Nők blogrovat » Interjú egy női bloggerrel - Agnus

Interjú egy női bloggerrel - Agnus

A női bloggereket bemutató interjúsorozatunk következő alanya Agnus, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre, és megkért, hagyjuk meg a kisbetűit és rövidítéseit úgy, ahogy ő papírra, vagyis e-mail-re vetette.

Mikor kezdted a blogolást?

vmikor 2003 körül. először is volt nagyon sok nagyon hamar elhagyott blogom. aztán először a livejournal-ön voltam kitartó, ahol nem publikus blogot írtam és főleg ismeretlen depressziós, skizofrén, anorexiás amerikai lányokkal kommenteltünk egymásnak. hőskor. 2005 februárjában kezdtem el, már agnus néven azt a blogot, ami a jelenleginek az elődje, azóta írom folyamatosan.

Mit jelent számodra a blogolás, változott-e ez a kezdetekhez képest?

írnom mindig is muszáj volt, szeretem, ha bennem is minden jól meg van fogalmazva, úgy, ahogy a legjobban szeretek az adott dolgokra gondolni. leginkább az változott, most már többet szelektálok és általában jobban átgondolom, mit akarok írni. és bár sok személyes v intim dolgot osztok meg, már nem nagyon adok ezekről részleteket, miérteket. ez persze összefügg azzal is, h tudom, h többeknek írok. kezdetben emlékszem mikor tizenötről húszra nőtt a napi olvasóim száma, most pedig már a szüleimtől és a barátaimtól kezdve, (számomra) rengeteg ismeretlen emberen át egészen néhány tanáromig, többen olvasnak. 
plusz abban is más már, h kezdetben jobban szólt inkább csak úgy az életemről, most pedig nem egészen direkt ugyan, de felfedezek benne vonalakat, patterneket. leginkább azt tudnám mondani, h ételekről írok, amiket megkívánok, meg fonológusférfiakról, akiket... megkívánok. és a szomorúságról, amiért nem lehet minden az enyém. a szív és a gyomor dolgai.

Szoktál-e "fejben blogolni"?

igen, amit leírok, azt általában már részletesen kigondoltam és megírtam előtte magamban, ez, ugye, ha a bejegyzések terjedelmét nézzük, nem nagy teljesítmény. nagyon remélem, h azért tudom kitalálni őket részletesen, mert rövidek, és nem azért rövidek, mert ennyit bír a memóriám. azért a telefonom és a papírjaim általában tele vannak feljegyzésekkel. nagy része kipereg mert nem tartom elég jónak.

Számít-e a blogdizájn, vagy a tartalom a lényeg?

igen, igen, számít, mindenki borzalmas readerekben olvas már, amit én soha nem tudnék. nekem nagyon fontos az egésznek a hangulata, színei együtt. csak automatikusan elinduló zene ne legyen meg 14es komikszansz.

Írsz máshová is (másik blog, twitter, tumblr, stb.)?

a samfreud félreolvasós blogba írok még többekkel együtt. egyedül is van egy másik blogom, a kata, ez volt ma a menzán, amit nagyon régen lusta vagyok frissíteni. sajnos, az egoblogommal szemben, ebben semmilyen személyiségfejlődést nem lehet felfedezni, ugyanúgy rántott sajtot eszem a legtöbbször, és ugyanannyira nem tudok fényképezni. van twitter accountom, de mindig elfeledkezem róla és sokszor nagyon unom.

Változtak-e az olvasási szokásaid (napilap, könyv), amióta blogokat olvasol?

igen, attól tartok, h kicsit a könyvek rovására megy néha, bár sokszor találok nagyon jó szövegeket online, és akkor nem bánom. nyomtatott újságot nem olvasok, régen vettem magazinokat, most meg nem, de ez lényegében nem változás, mert olvasni akkor sem olvastam el őket.

Melyik az a 3 blog, ami nagyon hiányozna neked, ha az írója befejezné?

ha a zetor leila, az unikornistestben élő kamionsofőr, és a julisom befejeznék, akkor kétségbeesnék, ez az első gondolatom. van még pár, amit nagyon-nagyon szeretek, nehéz nem felsorolni őket most. mindig vannak időszakos rákattanásaim is, kinyomtatott archívumokkal, napi rengeteg újratöltéssel. a legjobbakba nagyon bele tudom élni magam, olyankor úgy élek, úgy írok én is. de most csak őket mondom, mert fegyelemre próbálom szoktatni magamat, ha három, akkor három. van az a túláradó szokásom, h háromszor annyit küldök vissza, mint amennyit kapok. youtube linkek, szerelmi vallomások viszonzásával mindenképp.

Voltál-e már blogger-találkozón? Hogy érezted magad?

úgy kezdődött, h a lucia és az isolde írtak nekem, h találkozzunk, és elmentünk páran a tandembe, ahol nagyon jó volt, és ahol hónapokig alig szóltam egy-két szót. meg úgy kezdődött, h írtam a zetor leilának, h ne keseregjen, a szétrepedt bejgli a legfinomabb, és aztán nagyon rövid idő alatt írtunk nagyon, nagyon sok szót. ezek az aránytalanságok végül helyrerázódtak, és nagyon sok embert ismertem meg, lett állandó társaság, és igazi barátok is. szeretett blogok íróiban általában az életben sem csalódtam.

Előfordult már, hogy kiálltál a blogodon egy számodra fontos női (társadalmi) ügy mellett? Ha igen, mi volt az?

a nyelvészettel kapcsolatos tévhitek és a lingvicizmus ellen szeretnék mindig, de csak odáig szoktam jutni, h dühöngök - abból pedig eddig nem lett semmi épkézláb. és a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése ellen. és a pszichiátriai betegek hátrányos megkülönböztetése ellen. v származás alapján történő, v akármilyen hátrányos megkülönböztetés ellen. de alapjában véve nem hiszem, h én lennék, legalábbis ezzel a bloggal, aki ezt jól tudná csinálni. nálam sokkal jobban tudják. de, azt remélem, h kihallatszik az írásaimból néha, h mi az, amiben hiszek, és mi az ami felháborít. próbálom beleszőni.