Nők blogrovat » Komplementer címke archívuma

Komplementer címke archívuma

---

561.

Bumfordi mackó, de fürdetéskor lelapul a bundája a buksiján, és a kis csoffadt koponyáját simogatom. Tetszik ez a fazon, hogy szinte nincs is homloka, és irigykedek, hogy ő bátran hordja így: hogy ennyire kicsi a feje.
Keresni fogok egy fodrászt, és levágatok én is néhány centit a neocortexemből. Csak a végét, ahol már túl barázdált, töredezett. Illetve elöl egy kicsit többet, hogy ne legyek olyan frontális.
Tetszeni minek, de kapcsolódni.

Elolvasom »

535.

Tekerünk a napnyugtában a falu felé az észrevétlen emelkedőn. Nézem az elgyötört, szívós testét, ahogy minden egyes tekerésbe igyekszik belenyomni a testsúlyát. Ami semmi. Az akarata, az hatalmas. Kérdés, hogy mit akar vele. A napnyugtában lassan megindul a dolgok esti lélekvándorlása annak ritmusára, ahogyan ő teker. Nem kérdezek. Se tőle, se mástól. Hanem arra gondolok, igen, talán most először arra gondolok, hogy bármikor meghalhat. Bármikor. Megengedem neki. Megölheti magát akár most rögtön is, ha akarja, lefordulhat a bicikliről, nem szólok bele. Kiszállok a nyeregből, ring a csípőm, végül is ő sem szólt soha bele. Hagyom. Az alkonyatban, ahogy tekerünk a lankás emelkedőn fölfelé, ha már elkezdődött, hagyom, hogy megtörténjen vele(m). Továbbgondolom. Hogy élhet is felőlem, ezentúl azt is engedni fogom. A közönyt csak mímelem, kint felejtődött, mint régi névtábla, az arcomon, de flegmaságom már bizalommal párosul. Mostantól semmi sem mindegy. Mert mostantól bármit el tudok fogadni. De egy valami hadd legyen világos: a terheit cipelni egy tapodtat sem fogom. Viszont ha most fékezne, fékeznék én is, ha leszállna, leszállnék, és ha a biciklit kitámasztva a málhákkal kezdene matatni, megkérdezném, mi van. És ha azt felelné az árok felé bökve, hogy elég, akkor kitámasztanám én is az enyémet, odamennék hozzá, és egy-kettő-háromra hajítanánk. A nehéz tárgyakat együtt szoktuk. Segítenék, hogy ne ejtse magára pont most, meg hogy megijedvén a könnyűségtől ne kapja föl a szél. A csuklómra tekerném gyorsan a madzagját, mielőtt elröpül. Várnék. Türelmesen várnék, hátha testet növeszt magának, ami közöttünk tartja még egy darabig.

Elolvasom »

526.

Mézes-mustáros középfülgyulladásra személyenként harminc deka pipihusival gargalizáljon. Ezután hátrabillentett fővel cseppentsen egy-egy kapribogyót az orrlyukakba. Az Ön arcüregébe vezető út nincs kikövezve, úgyhogy kérem, mondja, hogy á. Á mint Álemér. Laposan pislákolva fényt érzékelek a hallójárat végén, tehát kérem, ne szíveskedjék a vizsgálatot fülzúgással zavarni. Épp elég munka lesz kipergetni a túrós gombócból az antibiotikumot.

Elolvasom »

454.

A háromszög valamely szögfelezőjét a beírt kör középpontja az adott szöggel szomszédos oldalak összegének és a szemközti oldal hosszának arányában osztja.

Elolvasom »

451.

Megtévesztő lenne, ha a halálesettel kezdeném a hosszú csönd után, mert azt lehetne hinni, hogy ez a haláleset volt a csönd oka. Pedig egy másik volt. Nem ki, hanem mi. Ráébredek az egybevágóságokra… ahogy a félfamentes sormintán tragikus hirtelenséggel megcsúszik a kisolló… ahogy megyünk és megyünk kifelé a vonalból… Ha vége, akkor vége, akármilyen közel is van még és akármilyen irányból is. Váratlannak mondjuk, pedig a lélek már előző este összecsomagol. Legalábbis én így láttam. Nyugodjunk békében. Ámen.

Elolvasom »

421.

