Nők blogrovat » APEH

APEH

---

Ajánlott levelet kapni, aminek a feladója az APEH, nagyjából olyan érzés, mint amikor kisdiák koromban intőt kaptam, és sunnyogva halogattam az otthoni elővezetést.

 

Néztem ezt a fránya borítékot is, húztam egy kicsit a felbontást, aztán feltéptem, van nekem ebben tapasztalatom. Az ilyesmin jobb hamar túl lenni. Amúgy meg az a becsületes hülye típus vagyok, úgyhogy alapvetően semmitől nem kéne tartanom, és mégis. Lelki szemeim előtt látom az APEH-szörnyet, amint méteres karmaival az adózó polgárok adataiban turkál, és találomra kiválasztja azokat, akiket idén meg fog enni.

 

 

Életemben eddig összesen egyszer jártam az APEH-fiókban, ahol nekem területileg intéznem kell az adóügyeimet, akkor is azért, hogy a csekély ilyen-olyan tevékenységemre számlatömböt kérjek. Akkor nagyjából két órát töltöttem várakozással, szorongattam a kezemben egy sorszámot, és figyeltem a rutinosabbakat, akik üdítővel, könyvvel felszerelkezve érkeztek. (Basszus, legalább egy kis olvasnivalót hoztam volna, gondoltam rögtön, miközben majd' szomjan haltam.)

 

Az ügyintézés maga, teljesen váratlan módon, remekül ment. Nagyon kedves középkorú nő vidáman (!) bogarászott a benyújtandó papírjaimon, kiderült, hogy egy csomó mindent nem tud, de legalább nagyon hamar utána tud érdeklődni, és akkor meg is fogalmazódott bennem, hogy ez kérem a jó ügyintéző legfőbb ismérve. Nem kell neki mindent tudni, csak azt, hogy honnan tudhatja meg. A gördülékeny intézkedés fölött érzett örömömet némileg beárnyékolta az a tudat, hogy életemben nem láttam még számlatömböt közelről, ráadásul, ha fontos iratot kell kitöltenem, mindig elrontom. Láttam előre a papírok tengerébe boruló megalázott pillanataimat. Arról nem is beszélve, hogy már akkor éreztem, hogy innentől, ha az APEH nálam jelentkezik, az többnyire semmi jót sem fog jelenteni. Ráadásul, amikor hazaértem, megtudtam, hogy aznap halt meg Michael Jackson (érezzük a kozmikus összefüggéseket), na, mondom, hát ez az én formám.

 

Mondjuk, nekem sem volt a legjobb napom. A bevallást szerencsére nem nekem kellett elkészítenem (az egy Mars-expedícióval is felérne részemről), hanem Nővérem gondossága folytán már nagyon korán beadhattam. Ez megint olyan kisiskolás érzés, hogy tessék, készültem, igaz, hogy nem én írtam azt a dolgozatot, de hát biztos ötös lesz.
De nem. Az APEH hibát talált, méghozzá olyat, hogy szerintem az nincs is ott. Szerintük hiányzik egy iksz, nézem a saját példányomat, azon ott van. Szerencsére van telefonszám, felhívom. Azonnal kiderült, hogy én ezen a telefonszámon érdemben semmit nem tudok intézni. Olyan szavakkal riogatják az embert, hogy ügyfélkapu, meg hibakód, meg ki tudja még mi minden. Nem lehet interneten regisztrálni. Miért? Rejtély. Írhatok levelet, de akkor félő, hogy kifutok a határidőből. (Meg nem is tudom, mit írjak. Csókolom, nálam ott van az az iksz. Ha a maguk példányán nincs, legyenek szívesek odahúzni. Köszönöm szépen. ?)

 

Lehet, hogy megint be kell mennem az emberdaráló irodába. Még el sem indultam és már izgulok. Mindenesetre könyvet viszek.