Nők blogrovat » bloggerlany címke archívuma

bloggerlany címke archívuma

---

#900

Gondoltam, hogy ha már arra járok a gyűjtés miatt, beírom luciához a kommentekbe hogy légyszi javuljon a statisztikám, hátha itt is működik, nemcsak annál a bejegyzésnél ahol felajánlotta, de az azért önreklámnak is minősülhetne meg minden.

Elolvasom »

#774

Mindentől eltekintve, a történelmi hűség kedvéért le kell írjam hogy nekem alapvetően jó. Ez abból is látszik hogy nem olyanok miatt sírok hogy elhagyott a pasim vagy valaki beteg (bár Nudli meg van fázva, de nem ilyesmire gondoltam, hanem hogy tényleg beteg), hanem hogy két napja nincs új komment Muci játékokat meg sonkás szendvicset töm lucia cipőibe szeretetből, meg hogy a drogos olyan kedvesen és szeretettel oszt tanácsokat más drogosoknak, akik hozzá fordulnak segítségért, meg valami furi nyálas számon, ami arról szól hogy a néni is majd meghal és akkor együtt lesz a bácsival karácsonykor (b*meg megint, pedig meg se hallgattam), igaz abba belejátszott az is hogy délután a Marley és én-ben szereplő kutya halála miatt zokogó Bercit vigasztaltam, és ugye vele nem zokoghattam mert az hogy venné ki magát. Meg azok miatt akiknek a karácsony nem vidám és meghitt együttlét a szeretteikkel, hanem magány és gyász és betegség. És egyáltalán.

Elolvasom »

#770

Az első kívánságom máris teljesült, megkaptam idén is a kívánságlistás játékot, és csak annyit kellett tennem, hogy amikor lucia megkérdezte hogy elküldje-e nekem is, nem mondtam hogy hát nem is tudom, ahogy gondolod, végülis mindegy, hanem bólogattam, hogy ühüm, az jó lenne, köszi.

Elolvasom »

a nap jó híre rovat

olyan izgatott lettem, hogy hirtelen egy halomnyi kakaós győri keksz vándorolt a tálból a kezembe, alig győztem visszapakolni, ha már hízom akkor inkább olívás kenyértől*, a mohó olvasást csak egy újabb kenyér megkenéséig szakítottam meg.

Elolvasom »

a nap jó híre rovat

olyan izgatott lettem, hogy hirtelen egy halomnyi kakaós győri keksz vándorolt a tálból a kezembe, alig győztem visszapakolni, ha már hízom akkor inkább olívás kenyértől*, a mohó olvasást csak egy újabb kenyér megkenéséig szakítottam meg.

Elolvasom »

Isolde

Most egy darabig félve fogok a readerben rákattintani a címekre, hogy megnyílnak-e a blogok, vagy máshol is a 404 fogad. Hiányozni fog, és máris hiányzik, akkor is ha ma pont találkoztunk.

Elolvasom »

Isolde

Most egy darabig félve fogok a readerben rákattintani a címekre, hogy megnyílnak-e a blogok, vagy máshol is a 404 fogad. Hiányozni fog, és máris hiányzik, akkor is ha ma pont találkoztunk.

Elolvasom »

#596

Gyerekkorom Kedvenc blogjaim legendás állomásainak végiglátogatása során íme eljutottam az öltözködős buliba is. (Nem, természetesen nem ugyanabba, amiről lucia tavaly írt.) Előtte csak úgy tudtam magam elképzelni, amint a háttérbe húzódva üldögélek és kedvesen mosolygok, és kezdetben így is volt, (miközben Isoldéval a munkahelyeink visszásságait tárgyaltuk ki) később azonban már nem. Most itt következne egy hosszú beszámoló arról hogy kitől mit kaptam, aminek némileg gátat vet a legendásan rossz memóriám, de azért próbálkozom. Az ékszerekkel kapcsolatban nagyon visszafogott voltam, tekintve hogy azt a párat sem hordom ami már eddig is a birtokomban volt, pedig tetszenek. Aztán az egyik mégis hazajött velem (ööö... tessék máris. kié is lehetett.). Suematrától kaptam rúzst, ami olyan színű mint a szám csak kicsit erősebb, mindig ilyenre vadászom és nehéz találni, meg Isolde napszemüvegére is rátettem a kezem, ő már unja és újat szeretne venni, az enyém meg eltörött és ebben szeretnék biciklizni hogy ne menjenek a szemembe a muslincák, de azóta sosem süt a nap ha biciklizem, pedig már egy nap is eltelt. Kezdetben a ruhákkal szemben is bizalmatlan voltam, később jóval kevésbé, a végén azzal mentegettem magam a nagy ikeás zacskónyi cuccal a kezemben, hogy utoljára Isztambul előtt vásárolgattam magamnak ruhát. Suematra tükre tuti vékonyít, bár Gének is tetszett amit itthon megmutattam neki magamon, több másodpercre is képes volt elszakítani a pillantását a vb-től miattam. Megkaptam lucia macskás tunikáját és alie kordbársony nadrágját lánykorából (kordbársony nadrágból sosem elég), meg egy kosztümöt (suematra húgától, azt hiszem) amire én bohó fejjel azt gondoltam hogy vizsgázós kosztüm, de isolde felvilágosított hogy vizsgáztatós. Valamint láttam Agnust és Suematrát Tatu lányoknak öltözve fényképezkedni. Aki elég furfangos biztosan talál róluk képet a facebookon (nem).

