Nők blogrovat » ház tart címke archívuma

ház tart címke archívuma

---

Csak szemét

Emlékszel még a nagymamánál a tejeszacskó-lábtörlőre? Az újrahasznosítás házilagos módja volt. Ugye nem volt tejtől büdös? Ugye elmosták a zacskókat, mielőtt lábtörlőt horgoltak belőle. Naná. Ő meg kinevet, hogy bizonyára én vagyok az egyetlen ember, aki elmossa a szelektív hulladékot. Aztán, csak hogy még egy picit szekáljon, azt is megkérdi, hogy az újságból is kimosom-e a betűket. Nem. De emlékszem azokra az időkre, mikor még nem volt divat a seggkímélő vécépapír és kis betűket lehetett látni a tekercseken. Bizonyára csak ezért nem mosom ki a papírszemétből a bötűket. Ez a mellékszál. Viszont minden tájékoztató kiadványban benne vagyon, hogy a szelektív hulladék legyen tiszta. Nyilván megvannak ennek a gyakorlatias okai az újrahasznosításban, például, hogy nem lenne jó a műanyagba beleolvasztani a kolbászdarabkákat. És másfelől, mivel hetekig gyűjtöm a spejzban, annak is kell lennie, mert különben ordenáré bűz árasztaná el a lakást. Az üvegeket is el kell öblíteni visszaváltás előtt, ezt gyerekkorunk óta tudjuk. És igen, ez plusz pénz, kiadás nekem, mert a vizet, amit ehhez elhasználok, nem fizeti ki nekem senki, meg a mosogatószert sem, amit a zsíros dolgokhoz pazarolok. És időmbe is kerül, az idő pedig pénz.

Elolvasom »

Megszállottan

Nincsenek drámák, csak feszülés van, meg ideg, meg néha valami jó, de kevés, meg feszülés, meg ideg, meg gyerekezés, aztán megint feszülés, meg ideg, és aztán mégtöbb... Tudod mi van, ilyenkor főznöm kell, vagy valami hasonlót tennem.

Elolvasom »

Kocsonya

Az van, hogy kocsonyát csak készíteni lehet, vagy étteremben enni, de ritkán találsz az étlapon. Boltban venni nem szabad, az nagyon szar, zselatinos, próbáltam már. Ha enni akarsz, készíteni kell.

Elolvasom »

Drága lett

Megbeszéltük, hogy megcsinálom vacsorára a tepertőkrémet. Ott nyüzsgött körülöttem a konyhában, nagyon akart segíteni. A vajat tudta kicsomagolni és belerakni a serpenyőbe olvadni, hogy rátehessem a sok-sok feldarabolt hagymát, néha kavargatta, én meg daraboltam kisebbekre a gyönyörű húsos tepertőt amit vettünk, segített szórni a medvehagymát, meg a borsot, sót, nyomta a mustárt. Aztán olvasztotta a maradék vajat, amit rázuttyantottam a nagy adag tepertőre majd nekiálltam a botmixerrel és kész. Érted. Nekiálltam és kész. Meg sem moccant. A Királylány meg nézett rám nagy szemekkel, csalódottan, hogy akkor most hogyan lesz vacsorára tepertőkrém. Én meg néztem vissza, és mondtam, hogy semmi baj, majd holnap lesz, veszek egy botmixert. És akkor visszakérdezett, hogy de ma?

Elolvasom »

Pizza

Sütöttem pizzát. Én, érted, én. Kelttésztát, én. Hirtelen felindulásból ezt is, mint mindent, amitől tartok. "Ha szar lesz, majd kidobom" - alapon. Annyira drukkoltam, hogy ott ültünk a Királylánnyal a sütő előtt, míg kész nem lett. Fél adagból négyszer eszünk, vékonyabbra, nagy kerekre nyújtva. Tudok pizzát sütni. Én, érted, én. Örvendezzetek! (Ahogy a Királylány parancsolná.)

Elolvasom »

Majd azután

Elpattintottam a Királylányt az apjához Budapestre, majd bevásároltam paprikából, paradicsomból, úgy gondoltam ugyanis, hogy itt a remek alkalom. Hazaérve kötöttem kötényt, összeraktam a lecsót, előkészítettem az üvegeket, eltettem, lezártam, dunsztoltam. Végezetül kiöblítettem a kiscsaj kókuszmatracát és egy adag ruhát is betettem a gépbe, pikk-pakk.

Elolvasom »

Boldog karácsonyt!

Minden kész lett, a vadas marha tökéletes lett, a zsemlegombóc hozzá szintén, a fa szép, az ajándékok kedvesek, a lány boldog, apukám elégedett, a rokonaim szintén. Jót ettem, jót ittam, pihentem. Csak egy icipici híja van a tökéletesen boldog karácsonynak. Csak egy mondat, vagy kettő.

Elolvasom »

Elhavazva

Miután a hétvégén nevelési tanácsadót, lelkisegélyszolgálatot és katasztrófaelhárítást láttam el egy személyben egy kedves ismerősnél, ami mintegy két napnyi időmet emésztette fel péntek délutántól ma délutánig, így a karácsony eléggé neccesen lesz meg. Szóval a hazahozott munkámnak, a pénteken kapott kábé négy köbméternyi örökölt gyerekruha szétválogatásának és a mosásnak, takarításnak még csak ezután fogok nekiállni. Még nem vettem meg az ajándékokat, csak a Csibének, nincs fa és az élelmiszerek beszerzése is hátra van. Közben pedig a lakásvásárlás is elkezdett felpörögni, szabadságot pedig szokásomhoz híven nem veszek ki. Hangulatos aláfestésnek pedig az én drága kisautóm akkumulátora is beadta az unalmast, ami mínusz tizenhatban nem is csoda. Szóval marhagyorsan le kell akasztanom a szögről egy szolgálatkész férfiembert, akinek akksitöltője is van.

Elolvasom »

Semmi nincs

A Jocó lehullajtott egy maréknyi levelet egyik napról a másikra. Fagyási sérüléseket szenvedett el, úgyhogy nagy beköltöztetést csaptam. Jött a Vili is az ablakba, meg a két csajszli, akiknek még nincs nevük. Két korallvirág. Gyönyörűek, különbözőek a virágaik, az egyiknek sok kis kerek, bordószín szirma van, a másiknak meg négy hegyes piros. Az egyik a lányé, a másik az enyém, most közrefogják a Vilit, nagyon jó dolga van.

Elolvasom »

Tényleg húsgombóc

És tényleg paradicsomos, mert végül megcsináltam a szószt is a gombóc főzőlevéből, és isteni finom lett.

Elolvasom »

Lángos

Megtanultam lángost sütni. Én, érted, én. Aki nemhogy kelttésztát nem, azt pláne, a gondolatától is kirázott a hideg, de sütit sem. A maximum a csipetke meg a nokedli volt eddig, azt is háromszor meggondoltam.

Elolvasom »

Fasírtba

A helyzet az, hogy nem lehet mindig dráma, sem érzelmi kavalkád és fejtetőnállás, hullámhegyvölgy. Kell néha csak úgy hétköznapélni, olyannak maradni, amilyenek voltunk.

Elolvasom »