haz tart címke archívuma
Csak szemét
Emlékszel még a nagymamánál a tejeszacskó-lábtörlőre? Az újrahasznosítás házilagos módja volt. Ugye nem volt tejtől büdös? Ugye elmosták a zacskókat, mielőtt lábtörlőt horgoltak belőle. Naná. Ő meg kinevet, hogy bizonyára én vagyok az egyetlen ember, aki elmossa a szelektív hulladékot. Aztán, csak hogy még egy picit szekáljon, azt is megkérdi, hogy az újságból is kimosom-e a betűket. Nem. De emlékszem azokra az időkre, mikor még nem volt divat a seggkímélő vécépapír és kis betűket lehetett látni a tekercseken. Bizonyára csak ezért nem mosom ki a papírszemétből a bötűket. Ez a mellékszál. Viszont minden tájékoztató kiadványban benne vagyon, hogy a szelektív hulladék legyen tiszta. Nyilván megvannak ennek a gyakorlatias okai az újrahasznosításban, például, hogy nem lenne jó a műanyagba beleolvasztani a kolbászdarabkákat. És másfelől, mivel hetekig gyűjtöm a spejzban, annak is kell lennie, mert különben ordenáré bűz árasztaná el a lakást. Az üvegeket is el kell öblíteni visszaváltás előtt, ezt gyerekkorunk óta tudjuk. És igen, ez plusz pénz, kiadás nekem, mert a vizet, amit ehhez elhasználok, nem fizeti ki nekem senki, meg a mosogatószert sem, amit a zsíros dolgokhoz pazarolok. És időmbe is kerül, az idő pedig pénz.
Megszállottan
Nincsenek drámák, csak feszülés van, meg ideg, meg néha valami jó, de kevés, meg feszülés, meg ideg, meg gyerekezés, aztán megint feszülés, meg ideg, és aztán mégtöbb... Tudod mi van, ilyenkor főznöm kell, vagy valami hasonlót tennem.
Megszállottan
Nincsenek drámák, csak feszülés van, meg ideg, meg néha valami jó, de kevés, meg feszülés, meg ideg, meg gyerekezés, aztán megint feszülés, meg ideg, és aztán mégtöbb... Tudod mi van, ilyenkor főznöm kell, vagy valami hasonlót tennem.
Kocsonya
Az van, hogy kocsonyát csak készíteni lehet, vagy étteremben enni, de ritkán találsz az étlapon. Boltban venni nem szabad, az nagyon szar, zselatinos, próbáltam már. Ha enni akarsz, készíteni kell.
Drága lett
Megbeszéltük, hogy megcsinálom vacsorára a tepertőkrémet. Ott nyüzsgött körülöttem a konyhában, nagyon akart segíteni. A vajat tudta kicsomagolni és belerakni a serpenyőbe olvadni, hogy rátehessem a sok-sok feldarabolt hagymát, néha kavargatta, én meg daraboltam kisebbekre a gyönyörű húsos tepertőt amit vettünk, segített szórni a medvehagymát, meg a borsot, sót, nyomta a mustárt. Aztán olvasztotta a maradék vajat, amit rázuttyantottam a nagy adag tepertőre majd nekiálltam a botmixerrel és kész. Érted. Nekiálltam és kész. Meg sem moccant. A Királylány meg nézett rám nagy szemekkel, csalódottan, hogy akkor most hogyan lesz vacsorára tepertőkrém. Én meg néztem vissza, és mondtam, hogy semmi baj, majd holnap lesz, veszek egy botmixert. És akkor visszakérdezett, hogy de ma?
Pizza
Sütöttem pizzát. Én, érted, én. Kelttésztát, én. Hirtelen felindulásból ezt is, mint mindent, amitől tartok. "Ha szar lesz, majd kidobom" - alapon. Annyira drukkoltam, hogy ott ültünk a Királylánnyal a sütő előtt, míg kész nem lett. Fél adagból négyszer eszünk, vékonyabbra, nagy kerekre nyújtva. Tudok pizzát sütni. Én, érted, én. Örvendezzetek! (Ahogy a Királylány parancsolná.)
Majd azután
Elpattintottam a Királylányt az apjához Budapestre, majd bevásároltam paprikából, paradicsomból, úgy gondoltam ugyanis, hogy itt a remek alkalom. Hazaérve kötöttem kötényt, összeraktam a lecsót, előkészítettem az üvegeket, eltettem, lezártam, dunsztoltam. Végezetül kiöblítettem a kiscsaj kókuszmatracát és egy adag ruhát is betettem a gépbe, pikk-pakk.