Talán harsona lehetett a hangszer, melynek tölcsérét a lemenő nap sugarai pirosra színezték. A dallam pedig szép és szomorú, vagy nem is szomorú, de szívbemarkoló volt. A férfi egymagában állt a sírnál, ő meg egymagában futott el a temető kerítése mellett. Erősen lejt ott az út, úgyhogy, bár olykor le-leért a lába, tulajdonképpen csak zuhant békésen, az élménytől eltelve lefelé.

Elolvasom »

411.

Nekem van egy érzelmi és van egy szakmai jegyzetfüzetem. Az előbbibe színes tollal, az utóbbiba nem írok. Színes tollni ugyan nem színes tollal nem, de hozzátennék azért valamit. Szerintem ugyanis kár lenne az etimológiánktól tenni függővé, hogy felvállalunk-e egy élő kapcsolatot. Most konkrétan a -ni és a -nak/nek viszonyára célzok, de mondhatnám azt is, ha úgy jobban érted, hogy román, de rendes. Vagy: szeret, de engem, ha én így jobban értem…

Elolvasom »

397.

Én kezdettől fogva attól félek, hogy kiradíroznak a világból. Tudjuk, hogy ebből mi következik. Nincs papírom róla, bár próbáltam szerezni, de nem adtak. Sikerült volna mégis becsapnom őket? Pedig pont azért mentem, hogy leleplezzenek... Vagy talán csak nem találtak figyelemreméltónak. Visszadobtak, ahogy én is a gyűjtött kavicsok közül a fakóbbakat, amelyikekről kiderül, hogy nincs is saját fényük, hanem csak a víz. Hm. Engem is, ha megcsillanni látsz, talán csak a fejem fölött átbucskázó habok, nyugi!

Elolvasom »

374.

Van, akitől azt kívánja az Atyaúristen, hogy tudományos felfedezéseket tegyen, van, akitől azt, hogy művészként maradandót alkosson, van, akitől azt, hogy egy életen át odaadóan ápolja a betegeket, van, akitől azt, hogy bármikor álló spárgába tudja emelni a lábát, és van, akitől azt, hogy ne egye meg egyszerre az egész üveg nutellát. (Vagy hogy egye meg, mert olyan is van.)

Elolvasom »

374.

Van, akitől azt kívánja az Atyaúristen, hogy tudományos felfedezéseket tegyen, van, akitől azt, hogy művészként maradandót alkosson, van, akitől azt, hogy egy életen át odaadóan ápolja a betegeket, van, akitől azt, hogy bármikor álló spárgába tudja emelni a lábát, és van, akitől azt, hogy ne egye meg egyszerre az egész üveg nutellát. (Vagy hogy egye meg, mert olyan is van.)

Elolvasom »

363.

A lány ösztönösen olyan közel ment a fiúhoz, amennyire csak tudott. Jó is volt ott. Csak veszélyes. Kezdte érezni, hogy a fiú felszippantja őt, nem direkt, hanem a nyomáskülönbség miatt. Ezért a lány inkább összeszorította a fogait és erőnek erejével eltávolodott. Ekkor viszont a fiú kezdett el felé mozogni, pontosabban az űr felé, ami a lány helyén tátongott. Ez is persze a nyomáskülönbség miatt.

Elolvasom »

363.

A lány ösztönösen olyan közel ment a fiúhoz, amennyire csak tudott. Jó is volt ott. Csak veszélyes. Kezdte érezni, hogy a fiú felszippantja őt, nem direkt, hanem a nyomáskülönbség miatt. Ezért a lány inkább összeszorította a fogait és erőnek erejével eltávolodott. Ekkor viszont a fiú kezdett el felé mozogni, pontosabban az űr felé, ami a lány helyén tátongott. Ez is persze a nyomáskülönbség miatt.

Elolvasom »

343.

Kizavartak az életemből, a lábtörlőn szűkölök. Sebaj, talán pont erre jössz majd, és akkor megszagolom a térded és a nyomodba szegődök. Te füttyentesz, én beugrok a csónakba és indulunk. Te evezel, én az orrban ülök és beletartom az arcomat, a boldogságba, persze. Arra gondolok, hogy egyszer majd biztos te is kizavarsz, de nem baj, mert tudok úszni, és hátha jön majd valaki, aki szereti csapzott bundám szagát.

Elolvasom »

343.

