Nők blogrovat » 2011. május

2011. május

---

#36

Pazarul elosztható a társadalom a devizahitel mentén, nem kell ehhez
semmilyen különösebb szociológiai elemzés, azelőtt és azután. Azt
hiszem. Ami hiányzik az életemből pedig (vagy viszont), az a jó szó,
magamhoz, hozzám, valakitől, magamtól, jót tenni jól. Jót tenni lehet.
Vettem kis műanyag, virágos ivócsanakokat a gyerekeknek, a mai jó.
Nevetni velük, egy percre ottpihenni a teraszon, kövirózsák és
varjúhájak között, a napi jó, a kutya nyafogó, vacsorakövetelő
büdöskés lehellete, tiszta szoba, valami sóvárgás a május egészében
viruló fák alatt (kit vártál, elmaradt). Mindig szórakoztat, hogyan
lehet szükségleteken felmászva, esetleg átlépve az altruizmusig jutni,
csak azért is, szentek élete, álszentek élete, adóm egy százaléka,
jeladóm egy százaléka, ingyenélő ingyeníró ingyombingyom, plusz
kiadások. Világítsd be a holdudvart, holdkutya. Vonyítsd tele, ne
harapj.

Elolvasom »

mr tesztoszteron és mrs progeszteron oxytocin szörpje

• Szia szörp, itt az idő, főzni ..

• Jó, leszedem majd virág.

• Együtt, most, mert aztán nem érek, elérik, jövök délután.

• Jó, küldd a mamád recept, távolból, hozzáigazítom magam...

• .....2 kiló cukor, felfőzni víz, beletenni 25 gyönyörű oxyvirág, citrom csipetek, hagyni, inni...szaga, üvegek

Elolvasom »

#1536

Szegény kelenföldi Baronesszt elütötte egy autó, Frankenstein kutyája meg annyira megvénült hirtelen, hogy szerintem maximum hónapjai lehetnek hátra. Csórikám mindig próbál menni mindenki után, hiába rimánkodunk neki, hogy maradjon fekve, kínszenvedés nézni is, ahogy alig tud felállni, de konok kitartással igyekszik. Bár talán addig jó, amíg próbálkozik.

Elolvasom »

nehéz istennek lenni

Good literature sets you free... ezt a feliratot látom még este a karomon, sikálom, nem jön le, tetováltak állat, vagy skarlátbetű. Bekúszott a bőröm alá a dög, az agyból még csak csak, de onnan....

Elolvasom »

#35

Egyre öregebb, csúnyább és boldogtalanabb vagyok. Ennyi történt. Úgy gondolom, most élem a kisnyugdíjas éveimet, a szabad óráimban, ha már nyugdíjas nem leszek. Nagyjából olyan. Pocsék, pocsék.

Elolvasom »

#455

miközben várom, hogy elkezdődjön, ami előreláthatóan soha nem fog véget érni - testületi üledék - rejtélyes fotók kerülnek elő a gépem agyából. pedig csak egy pillanatra hagytam magára a szerencsétlent... így nézek ki munka közben, ledokumentálva.

Elolvasom »

Hoho és a szél

Most inkább csak etettem a tavat. Magam sem tudom, hány horog, etetőkosár, forgókapocs landolt tegnap a víz alatt a készletből. (elképzelem a jövő régészeit, akik a - már kiszáradt – tó területét feltárják, és azon töprengenek, milyen temetkezési szokásai lehettek a XXI. sz. emberének, hogy ilyen eszközöket rejtett a sírba) Még a Hercegnek is sikerült beszakítani vagy két garnitúrát, pedig Ő már profik között is öregnek számít. „Ez most egy ilyen nap” – mondta. Igen, ez egy ilyen nap volt. Egy nagyon szeles, nagyon hideg májusi nap, amikor több réteg pulóverben dideregtem, amikor képtelen voltam normálisan bedobni a szereléket, mert felakadt a fákra, a rönkökre, vagy összeakadt szomszéddal. A kapásjelzőt folyamatosan hintáztatta a szél, vagyis a halak büntetlenül lakmározhattak a csaliból. Amelyiket mégis sikerült elcsípni, az leszaggatta magát, szexi ajakpiercingnek használva a horgainkat. (el is képzeltem, ahogy a pontytársadalom punkjai egymásnak ajánlgatják a párosunkat, mondván, isteni neonszínű zsinór is jár, ha most szúratnak horgot maguknak). Volt egy pont, amikor egy kicsit hisztiztem, hülyepicsa hangon követeltem, hogy álljon el a szél. A Herceg csak röhögött, meg mosolygott, meg csitított. Úgyhogy végül győzött a humorérzékem, és szél űző vudu-táncot lejtettem a túlpart nagy örömére.