Csirkeszárny
- Mit csináljak a borsófőzelékkel, anya? - kérdezte a Királylány, én meg mondtam, hogy semmit nem kell, már meg is főztük, ennyi az egész. Csak nekem kellene sütni hozzá valamit feltétnek. Ő meg vigyorgott, hogy csirkeszárnyat. Mi a csirkeszárnynak a közepét szeretjük, azon pont megfelelő mennyiségű a hús és a bőr, csak azt veszem a boltban, mert lehet külön kapni a kedvenc csirkeboltunkban, nagyon olcsó. Nem mellesleg a ropogós csirkeszárnnyal kevés a meló, paprikás-fűszeres lisztben megfürdetem a megtisztított húsokat, bedobom egy tepsibe, azt a sütőbe, néha megforgatom. Nem kell alá semmi cécó, a bőrében pont annyi zsír van, amennyi a sütéshez kell, hogy ropogós legyen. Finom, barbecue-val is például. Kábé fél kiló kell két felnőttnek. És még az ebek is örülnek a csontjának.
Kalap
Megeszed a kalapod. - mondtam a Királylánynak, és amikor nézett rám nagy szemekkel, még hozzátettem, hogy ebből a patiszonból, amivel a zöldségboltban hülyéskedtünk, hogy a fejére tettem, mint egy kalapot, most rántott patiszont fogunk csinálni, mert ez nagyon klassz tud lenni hűvösebb nyári napokon ebédre. Melegen és hidegen is finom. És megettük mind, nem csak az ő kalapját, az enyémet is.
Zsíros poszt
Nem, nem a kövérségről leszen szó, ez minket per pillanat nem érint. (Bár a nők nagy része a fél életét diétázással tölti, vagy a súlyáról panaszkodással, nos ez alól én sem vagyok kivétel.) De itt és most az egészséges táplálkozásról beszélnék. Vagy inkább az én elveimről az egészséges táplálkozásról. Szóval vagyon az a hiedelem, miszerint vidéken zsírosabban főznek, mint a fővárosban. Én meg töredelmesen bevallottam, hogy én biza használok például disznózsírt, mert egyszerűen vannak ételek, amikhez nem klappol az olaj, például a pörkölt. És erre megkaptam, hogy natessék. És akkor egy picinyke megjegyzés. Nem, ez nem azt jelenti, hogy nagykanállal zabálnám a disznózsírt, egyátalán nem. A zsírosság az én fogalmaim szerint a túl sok zsiradék használatát jelenti, lehet az olaj is akár. Ha még nem éreztél zsírosnak olajjal készített ételt, menj el egy étkezdébe dolgozni, ahol halat sütnek, hamburgert készítenek, sültkrumplit, lecsósmájat, hurkakolbászt, giroszt, meg mindenfélét, mi szemszájnak ingere. No, én dolgoztam ilyen helyen főiskolásként, egészen jól fizettek, néha elmentem, lehetett bármit fogyasztaniuk a dolgozóknak, annyit, amennyit akartak. Elmondom én mi volt. Semmi másra nem vágytam a második nap után, csak egy doboz kefírre, vagy joghurtra egy kiflivel. Szóval használok mindent, sertés-, liba-, kacsazsírt, vajat, napraforgó- és olíva olajat is.
A nagy főzés
A komoly főzések és a nagy dolgok átgondolása, iránymeghatározások összefüggésben vannak nálam. Ha töprenghetnékem van, ha nagyon össze kell kapnom magam, hogy reálisan lássak dolgokat és aszerint cselekedjek, akkor általában nekiállok valami nagyon komoly kaja elkészítésének, vagy többféle ételt készítek és egész nap a konyhában sürgök. Ilyenkor nem takarítok, nem mosok közben, és gyereket se nagyon nevelek, mert ilyenkor általában épp máshol van a Csibe.
Boldog karácsonyt!
Minden kész lett, a vadas marha tökéletes lett, a zsemlegombóc hozzá szintén, a fa szép, az ajándékok kedvesek, a lány boldog, apukám elégedett, a rokonaim szintén. Jót ettem, jót ittam, pihentem. Csak egy icipici híja van a tökéletesen boldog karácsonynak. Csak egy mondat, vagy kettő.