Kizavartak az életemből, a lábtörlőn szűkölök. Sebaj, talán pont erre jössz majd, és akkor megszagolom a térded és a nyomodba szegődök. Te füttyentesz, én beugrok a csónakba és indulunk. Te evezel, én az orrban ülök és beletartom az arcomat, a boldogságba, persze. Arra gondolok, hogy egyszer majd biztos te is kizavarsz, de nem baj, mert tudok úszni, és hátha jön majd valaki, aki szereti csapzott bundám szagát.

Elolvasom »

328.

a rózsát, a hidazást és a sok biztatást L-nek,
az alábbi szövegeket I-nek,
a szoknyát N-nek,
a Günzer-féle Mont Blanc cuvéet D-nek, N-nek, G-nek és M-nek,
a táncot pedig, a táncot magát, tehát a táncot, vagyis a tapasztalást, hogy nem vagyok kettő, nem vagyok ketté és így nem vagyok kettében, hanem én is csak egy vagyok, egyetlenegy, egység vagyok, egyben vagyok, végre egyben, mert a kevesebb néha több, néha meg a minden, szóval akkor ezt az egységet akarnám, azaz a táncot …

Elolvasom »

328.

a rózsát, a hidazást és a sok biztatást L-nek,
az alábbi szövegeket I-nek,
a szoknyát N-nek,
a Günzer-féle Mont Blanc cuvéet D-nek, N-nek, G-nek és M-nek,
a táncot pedig, a táncot magát, tehát a táncot, vagyis a tapasztalást, hogy nem vagyok kettő, nem vagyok ketté és így nem vagyok kettében, hanem én is csak egy vagyok, egyetlenegy, egység vagyok, egyben vagyok, végre egyben, mert a kevesebb néha több, néha meg a minden, szóval akkor ezt az egységet akarnám, azaz a táncot …

Elolvasom »

326.

Eljött a nap, mit várva-vártunk,
Az égen csillagfény ragyog,
Jézuska fáját ím' elhozták
A halkan szálló angyalok.

Elolvasom »

326.

Eljött a nap, mit várva-vártunk,
Az égen csillagfény ragyog,
Jézuska fáját ím' elhozták
A halkan szálló angyalok.

Elolvasom »

302.

Brit tudósok új izomcsoportra bukkantak a testemen. A különleges képződményre a korábbi esetekhez hasonlóan ezúttal is izomláz hívta fel a figyelmet. Az újonnan felfedezett rostkötegek a derék vonala alatt, de a farizmok felett lokalizálhatók. A brit tudósok kísérleti módszere meglepően egyszerű volt: megrántották hátrafelé a csípőmet vagy százszor. Ettől én mindannyiszor pliéztem és hagytam homorítva előrehanyatlani a felsőtestemet, majd domborítva felemelkedtem. A módszerrel az új izomcsoport jelenléte minden kétséget kizáróan igazolható.

Elolvasom »

302.

Brit tudósok új izomcsoportra bukkantak a testemen. A különleges képződményre a korábbi esetekhez hasonlóan ezúttal is izomláz hívta fel a figyelmet. Az újonnan felfedezett rostkötegek a derék vonala alatt, de a farizmok felett lokalizálhatók. A brit tudósok kísérleti módszere meglepően egyszerű volt: megrántották hátrafelé a csípőmet vagy százszor. Ettől én mindannyiszor pliéztem és hagytam homorítva előrehanyatlani a felsőtestemet, majd domborítva felemelkedtem. A módszerrel az új izomcsoport jelenléte minden kétséget kizáróan igazolható.

Elolvasom »

275.

Én akarnám, én mennék, én csinálnám. Mennék elébe, kezdenék neki és vágnék bele, de az isten rejtegetni akar előletek. Szégyell. Hogy majd előbb átjavít, kiradíroz, megrajzol újra és majd akkor. Hiába győzködöm, hogy ez nem így megy, nem meri felvállalni önmagát. Engem. Érted? - teszem még hozzá biztatón és a buksiját is megsimogatnám, csak közben már kiradírozta a kezemet.

Elolvasom »

255.

Engem meggyőztek a magyar nyelv legősibb voltáról és legboszorkányosabb árnyalatairól. Számos kiváló nyelvtudós véleményére támaszkodhatok ezen meggyőződésemben. Itt van mindjárt Szilva Lajosné, aki egy újfundlandi kőbe vésett magyar rovásírást fejtett meg, ami annál is becsülendőbb teljesítmény, mert a kő 181 kilós volt. De említhetném Kemény Ferenc oslo-i nyelvészprofesszort is, aki 40 nyelvet ért és 15-öt beszél, vagy Giuseppe Mezzofanti bíborost, aki 58 nyelven tudott írni és 103 nyelven beszélt, sőt … jaj, hogy is hívták? Most nem ugrik be hirtelen a neve annak a nyelvészprofesszornak, aki érteni csak 31 nyelven ért, de 92 nyelven beszél.

