Nők blogrovat » Udvarolni márpedig kell!

Kipróbáltam, és magassarkúban k. nehéz gyalogolni, tehát aki slusszkulcsot pörget, ráadásul még mosolyog is, annak nagyon igaza van.

Udvarolni és udvaroltatni.

A fiúknak is meg kell tanulni jól udvarolni, nekünk pedig azt, hogy hogyan viszonyuljunk az udvarláshoz. Mert ez nem egy egyoldalú dolog ám. Az udvarlást ki kell váltani valamivel, ami néha láthatatlan, de nagyon is létezik. Aztán pedig reagálni rá. Művészet a javából :)

Egy időben gyakran udvaroltam, de aztán a nők sikeresen leszoktattak róla. Egyrészt mert a nők meg azt felejtették el, hogy fogadják a bókokat. A bókoktól vagy tanácstalanok lesznek, vagy annyira zavarba jönnek, hogy elkezdenek úgy védekezni, mintha támadás érte volna őket. Persze lehet, hogy nekik valahol jól is esik és hizlalja az egójukat, de ha a pasi csak annyit érzékel, hogy kedveskedni próbált egy betonfalnak, akkor hamar elmegy a kedve az ilyen gesztusoktól.

Másrészt meg a nők szeretnek szenvedni, sóvárogni egy távoli pasi után, aki bunkó macsó, szóval a megpuhítása kihívást jelent. Az olyanokat pedig, akik a rendelkezésükre állnának akármilyen szinten, elhajtják jó messzire. Jobb esetben meg a kulturált férfiak megkapják, hogy "jaj de kedves, aranyos, cuki fiú vagy, minden nő ilyenről álmodozik, mint te, egyszer biztos meg is találod, akinek te kellesz, de az nem én leszek".

Djoko-val értek egyet. Nem bókolgatni kell, meg tenni a szépet, nekem az a tapasztalatom, hogy ha az ember úgy beszél egy nővel, mint ember az emberrel, és lehaverkodik, többet ér el, mintha a szemét dícsérné, vagy ilyesmi. Jobb, ha az ember megmutatja, milyen jó arc, aztán hagyja egy kicsit a nőt sóvárogni, és ha úgy adódik, akkor lépni egyet.
Persze lehet, hogy tévedek.

Ugyanattól a nőtől hallottam, hogy szereti a bókokat és az udvarlást, mint aki azt mondta, hogy nem férfias dolog szépeket mondani, meg milyen idegesítő már, meg úgyse hiteles (mert túl sokat mondtam - csak éppen komolyan is gondoltam). Mi lenne, ha az a szó, hogy "konzekvens", egyszer jelentene valamit a nőknek is?

#6: Na halljuk, hogy szólnak azok a bókok!
(Mamzel rendel!)

#8: Tudod, nehéz ám a nők élete. Jönnek a mindenféle csávók, hogy így a szemünk, meg úgy a szemünk. Erre most mit lehet mondani? Hogy nem vetted észre a csodálatos dekoltázsomat, te fajankó? Vagy ha észrevetted, akkor meg mit szédítsz a szememmel, öcsi?
Persze nem akarunk megbántani benneteket, ezért aztán jobb napokon azt mondjuk, nem férfias dolog, a rosszabbakon pedig hogy idegesítő fajankó.

Valójában pedig csak a pasi irányába érzett szimpátia és a stílus összegének kérdése. (Értsd: ha Benicio del Toro dícsérné a szemem, rögtön cidára térdelnék. Ha te, akkor lásd: fent.)

Mamzel, nem is tudod, ki vagyok :-) Én inkább azt vettem észre, hogy ha éppen bejövök az illető hölgynek, és én magam is a legőszintébben komolyan számolok vele, akkor jól jöhet minden, udvarlás, bókok, egyebek, csak akkor meg jön magától minden, nem kínlódás a dolog...egyedül a modoroskodó tiszteletköröket utálom.

#11: A gonosz, következetlen nőkről sírsz. Tudom, hogy ki vagy, és nem szeretnéd, hogy leírjam.

nem hiszem, hogy az általánosítás itt működhetne. ha nem ismeri egymást a két fél, akkor persze zsákbamacska a dolog, de már rövidebb ismeretség után is felmérhető, mennyire vevő a nőpartner a bókokra: ha nem találnak be a dicsérő szavak, akkor tény, hogy nem kell erőltetni, de az esetek nagy részében szerintem célba találnak.
ezért a férfiak ne adják fel. :) fűnek-fának-bokornak nem kell bókolgatni, elvégre egy (fél)idegentől senki nem vár ilyesmit, de egy kibontakozó kapcsolat elején-közepén-végén nem árthat egy-egy elhintett bók, főleg, ha a nő tudja kezelni a helyzetet.

