Nők blogrovat » Interjú egy női bloggerrel - Myreille

Interjú egy női bloggerrel - Myreille

Új rovat indul a Freeblog női aloldalán, amelyben női bloggereket igyekszünk "meginterjúvolni", felteszünk nekik mindenféle izgalmas kérdést, hogy aztán ők még izgalmasabbakat válaszolhassanak. A gyakoriságra nem teszünk ígéretet, de arra igen, hogy minél több érdekes bloggerinát fogunk bemutatni nektek.

Az első hölgy, akit kérdezgetünk: Myreille. A válaszadók természetesen mindig eldönthetik, szeretnék-e arcukat is adni gondolataikhoz. Myreille egy kedves fényképet is küldött nektek magáról.

Mikor kezdted a blogolást?

2002. július 25-én, egy csütörtöki napon. Életem akkor nagyon válságos volt és kellett egy hely, ahol kikiabálhatom magam, mielőtt megőrültem volna. Ezért is lett a blog címe: Végtelen sikítás. Nekem akkor teljesen úgy tűnt, hogy nick nélkül nem blogger a blogger, ezért rögtön nevet is kerestem magamnak. Először kedvenc francia énekesnőm, Mylène Farmer, után a Mylène nevet akartam használni, de a magyar karakterkészlettel nagyon bonyodalmas lett volna leírni helyesen, ezért felütöttem interneten egy francia utónévszótárt és szinte azonnal ráakadtam Myreillere. Megtetszett. Közben elmúltak a viharos évek, a blog és az írás miatt pályát változtattam - eredetileg közgazdásznak tanultam, de immár 5 éve újságíróként dolgozom -, férjhez mentem - és igen, a férjemet is a blog által ismertem meg -, gyerekem született és azon vettem észre magam, hogy az énblog már nem elég. Bő egy éve, néhány barátommal megcsináltuk a moksha.hu-t, amely közösségi blog csajos témákról, de nem csak csajoknak.

Ki volt az első blogger, akit rendszeresen olvastál?

Suematra-nál találkoztam először a bloggal. Azonnal tudtam, hogy nekem való és másnap már be is regisztráltam a blogom, de arra nem emlékszem, hogy ki volt az első, akit rendszeresen olvastam. Kicsit el voltam foglalva magammal. Van néhány blog, amelyeket 2002-ben, 2003-ban nagyon szerettem, de már nincsenek meg és
a szerzőkről se tudok semmit, azonban mr-a, combfiksz, és eszpee fotóblogját azóta is látogatom. Abban az időben nagyon kevés blogger volt, összejártunk és barátságok, no meg szerelmek születtek. Sok barátság kiállta az idő próbáját és bloggal vagy blog nélkül követjük egymás életét.

Írsz máshová is (másik blog, twitter, tumblr, stb.)?

2005 óta a nlcafé újságírója vagyok, így egészen egyértelműen adódott, hogy fiamról vezetett babanaplót, Anya lettem ott fogom vezetni. Barátkozom a twitterrel és a facebook faliújságjával, de sokkal kevesebb időm van írni és olvasni, mint szeretném.

Van olyan bejegyzés a blogodban, ami fikció?

Igen, mert láttam valamit az utcán, elkaptam egy pillanatot és én tovább szőttem, de van olyan is, amikor E/1-ben meséltem el valamit, ami nem velem esett meg.

Ha egy 10-es skála 0-s végén a magányos, titokzatos blogger helyezkedik el, aki nem fedi fel arcát, a 10-es végén pedig az a fajta, aki mindenkivel személyesen is meg szeretne ismerkedni, akkor te hol helyezkedsz el rajta?

Zsigerből tiltakozom, amikor be kell sorolnom magam. Mivel nagyon könnyen elérhető vagyok, képek is jelennek meg rólam, volt már, hogy leszólítottak az utcán vagy egy üzletben és az kellemes volt, nem éreztem tehernek. Zavarban persze voltam, mert sohasem érzem, hány ember követi az életem, hány embernek vagyok kicsit a barátja, vagy éppen hány olvasónak szolgáltatom az okot a napi zsörtölődésre. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy késve válaszolok levélre vagy lehetetlen velem összehozni egy találkozót, de ezzel nem csak az olvasók vannak így, hanem a barátaim is. A fiam nagyon nagy részt foglal le a napomból és én örömmel adom neki, mert nagyon vártam őt és nagyon örülök, hogy ő megszületett. Persze, olykor lázadok, hogy mennyi mindent kellene csinálni, de akkor azzal vigasztalom magam, hogy lesz a gyerek 14 éves, amikor majd tojik a fejemre és akkor több időm
lesz...

Változtál-e azáltal, hogy blogot írsz?

Rengeteget.

Előfordult már, hogy kiálltál a blogodon egy számodra fontos női (társadalmi) ügy mellett?

Ne emlékszem. Ha volt ami foglalkoztatott, akkor azt megírtam, de nem vagyok élharcos típus. A nők gondjai általában úgy foglalkoztatnak, mint engem és a barátnőimet érintő esetek. Úgy tapasztalom, hogy a mosógép és az eldobható pelenka sokat könnyített a nők életén, de az önállóság és függetlenség éppen annyi nehézséget hoz, mint amennyi előnyt. Túl sok feladata van egy nőnek és hogy mindenhol tisztességesen helytálljon (család, munkahely, szerelem) kevés a 24
óra. Hiszem, hogy férfi és nő együtt alkot egészt és nem a különbségek elmosására kell törekedni, hanem arra, hogy férfi és nő hogyan tudja kiegészíteni egymást legyen szó családról vagy társadalmi problémákról.

Mit kérnél, ha mr. a egy napig csak a te blogod/adminod kicsinosításán, felspécizésén dolgozna?

Hogy nézzünk meg egy filmet mr.a-val sok vodka narancs kíséretében, mint régen. Minden mással elégedett vagyok.