Sokkal kevesebb önsajnálatot és nyafogást, és sokkal több tetterőt és kitartást kíván, mint a világot okolni a saját pancserségünk miatt.

Mármint közös erőfeszítés a férfiakkal, a nők jogaiért?

blanka (2010. február 10. 14:29)

köszi az ajánlott cikket teodora, tényleg érdemes elolvasni.

lena (2010. február 10. 14:43)

mondjuk mindenkivel, aki szerint nem kellene kevesebb fizetést kapni egy nőnek ugyanazért a munkáért (például. a poszttól ez már kicsit messze van). szerintem ez egyáltalán nem a feleslegesen pörgés kategória. és persze ezért is tenni kell, de vállalatok szemléletét nem lehet egyéni akciókkal meg ügyeskedéssel megváltoztatni.

a mocskos férfiak hisztire szeretik azt mondani, hogy az a feminizmus, az kb olyan, mintha a gimis menzára mondanák, h az a szakácsművészet.

blanka (2010. február 10. 14:46)

Ha azt veszem alapul, hogy a feminizmus nem szól másról, mint hogy a nő is ember, akkor akár ez is egy feminista hozzáállás.

Mamzel (2010. február 10. 15:12)

Lena: Egy nő annyit ér, amennyiért adja magát.
Végtelenül egyszerű: olyan vállalatot kell kitüntetni zseniális képességeinkkel, amelyik megfelel az elvárásainknak. Ehhez pedig főként nem ügyeskedni, hanem zseniálisnak kell lenni.
Jó hírem van: utóbbi nem a vállalatok szexista szemléletén, hanem kizárólag saját magunkon múlik. Sőt, a szakértelmet kifejezetten szeretik megfizetni a vállalatok, mert meg akarják tartani a jó erőforrásokat.

Blanka: Igen, Afrikában ez a feminista hozzáállás. Ott még progresszív kampányokat indítanak azért, hogy a férfiak ne szűz lányok megerőszakolásával akarják orvosolni az aids betegséget, ahogy a legenda tartja.

pi (2010. február 10. 16:42)

Mamzel: a Maslow-piramis csúcsával az a gond, hogy honnan tudod, hogy önmagad valósítod meg, s nem csupán egy valamikor régen rögzült neuronális kör ismétlődése, melyet nem te rögzítettél magadban, hanem rögzítettek benned? S nem csupán arról szól az önmegvalósítás, hogy olyan környezetet és kapcsolatokat keresel, amelyben az a rögzült neuronális kör ismétlődni tud?

Skarb1973 (2010. február 10. 16:53)

Hát én bizony megpróbáltam..támogatni,kedvesnek lenni,mert a nap végére elfárad..ó szegény férfiak:) Lehet,hogy a keserűség beszél belőlem de a legtöbb magánál tovább nem lát.Egyszerűen képtelen rá..genetikailag így vannak kódolva..A támogatást pedig nem,hogy észrevennék,hanem egyszerűen természetesnek veszik.Ha pedig egyszer a nő kitálal,új tartóoszlopokat keresnek.Én személy szerint többé nem vagyok hajlandó óriásbébiket terelgetni..:-)Akinek ugye nem inge..:-)

lena (2010. február 10. 17:22)

ez tökjó lenne mamzel, de az emberek nagy része nem mariküri meg nem zseniális. a legtöbb munkához pedig nem kell különleges szaktudás. ettől függetlenül megérdemli mindenki az azonos esélyeket.

Mamzel (2010. február 10. 19:04)

Pi: Ez nem a Maslow-piramis gondja, hanem a tiéd.

Lena: A képességek fejleszthetőek. Aki ezt tagadja, az érje be azokkal az esélyekkel, amit a gép dobott neki.
Viszonylag ritkán hallani manikűrösöket, óvónőket és árufeltöltőket a sovinizmusról panaszkodni. A zsenik és marikürik újítják meg és teremtik azt a világot, amit a manikürös, az óvónő és az árufeltöltő fenntart. Egyik sem hasztalan, és mind a kettőre szükség van a társadalomban.

hedgie (2010. február 10. 22:03)

Én nem vagyok emancipunci, de született háziasszony sem, és szándékomban sem áll annak lenni. Azt sem gondolom, hogy minden férfi figyelmetlen disznó lenne, ez olyan, mintha azt mondanám, minden labda pöttyös, ami akárhogy is nézzük, távolról sem igaz.
Azt viszont gondolom, hogy a nők kevésbé képesek az érzelmeiken felülemelkedni, meg felkötni a gatyát és harcolni mondjuk egy pozícióért.
A felméréseken résztvevő szinglik már csak azért is ráhazudnak egy lapáttal a lelki, fizikai jólétükre, nehogy már rosszul álljon nekik a mérleg, már pedig az, hogy az ember társas lény, bőven bizonyított. Kényelmesnek persze állati kényelmes az egyedüllét, ez más lapra tartozik.
Ami a nő sanyarú sorsát illeti, jó hogy 2010-et írunk, azért én hálás vagyok, hogy kevesebbet szívok, mint a nőnemű felmenőim. Ami mégis kijut, azt magamnak meg a társadalmi rétegnek köszönhetem, amibe beleszülettem.

Az írás nekem sem tetszik, rettenetesen egyoldalú, gondolom, ezzel el is érte a célját.

Hozzászólok

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.