Elolvasom »

Mit isznak a mesteremberek?

Magyarországon szénsavas üdítőféléket, ásványvizet vagy gyümölcslét. (Jobb esetben, persze. A rosszabbikat most hagyjuk. :)

Elolvasom »

art. ismét egy link

Itt

Elolvasom »

Az én zenéim (bázz, azok olyanok)

Cserébe most ezzel indítom a napot.

Elolvasom »

Meg a jóhírek

Most úgy csinálok, mintha lenne időm, pedig nincs. Még jó lett volna ma egy félórácskát melózni, mielőtt elindulok a hét egyetlen szabad programjára... de most kiveszem magamnak szabadságra ezt a reggelt is, és majd holnap, a tervezett időben szépen befejezem az egészet.

Elolvasom »

Ide írd a bejegyzés címét

Ez ott egy önsegítő poszt volt.

Elolvasom »

Csak a szokásos menetrend szerinti válság - öntudati erősítés ist angesagt

Mert közben rájöttem, hogy nincs arra vonatkozóan blogtörvény, hogy ne lehessen szabad rinyálni. (Sőt)

Elolvasom »

art.art.art.

...mert már rég volt

Elolvasom »

Eljegyzési gyűrű

Elolvasom »

Feküdt, ültem

Azt mondta, hogy nagyon sokat tettem érte. Azt mondta, nem biztos, hogy fordított helyzetben képes lett volna erre.

Elolvasom »

Hosszú rések éjszakája

Odakünn szél cibálta a hársfákat, első és utolsó közös gyermekünk nyolcat tüsszentett álmában, gondoltam nagyon szép, ahogy alszik, nem győzöm nézni sose, és akkor a következő gondolatom meg az volt, hogy ugyanakkor nincs menekvés, ez a hideg belőlem árad, hogyan processzálnék normálisan, ha jönne egy másik, aki szintén mindent megszervezett, mielőtt táncba visz és akkor láttam a csukott szememen át, hogy a vadszőlői indái nyugodtan bekúsztak a tetőablakon nem törődve azzal, hogy én ébren vagyok, nem mozdultam, hagytam, hadd higgye, hogy alszom a kígyózó dög, a kacsok már betolakodtak a fürdőszobába is, be a levetett ruhák ujjába, a pad és a fal közötti résekbe, a lefolyóba, aztán lassan felkeltem, elpihegtem magam a konyhakésig és lecsaptam, hirtelen elvágtam a bukóablak kereténél a főeret. Vérszőlő haza! kiabáltam álmomban még egy darabig.

Elolvasom »

Cím nélkül

Pontosan minden úgy történt, a levegő szikrát szórt a két ülés között és a lemezen az egyik kedvencem.

Elolvasom »

3 új beauty-kedvenc

Esküszöm, tényleg igyekszem, hogy ne kelljen lecserélnem a blog nevét Instant Beauty-ra, de mit csináljak, amikor mostanában egyre jobb kozmetikumokat fedezek fel? Ma három ilyet mutatok nektek, ígérem, egyikben sem fogtok csalódni.

Elolvasom »

Jön, jön, jön!

Július 27-29. közt, Szegeden tartjuk a Tikopia hálózat következő országos találkozóját.