Elolvasom »

212.

A hitetlenségemmel provokálom az Istent. Bizonyítani akar. Célozgat, villant ezt-azt, nem elég. Az izzadságtól csillogó izmos testét akarom, az eltorzult arcát. Aki alkot, az nem lehet szép, az kipréseli magából a szépet.
Tornaruhában van. Ez csak edzés, gondolja, de én figyelem. Fehér a magnéziaportól a tenyere, leguggol, ráfog, koncentrál. Nekirugaszkodik. Már a mellén tartja, erőt gyűjt. Éli, éli.
Nyomd ki, Istenem, nyomd ki! Onnan mi már tartjuk, ne félj! Nagyon nehéz? Megijedtél, hogy mégiscsak tudsz akkorát, amekkorát már nem tudsz? Pedig nem is a súlyokat fogod ám, ugye tudod, nem az a nehéz, hanem csak, ami köztük van. Mármint közte és közte.
A súlyaik közé vonzerőt is teremts, Istenem! Olyat, amin nem csúszik meg a kezed. És én az irigység ciliciumával felövezem magam, majd kishitűségemből mutatok be néked égő áldozatot. Emeld magasra őket, és meglesz a jutalmad! Bizony, bizony mondom neked, ha ma pont nem is érnek rá, de valamelyik este veled lesznek a Paradicsomban.

Elolvasom »

206.

belső gyermek: ha befejezted a cikket, de úgy, hogy az irodalomjegyzékben is minden hivatkozás benne van, és az oldaltörés is szép, ellenőrizted és elmentetted pdf-ben, akkor megnézheted azt a videót a youtube-on, amiben az a férfi van. az a férfi és az a tánc. de csak egyszer! aztán fogmosás, fürdés és rohanás, mert mindjárt csilingel az angyalka! … végül mégis inkább blogot írsz? eszem a zuzád! azért porszívózás közben táncolj még kicsit! van-e égősorod, van-e izzósorod? A fény nekem a remééé é é é é éény...

Elolvasom »

Jobb félni, mint tréningnadrág

• Nem merek tréningnadrágban lenni – mondta a fiú, mikor a lány pár hete már többnyire nála aludt.
• Hát jobban örülnék, ha a belátás volna – felelte a lány.

Elolvasom »

190.

Azt álmodtam, hogy rózsaszín a felhők szegélye, és ballagunk haza a legelőről. Egyutcás falu, mafla, magunkba forduló állatok. A harangtoronyból turisták fényképeznek, nyitott kapuk. Hol egyikünk, hol másikunk letér. Aztán már látszik a falu vége, a pirossal áthúzott tábla, nem is sejtjük, hogy nem tudunk olvasni. Már csak egy jószág botorkál előttem, őt hátulról is megismerem. A színeket hangok váltják föl, konganak a tejes edények, földet ér egy tehénlepény. Nézek erre, nézek arra, tovább lesz. Aztán jön az utolsó ház, ketten vagyunk, darabos a sötét, a képzelet mozgatja az árnyakat. Mintha letérne. Nem követek senkit. Csorda.

Elolvasom »

157.

Új rovatunk indul, melynek címe: A hét szava, témája a hét szava, és dőlttel való kiemelés fogja jelölni, hogy mi a hét szava. Az első hét a mostani, aminek ugyan még nincs vége, de majd vége lesz, és már most lehet tudni, hogy ennek a hétnek a szava a picsa.
Főnév. Elsősorban a női nemi szerv semleges megnevezése. (Vagy az talán inkább a pina? Na mindegy.) Másodsorban a hét szava. Harmadsorban összetételekben, mint például picsaboldog, picsaszép, picsajó, fél, mint a picsa (párdon, ez utóbbi nem összetétel), tehát összetételekben melléknévként szerepel, azaz jelzőként, vagyis ööö nem, fokmértékhatározó(szó)ként, illetve hát jelentéssűrítő szóösszetétel első tagjaként. Vagy mi a picsa.

Elolvasom »