Freeblog sport blogok » tanmese címke archívuma

tanmese címke archívuma

A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a [...]

Elolvasom »

Béke hídja

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba [...]

Elolvasom »

Éjféli Samba a záró vonalon

Ha látta valaki a sötét kapucnis alakot ahogy a fura járásával lépeget a Főváros egyik legforgalmasabb utcájának kellős közepén nem sokkal éjfél után, minden bizonnyal valami átszellemült, eltévedt drogosnak gondolhatta. De őt nem nagyon érdekelték azok aki ez időtálit láthatták. Rendőrök ugye nem voltak a közelben, mert azokat még mindig megérezte, a többi éjfél után utcán élőnek meg biztos nem egy olyan nagy élmény egy efféle látvány, hogy emlékezzenek rá akár 5-10 perc múlva is.

Elolvasom »

Putana démon, a Hamis Guru elpusztítása

Megint Január van. Nem tudom, hogy a bolygó állások miatt-e, vagy csak hideg, vagy a hó, de általában az évnek ez az a része, amikor változások, forduló pontok szoktak bekövetkezni az életemben. Ami azt jelenti, hogy vannak elveim amikből nem adok, és mivel másoknak is vannak elvei, így ezek ez idő tájt gyakrabban ütköznek. Aminek a következménye nézet eltérés szokott lenni.

Elolvasom »

A könyv árus kalandjai I

Már régen álltam az utcán. Főleg a Nyugatinál régen. de valahogy ide esz a fene még most is így jó pár év távlatából. Emlékszem mikor először ide jöttem az akkor még NarahariSarakár, de most már Narahari Rupa prabhuval életemben először, embereket szólongatni, meg adományokat gyűjtögetni ételosztásra. Sosem felejtem el, hogy mennyire idegen volt az egész. Ő neki állt elsőre, én meg sokáig csak dülleszkedtem a kerítésnél és figyelgettem hogyan csinálja. Aztán meg beálltam én is, de csak irigykedtem az öreges, nyugodtas, kedves mosolygós stílusára, ami bőven elég volt ahhoz, hogy az emberek maguk menjenek oda hozzá ,ne ő rohangásszon utánuk, mint ahogy akkor én tettem.

Elolvasom »

Kisordas és az Öregsárkány

Az úgy volt, hogy talán egy Októberi, vagy Novemberi nap csengett a telefonom. Mikor ránéztem a kijelzőre, egyből mosolyra húzódott a szám, hiszen egy olyan ember hívott, aki kusza életem alakulásában elég jelentős szerepet játszott, s mindezt ráadásul úgy, hogy 5-nél többször nem beszéltünk egymással.

Elolvasom »