Elolvasom »

A blogszülinapról...

nem írtam korábban, ezt többen kifogásolták, és én mindig is érzékeny voltam a fogyasztói igényekre, úgyhogy legyen.

Elolvasom »

Okostóni megint

Buszon:
- Anya, miért azt mondta a néni, hogy Gárdonyi Géza utca következik?
- Miért? Nem az jön?
- Nem, az az elején van.
- Akkor rosszul van beállítva az automata.
- Az nem automata, hanem buszmata.

Elolvasom »

#428

Elolvasom »

#1535

Tegnap este arról álmodoztam, hogy ha már nem szülök több gyereket, és örökre végzek a szoptatással, egy szép estén kihordom a kertbe (ja, vettünk egy házat, hamarost leléphetünk vidékre) az összes szoptatós melltartómat, rakok belőlük egy halmot a tűzrakó helyen, meglocsolom őket benzinnel, majd gyufát hajítok. Azután csak üldögélek egy kényelmes kempingszékben, sört iszom és dohányzom, időnként pedig egy hosszú bottal megpiszkálom a melltartókat, nehogy egy cérnaszál elégetlenül maradjon. Gyűlölöm őket. A világ legundorítóbb ruhadarabjai. Többet ártanak egy nő önmaga nőiességébe vetett hitének, mint bármi más. Amorfak, fehérek (miért, bassza meg, miért nem lehetnek más színűek is?), gusztustalanok. Hiába örülnél, hogy lám, legalább a melleid milyen klassz nagyok lett, ezekben a förmedvényekben úgy néznek ki, mint két odahányt szarkupac. (És még éjszakára sem veheted le őket, ha nem akarsz mindent összedisznózni.)

Elolvasom »

Egyszer Warhol, máskor Thurman

A mai bejegyzés kicsit el fog térni a megszokottól. Nem titkolom, egy reklámról van szó, annak ellenére, hogy eddig alig-alig vállaltam el ilyet. David LaChapelle nevét viszont így is, úgy is meg kell ismernetek, igyekszem minél érdekesebb infókkal szolgálni nektek.

Elolvasom »

#1534

Szombaton békésen üldögéltem a hintaágyban, vendégségben, és békésen hintázva ittam a citromos sörömet, amikor az ölemben bámészkodó kölök előre nem látható módon, egy villámgyors mozdulattal előrehajolt, rászívta magát a sörös dobozra, és lelkesen felszívta a peremén megült sört. Másnap elkezdtem a hozzátáplálást.

Elolvasom »

Szántó Betty első képe: Vivienne a Follow Me divatbemutatón

Elolvasom »

Akik nem tudnak nemet mondani

Kényelemből? Nagyvonalúságból? Felelőtlenségből? Gyávaságból? Van, aki nem tud nemet mondani, de közülük az a rosszabb fajta, aki aztán nem is tudja teljesíteni vagy vállalni a nem nemet mondás következményét. Amíg csak saját magának okoz ezzel kellemetlenséget, nincs is gond. De néha ott van a másik oldalon valaki. Vagy a harmadik oldalon.

Elolvasom »

Biciklivel akartunk Fehárvárra menni,

ami alapvetően nem rossz öltet, csak kicsit későn kezdtem el tervezni a dolgot. Volt valami homályos elképzelés a fejemben, hogy merre megyünk majd – a 7-es utat mindenképpen el akartam kerülni – de nem néztem meg térképen, hogy végül is pontosan hogyan. Volt egy halvány félelmem is, hogy a Budapestről való kijutás nem lesz egy álom, és széles, autópálya-jellegű utakat illetve gigantikus körforgalmakat képzeltem magam elé, de ezzel sem foglalkoztam konkrétabban.

Elolvasom »

#1542

Ja de előtte megyünk még Sárospatakra, aki tudja, mit kell mindenképpen megnézni a környéken, vagy tud ajánlani bármit szeretettel, akkor ne habozzon a kommentboxban megoszatni.

Elolvasom »