Elhavazva
Miután a hétvégén nevelési tanácsadót, lelkisegélyszolgálatot és katasztrófaelhárítást láttam el egy személyben egy kedves ismerősnél, ami mintegy két napnyi időmet emésztette fel péntek délutántól ma délutánig, így a karácsony eléggé neccesen lesz meg. Szóval a hazahozott munkámnak, a pénteken kapott kábé négy köbméternyi örökölt gyerekruha szétválogatásának és a mosásnak, takarításnak még csak ezután fogok nekiállni. Még nem vettem meg az ajándékokat, csak a Csibének, nincs fa és az élelmiszerek beszerzése is hátra van. Közben pedig a lakásvásárlás is elkezdett felpörögni, szabadságot pedig szokásomhoz híven nem veszek ki. Hangulatos aláfestésnek pedig az én drága kisautóm akkumulátora is beadta az unalmast, ami mínusz tizenhatban nem is csoda. Szóval marhagyorsan le kell akasztanom a szögről egy szolgálatkész férfiembert, akinek akksitöltője is van.
Pikk-pakk
Gondoltam egyet, úgy három hete lehetett, hogy megmondom apimnak, hogy nagyon gyorsan adjuk el a házat a fenébe annak a pasinak, aki másfél éve is meg akarta venni, ha megfizeti azt az összeget, amit akkor megfizetett volna, vagy még többet. Megbeszéltük, tegyek egy próbát. Tettem, felhívtam, pár nappal később megalkudtunk az összegben, ami több volt.
Semmi nincs
A Jocó lehullajtott egy maréknyi levelet egyik napról a másikra. Fagyási sérüléseket szenvedett el, úgyhogy nagy beköltöztetést csaptam. Jött a Vili is az ablakba, meg a két csajszli, akiknek még nincs nevük. Két korallvirág. Gyönyörűek, különbözőek a virágaik, az egyiknek sok kis kerek, bordószín szirma van, a másiknak meg négy hegyes piros. Az egyik a lányé, a másik az enyém, most közrefogják a Vilit, nagyon jó dolga van.
Semmi nincs
A Jocó lehullajtott egy maréknyi levelet egyik napról a másikra. Fagyási sérüléseket szenvedett el, úgyhogy nagy beköltöztetést csaptam. Jött a Vili is az ablakba, meg a két csajszli, akiknek még nincs nevük. Két korallvirág. Gyönyörűek, különbözőek a virágaik, az egyiknek sok kis kerek, bordószín szirma van, a másiknak meg négy hegyes piros. Az egyik a lányé, a másik az enyém, most közrefogják a Vilit, nagyon jó dolga van.
Tényleg húsgombóc
És tényleg paradicsomos, mert végül megcsináltam a szószt is a gombóc főzőlevéből, és isteni finom lett.
Tényleg húsgombóc
És tényleg paradicsomos, mert végül megcsináltam a szószt is a gombóc főzőlevéből, és isteni finom lett.
Lángos
Megtanultam lángost sütni. Én, érted, én. Aki nemhogy kelttésztát nem, azt pláne, a gondolatától is kirázott a hideg, de sütit sem. A maximum a csipetke meg a nokedli volt eddig, azt is háromszor meggondoltam.
Lángos
Megtanultam lángost sütni. Én, érted, én. Aki nemhogy kelttésztát nem, azt pláne, a gondolatától is kirázott a hideg, de sütit sem. A maximum a csipetke meg a nokedli volt eddig, azt is háromszor meggondoltam.
Ültet
Nem ismerek rám. Tegnap virágmagokat vettem és balkonládába ültettem. Meg persze kellett hozzá vennem olyan kampókat, amivel fel lehet függeszteni az erkély szélére. Nem tudom, ez most honnan jött, de jött. Hozzá kell tennem, olyan nyári virágmag keveréket vettem, ami állítólag igénytelen, nehogy idő előtt kipusztítsam őket. És persze tudom, hogy el vagyok késve, meg azt is, hogy még várni kell, míg kihajt, ami szintén nem veszélytelen időszak az elhanyagolás szempontjából, de már legalább idáig eljutottam. Most persze szüttyöghetek, hogy a nagy melegben nedvesen maradjon a föld. Locsolok feszt.