A blogomban pontosan ezt a témát boncolgattam

Hétvégén a Napló c. adásban fiatalokat szólaltattak meg az ismerkedés szokásairól. Bámultam a képernyőt, mint afféle vén hülye, és kattogtak a „kerekeim”, hogy ennyire megöregedtem, vagy ennyire megváltozott a világ és „elmegy mellettem”. A fiúk kategorikusan kijelentették, hogy vagy szemkontaktus, vagy megvárják, amíg a lány lecsap rájuk alapján, ismerkednek. Nem ám ők mennek oda és próbálják „táncba vinni Katát”. A lányok kezdeményeznek, netán udvarolnak, ha nem, akkor 37 évesen szinglik maradnak nincs semmijük és senkijük - nyilatkozta egy srác -! Elgondolkodtató! Ha mégis „összeszednek” egy ilyet, nyilván akkor azt is elvárják, hogy az a ledegradált 37 éves szingli annyit keressen, hogy bőven jusson kocsmára, haverokra, passziókra.

Hová tűnt a nők becsülése, tisztelete? Vagy tényleg nem érdemeljük ki? Netán a férfiak jobban „elkorcsosultak” (bocsánat a kifejezésért!) és felcserélődtek a szerepek? Pedig ha tudnák, vagy megpróbálnák megtudni, hogy milyen érzelmeket tapasztalhatnának meg egy kevés odafigyeléssel.

Nem akarunk mi „nadrágot húzni”! Nők szeretnénk maradni. Virágot kapni akkor is, amikor nincs semmi alkalom, meglepetésszerűen „felmentést kapni” egy-egy vacsorafőzés alól, vagy amikor már teljesen ki vagyunk dőlve az álmosságtól, mert hol az egyik hol a másik gyermekünk beteg, egy „meglepi” szabadságnap apától. Ésígytovább.
Nyilván nálam ez generációs problémát vet fel, mivel én egy szeretek mások véleményét olvasó nagymama vagyok!

Udvarlás a legjobb szakasz én azt mondom. Nincs, és nem is lesz ennél izgalmasabb, jobb, keserédesebb rész egy kapcsolatban.

Udvarolni kell!
A címmel értek egyet, ez kértem a sorstól és nem rögtön, (volt nekem is mit tanulni ahhoz, hogy megkaphassam), de megkaptam, és örülök neki.
A galambos KÉP tuti jó, önmagáért beszél.
Azzal is egyet értek, hogy a JÁTÉK is fontos. Sőt, igen a játék, önmagáért a játékért is fontos, mivel a játék alatt tanulunk, alkalmazkodunk, begyakorlunk és kiismerjük magunkat, igényeinket, vágyainkat,… Tehát játsszátok az udvarlási játékot és a Randi Játékot is. S nem feledjétek a játékoknak, vannak szabályaik! S a játék során ismerjétek meg magatokat, aztán alakítsátok ki értékrendetek és céljaitok!
Tehát a 4-es hozzá szólás esetében a játék fontosságát kiemeltem én is.
A 6-os hozzá szóló. Nagyon nehéz nem is tudom mit, és hogyan lehetne neki mondani. Azt érzem, szeretnék segíteni. Kérlek, beszélgess magaddal, és gondold végig, mit vársz, és hogy azt hogyan tudod elérni,…. Aztán majd rá jössz, soha ne add fel!
Természetesen nekünk nőknek is meg kell tanulni, fogadni, értékelni embereket, dolgokat és a bókokat is, ez is idő, meg érettség és személyiség fejlődési szakasz is.
Végül még annyi, ha nem ő az a nő, akkor menj tovább! Nem az a legtisztább, hogy ha azt mondja nem, és ez egy tuti nem, és még mindig nem, akkor ne húzd az időd, hanem lépj tovább sok nő, van és nem mind neked, van kitalálva. Ha mégis, majd vissza térsz ha kell!

13-as 14-es és a 15-össel egyet értek teszik, köszönöm, hogy közzé ettétek.

Valóban, az udvarlás egy nagyon jó szakasza a kapcsolatnak. Még csak 15 vagyok, ezért talán nem is tudhatom.
De sajnálatos módon énis azt tapasztalom, hogy a lányoknak már nemigazán kell ez. Pedig kevés ennél kedvesebb dolog van szerintem. :)

Udvarolni kell.
Hogy ez fatökű próbálkozás, ilyen-olyan szemek dicsérete, vagy egymás vérének szívása mindenféle orális játékokkal, az már mindenkinek a maga dolga. Lehet így is, de akkor az urak legyenek olybá kedvesek nem meglepődni, ha a beton befigyel, de lehet úgyis, és akkor már mehet a játék. Valaki a visszafogottat szereti, valaki meg kacérkodik.
Ennyi.
De udvarolni kell.

Hát kérem, ő mögém táncolt... Kati röppent is táncba, majd tudtam hogy van 2 napom, hogy megkapjam őt - aztán el kellett repüljek - szóval nem teketóriáztam :P Mégis nőnek érzem magamat, mert nem én tettem meg az első lépéseket. Viszont partnerként kell viselkedni, hiszen senki sem szeret zárt ajtókat döngetni...Szóval így a kecske is és a káposzta is jól lakott. És ez a lényeg, ámen! ;)

#14: A nők megbecsülése és tisztelete ugyanott tartózkodik, ahol az önbecsülésük.