Elolvasom »

#596

Gyerekkorom Kedvenc blogjaim legendás állomásainak végiglátogatása során íme eljutottam az öltözködős buliba is. (Nem, természetesen nem ugyanabba, amiről lucia tavaly írt.) Előtte csak úgy tudtam magam elképzelni, amint a háttérbe húzódva üldögélek és kedvesen mosolygok, és kezdetben így is volt, (miközben Isoldéval a munkahelyeink visszásságait tárgyaltuk ki) később azonban már nem. Most itt következne egy hosszú beszámoló arról hogy kitől mit kaptam, aminek némileg gátat vet a legendásan rossz memóriám, de azért próbálkozom. Az ékszerekkel kapcsolatban nagyon visszafogott voltam, tekintve hogy azt a párat sem hordom ami már eddig is a birtokomban volt, pedig tetszenek. Aztán az egyik mégis hazajött velem (ööö... tessék máris. kié is lehetett.). Suematrától kaptam rúzst, ami olyan színű mint a szám csak kicsit erősebb, mindig ilyenre vadászom és nehéz találni, meg Isolde napszemüvegére is rátettem a kezem, ő már unja és újat szeretne venni, az enyém meg eltörött és ebben szeretnék biciklizni hogy ne menjenek a szemembe a muslincák, de azóta sosem süt a nap ha biciklizem, pedig már egy nap is eltelt. Kezdetben a ruhákkal szemben is bizalmatlan voltam, később jóval kevésbé, a végén azzal mentegettem magam a nagy ikeás zacskónyi cuccal a kezemben, hogy utoljára Isztambul előtt vásárolgattam magamnak ruhát. Suematra tükre tuti vékonyít, bár Gének is tetszett amit itthon megmutattam neki magamon, több másodpercre is képes volt elszakítani a pillantását a vb-től miattam. Megkaptam lucia macskás tunikáját és alie kordbársony nadrágját lánykorából (kordbársony nadrágból sosem elég), meg egy kosztümöt (suematra húgától, azt hiszem) amire én bohó fejjel azt gondoltam hogy vizsgázós kosztüm, de isolde felvilágosított hogy vizsgáztatós. Valamint láttam Agnust és Suematrát Tatu lányoknak öltözve fényképezkedni. Aki elég furfangos biztosan talál róluk képet a facebookon (nem).

Elolvasom »

Beszámoló felsorolással és kocsiban alvó gyermekekkel

Szóval az volt, hogy 1 felvétel, 1 ambuláns, 2 záró, 2 megbeszélés, az átadó megírása (és az elmaradhatatlan ebéd) után hazasiettem (nem ebéd után, az középen volt) (meg egyáltalán, ez nem időbeli sorrend), gyerekeket pöntyörgettem, mikor végre elhalkultak, szenvedtem azon hogy pakolni kell, pakoltam, hajat mostam, 5-6 mosásnyi ruhát összehajtogattam, megnéztem a Twilightot* (közben nosztalgiáztam, hiszen ehhez kötődik az első blogos élményem), fél3-kor lefeküdtem.

Elolvasom »

linkes

Ma szerencsére nagyrészt csak az a dolgom hogy jelen legyek, és még fordítás vagy tanulnivaló sincs pluszban, úgyhogy nagyon ráérek, a kedvenc blogjaimtól meg akár fel is fordulhatnék, alig szivárog egy-két bejegyzés egész nap, még szerencse hogy van sok archív. Úgyhogy volt időm aludni, olvasni, befejezni a spirálfüzet alapú gyereknaplót (mármint nem végleg, csak máig, tegnap még két hét lemaradásom volt) (ilyenkor mindig jön egy vázlatosabb pár nap, pl. hétfő: ovi-fejlesztés), csacsogni a Copfossal, kitölteni és kiértékelni a szülői séma kérdőívet.

Elolvasom »

bejegyzés színes ételfotóval

Az utóbbi napokban rengeteg dolgot csináltam, pl. köhögtem, jelmezkölcsönzőbe járkáltam, elzombisodva feküdtem a kanapén és kapcsolgattam a tv-t, szidtam magam hogy ha már nem csinálok semmi hasznosat legalább aludjak, aludtam, kicsit azért dolgoztam is, meg foglalkoztam a családommal, olvastam blogot, terveztem hogy majd írok (blogot is meg levelet is), paráztam hogy sose leszek kész a fordítással. Ma egész hatékonyan készültem a bulira, sütöttem browniet*:

Elolvasom »

Részletes és kimerítő leírás a mai napról

Annak ellenére, hogy máris hiányzik a mérgezett egérként való rohangálás a munkahelyemen, és az ágyon fekvő copfos panaszkodása, hogy mennyire fáradt, az ideigelenes új helynek is vannak előnyei, pl. hogy megközelíthető tömegközlekedés által, miközben lehet olvasni, így újabb remény ébredt annak irányába, hogy egyszer megtudom miért szereti Csermely Péter a gyenge kapcsolatokat, ezen kívül ott van Isolde, és az ideiglenes főnökkel is jól indult a kapcsolatunk, amikor közölte hogy most 2 napig az a dolgom hogy ne legyek láb alatt. Máris olyan feladatot kaptam amiben jó vagyok.

Elolvasom »