Ültet
Nem ismerek rám. Tegnap virágmagokat vettem és balkonládába ültettem. Meg persze kellett hozzá vennem olyan kampókat, amivel fel lehet függeszteni az erkély szélére. Nem tudom, ez most honnan jött, de jött. Hozzá kell tennem, olyan nyári virágmag keveréket vettem, ami állítólag igénytelen, nehogy idő előtt kipusztítsam őket. És persze tudom, hogy el vagyok késve, meg azt is, hogy még várni kell, míg kihajt, ami szintén nem veszélytelen időszak az elhanyagolás szempontjából, de már legalább idáig eljutottam. Most persze szüttyöghetek, hogy a nagy melegben nedvesen maradjon a föld. Locsolok feszt.
Fasírtba
A helyzet az, hogy nem lehet mindig dráma, sem érzelmi kavalkád és fejtetőnállás, hullámhegyvölgy. Kell néha csak úgy hétköznapélni, olyannak maradni, amilyenek voltunk.
Fasírtba
A helyzet az, hogy nem lehet mindig dráma, sem érzelmi kavalkád és fejtetőnállás, hullámhegyvölgy. Kell néha csak úgy hétköznapélni, olyannak maradni, amilyenek voltunk.
Beszokunk
A Csibe szinte egy pillanat alatt beszokott a bölcsibe, ahogy sejtettem. És ahogy a gondozónénik nem, mert a seggemben volt két évig, hozzám van nőve. Persze, de imádja a társaságot, és okos-ügyes, rengeteget beszélgettünk (beszéltem én), bízik bennem, mindent őszintén elmondtam. Elmondtam, hogy anyának dolgoznia kell, megmutattam, hol leszek amíg ő a bölcsiben. Aztán részleteztem, hogy mennyire jó lesz neki, mert a gondozónénik nagyon fogják szeretni, és nagyon vigyáznak rá, és persze ott lesz a sok gyerek. Szóval nagyon jól fogja magát érezni. Így lett. A kisfiúk imádják, a kislányok szeretnek játszani vele, vagy épp féltékenyek rá, mert mindenki szereti. Ő pedig pörög egész nap, egyre önállóbb, reggel a sarkamban van, hogy induljunk, délután pedig négy előtt nem érdemes menni érte, mert akkor még nem akar hazajönni. És persze mindenhol kiismeri magát, átjár barátnőzni a többi csoporthoz is. Eszik, alszik, játszik, ahogy kell. Ez van.
#1271
Mondtam neki, hogy nagyon ennék valami frankó húsos levest, biztosan ő is, mondja meg mi legyen, én meg elugrok beszerzésre. Azt mondja, hogy gulyás legyen. Bevásároltam, este előkészítettem a húst, meg a zöldséget, reggel meg nekiálltam. És akkor rájöttem, hogy ilyet még nem is csináltam. De most igen, mentem a magam feje után. Lett bele csipetke is, pedig az ilyenekhez nincs türelmem, de azt kívánta, és tökjól tudtam csipegetés közben olvasni. Egyedül azt fájlaltam, hogy nem volt elég nagy a fazék, de mondta, hogy semmi gáz, a gulyás úgy jó, ha megáll benne a kanál. Meg azt is mondta, hogy mostmár férjhez mehetek. Ez tőle a legnagyobb dícséret a főztömre.
az oldalt szerkeszti: G.A.
#3187
ac 2011. nov. 18.Na jó, na jó
isolde 2011. nov. 17.#1099
sulemia 2011. nov. 17.Hajtűkanyar
Antibaby 2011. nov. 17.#1460
agnus 2011. nov. 17.#2051
combfiksz 2011. nov. 17.561.
lole 2011. nov. 17.Csak szemét
pampalina 2011. nov. 17.Régi
- » 2011. november (294)
- » 2011. október (564)
- » 2011. szeptember (518)
- » 2011. augusztus (434)
- » 2011. július (251)
- » 2011. június (164)
- » 2011. május (120)
- » 2011. április (502)
- » 2011. március (644)
- » 2011. február (618)
- Az összes »
Kategóriák
- » Mi (feliratkozás)
- » Divat (feliratkozás)
- » Dizájn (feliratkozás)
- » Életmód (feliratkozás)
- » Program (feliratkozás)
- » Interjú (feliratkozás)
Hasznos
- » Hengerfejtömítésvisszabeszél a nemmukodik
- » aszerka szerkesztőségi blog
- » freeblog főoldal
- » freeblog admin
